A Vitézi Rend Horthy Miklós által alapitott Magyarországi emblematikus szervezet. Tagjának lenni, illetve az ezzel járó vitézi címet viselni társadalmi és politikai státuszszimbólumnak számít. A Vitézi Rend megalakulása A Vitézi Rend gondolatának megszületését a rend hivatalos kiadványai 1919 nyarára, Szegedre teszik, ahol már felmerült egy olyan (félkatonai) szervezet felállításának igénye, amelynek tagjai lennének a világháborúban részt vett, elsősorban földműves származású katonaviselt egyének, illetve azok, akik a magyarság érdekében kiemelkedő cselekedeteket hajtottak végre. A Vitézi Rend alapgondolatának egyik lényeges eleme – a világháborúban kitűnt katonák földadománnyal történő megjutalmazása – azonban már a háború alatt felvetődött. A Vitézi Rendet létrehozó első Teleki-kormány 1920-ban. (Wikipedia/Ország-Világ, 1920. augusztus 1. 361.) A Vitézi Rend jogalapját az augusztus 10-én kelt 6650/1920. M. E. számú rendelet teremtette meg, amely a vitézi telkek alapításáról intézkedett, és amelyet az 1920. évi XXXVI. tc. 77. §-ában a törvényhozás változatás nélkül elfogadott. A telkeket a kormányzó adományozta azokból az ingat- lanokból, amelyeket jogi személyek vagy magánszemélyek erre a célra felajánlottak. A vitézi telkek alapításának további forrásait jelentették az 1920. évi XXXVI. tc.-ben foglalt földreform, az 1936. évi XXVII. tc.-ben foglaltak és egyéb rendelkezések. A vitézi telek A vitézi telek a kötött földbirtok egy fajtája volt, mert sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehetett, az öröklést pedig időről időre különböző rendeletekkel szabályozták. Az 1920. december 18-án megjelent Budapesti Közlöny részletesen ismertette a vitézi telekre való jelentkezés feltételeit. Ennek értelmében a Vitézi Székhez benyújtott folyamodványban a kérvényezőnek igazolnia kellett magyar állampolgárságát, feddhetetlen és büntetlen előéletét, személyes és családi adatait, a forradalmak alatti magatartását, katonai szolgálatát, haditetteit, kitüntetéseit valamint rokkantság esetén annak súlyosságát is. További megfelelő papírokkal kellett bizonyítania képzettségét, iskoláit, nyelvismeretét, vagyoni helyzetét, saját, szülei és – ha van – felesége szellemi és testi alkalmasságát. A telek elnyerésének egyik legfontosabb alapfeltétele a megfelelő katonai kitüntetés birtoklása volt. A hősi halált halt katonák árvája (vagy azok gyámja) is folyamodhatott vitézi telekért, ha atyja megfelelt a követelményeknek. Fontos kritérium volt továbbá, hogy a folyamodóknak magyar hangzású névre kellett változtatniuk idegen vagy idegen hangzású családnevüket, amitől csak „magyar történelmi vonatkozású” neveknél lehetett eltekinteni. Egyes esetekben „megelégedtek” azzal, ha a nem magyar hangzású név mellé magyar hangzású nevet is felvett az illető, (pl. Keresztes- Fischer Ferenc későbbi miniszter neve is erre utal) sőt nemesi vagy „főrangú” név esetén a kérelmet elbíráló Vitézi Szék eltekintett a névváltoztatástól. Magyarország első vitézi telkének átadása Miskolcon. Az első képen (balról jobbra) Hodobay Sándor polgármester-helyettes átadja Miskolc közönsége nevében a város által felajánlott vitézi telket Nagy Pál altábornagynak. A második képen Nagy Pál altábornagy átadja a vitézi telket Székely Frigyesnek és családjának. A harmadik képen Duszik Lajos evangélikus lelkész megáldja a vitézi telket, valamint tulajdonosát, Székely Frigyest és családját. A negyedik képen Csorba József kisgazda jelképesen üdvözli a gazdatársadalom új tagjaként Székely Frigyest és családját. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1921. augusztus 7. 178–179.) A Vitézi Rend a Miniszterelnökség hatáskörébe tartozott, főkapitánya a kormányzó volt, aki egyben az Országos Vitézi Szék elnöki pozícióját is betöltötte. A rend megalapításával egy nemesi jellegű, a kormányzathoz hű társadalmi bázis létrehozása volt a cél. Maga a rendi keret, a vitézi cím, valamint a felavatással és a telekbeiktatással kapcsolatos eljárás a régi lovagrendek hagyományait elevenítette fel, annak hangsúlyozására, hogy a Vitézi Rend mint intézmény a magyar nemzeti hagyományok fenntartására és ápolására törekszik. Első vitézi avatóbeszédében Horthy a következőképpen foglalta össze a rend céljait: „a Vitézi Rendnek hármas célja van: jutalmazni a vitézséggel párosult honierényt, megtartani a nagy idők legjobbjait és biztosítani a hősök nemzetségének fennmaradását, végül bennünk és utódainkban a magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le minden felforgató állam- és nemzetellenes törekvésre…” A szervezet kezdettől összeforrt Horthy nevével, és a kormányzó feltétlen lojalitást várt el tagjaitól. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel a Vitézi Rend két világháború közötti szerepének bemutatása és értékelése mindenkor a Horthy és a nevével fémjelzett korszak megítélésének függvénye volt. Vitézi telek beiktatás Karcagon 1924-ben (videó) Horthy kormányzói jogköre Az 1920. évi I. tc. szabályozta a kormányzó jogkörét, amelynek következtében Horthy több uralkodói jogot nem kapott meg, például a nemességadományozás jogával sem rendelkezett. A nemzetgyűlés szokatlan gyorsasággal, már 1920 nyarán elfogadta az első jogkörbővítő törvénycikket (1920: XVII. tc.). Igaz, régi címeket, rangokat és kitüntetéseket a kormányzó továbbra sem adományozhatott, de újak alapítására lehetősége nyílt, részben törvényi szabályozás, részben miniszterelnöki rendeletek révén. Ennek köszönhetően alakulhatott meg a Vitézi Rend. vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Az 1920. december 11-ei Budapesti Közlönyben megjelent rendelet értelmében a felavatott vitézek nevük előtt a „vitéz” jelzőt használhatták, és a „nemzetes úr”, míg feleségeiket a „nemzetes asszony” megszólítás illette meg, amely cím révén számos szociális és gazdasági kedvezményben részesültek. Előnyt jelentett számukra állásjelentkezésnél és az egészségügyi ellátás terén is. A vitézi jelvény és az avatási kellékek Ugyanezen a napon a Vitézi Szék megbízta Toókos Gyulát, a 6. számú vitézi törzsszék törzskapitányát a vitézavatás szertartásának kidolgozásával. Ő a megelőző korok rendi avatásainak gondos tanulmányozása után összeállította az avatási szertartás menetét. Ezt követően – kisebb eltérésektől eltekintve – a korszak vitézavatásai egységesen zajlottak le. Emellett az ő nevéhez fűződik az eskü szövege, illetve ő tervezte meg a díszpajzsot, a címerkönyvet és a Vitézek Főkapitányának díszkardját is. Ezen a ponton érdemes a vitézi jelvényről és az avatási kellékékről röviden áttekintést adni. A vitézi jelvény A vitézi jelvényt, amely a tagok együvé tartozását is jelképezte, Szilasi József iparművész tervezte. A vitézi jelvény három darabból álló, pajzs alakú jelvény, amelynek szegélye körben kékre van zománcozva. A pajzsforma a haza védelmének jelképe. A jelvény függőleges tengelyén elhelyezett kard a megalkuvást nem ismerő harcost szimbolizálja és a győzelem kivívásának eszköze is egyben. A pajzsra helyezett kiscímer jelképezi a magyar egységet, míg a címer felett lévő magyar Szent Korona a Vitézi Rend jogforrására utal. A Szent Koronát a hátterében lévő stilizált nap sugarai világítják meg, melyek a jelvény jobb oldalán látható búzakalászokkal szimbolizált magyar róna termékenységét jelképezik. Végül a jelvény bal oldalán lévő tölgylombok utalnak a hazát hősiesen védőkre. A Vitézi jelvény Az avatási díszkard A jelvény legyártása után, 1921-ben elkészítették a vitézavatások kellékeit, az eskükönyvet, az eskü-asztalterítőt, az avatási díszpajzsot és az avatási díszkardot. Utóbbit a kor ismert kardgyártója, Pacholek György budapesti kardgyára szállította. A kard hossza 100,5 cm, a penge egyik oldalára az „Első vitézzé ütés” feliratot, egy vitézi jelvényt és a dátumot „1921” gravírozták, míg a másik oldalán a „Nagybányai Horthy Miklós a Vitézek első Főkapitánya” gravírozott szöveg olvasható. A kard keresztvasa aranyozott rézlapból készült, végei csigavonalban vannak visszahajtva. Az avatási kard markolata és hüvelye – amelyet felülről egy zománcozott, illetve a másik oldalt egy gravírozott vitézi jelvény díszít − cápabőr bevonatú. Az avatási kard Az avatási díszpajzs Az avatási díszpajzs egy alul csúcsos, felül két hullámvonalban végződő, fémből készült, ívelt pajzs, amelynek elején nagyméretű, színes vitézi jelvény látható. Az eskükönyv bőrborítójának a közepét ékesíti a vitézi jelvény. Ezt a zöld selyemből készült eskü-asztalterítő négy sarkára is ráhímezték. A terítő közepét az egymást alól keresztező tölgyfalombok és búzakalászok díszítik. Az avatási díszpajzs "TISZTELET ADASSÉK AZ IGAZ ISTENNEK, KIT A MI ŐSEINK HADÚRNAK NEVEZTEK" "ÉN PEDIG ÖRÖKKÉ ÉGŐ OLTÁRT EMELEK MIKOR A NAGY HÁBORÚ LEGJOBBJAIT HOZZÁKÖTÖM A HAZAI RÖGHÖZ, MELY ÉVTIZEDEKEN KERESZTÜL NEMCSAK TOVÁBB TÁPLÁLJA A HŐSÖK NEMZETTSÉGÉT, HANEM MEGTEREMTI, FENNEN HÍRDETI ÉS ÁPOLJA A MAGYAR VITÉZSÉG KULTUSZÁT IS." Vitézavatások Az 1920-as évek folyamán minden év nyarán megrendezték az ünnepélyes, Horthy jelenlétében zajló vitézavatásokat. (1921-ben és 1922-ben augusztusban, Szent István és az államalapítás ünnepéhez kapcsolódva, a későbbiekben pedig június közepén, Horthy születésnapja körül.) Az 1930. májusi pótavatást követően azonban csak 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban voltak ilyen rendezvények. Ezt követően országos, ünnepélyes felavatásokra már nem került sor, a vármegyei vitézi székkapitányok vagy a törzskapitányok saját hatáskörükben avattak új vitézeket. Az első (zártkörű) vitézavatás A Vitézi Rend külsőségeinek leglátványosabb megnyilvánulásai a vitézavatások voltak, amelyek jól szemléltették a szervezet által képviselt mentalitást. 1921. május 22-én, vasárnap reggel 9 órakor kezdődött a Vitézi Rend vezetőinek avatása a budai királyi várkápolnában. Az avatási ünnepség előtt a kormányzó a Mátyás-teremben kihallgatáson fogadta az első telekadományban részesített 24 Arany Vitézségi Érmes vitézt, akik szintén részt vettek a zártkörű vitézavatáson, jóllehet ekkor még nem lettek felavatva. Az egykori Szent Jobb-kápolna (Zsigmond-kápolna) a Budai Várpalotában Az avatást a királyi várpalotában lévő Zsigmond-, vagy más néven Szent Jobb-kápolnában tartották, ahol a Szent Jobbot őrizték 1900 és 1944 között. A kormány képviseletében Belitska Sándor honvédelmi miniszter jelent meg az eseményen. A kápolnában kétoldalt hat-hat gyalogos testőr állt, tovább emelve az ünnepély fényét. Az ünnepi misét Gyarmathy János, a testőrség lelkésze celebrálta, ami alatt Feilitzsch Cecile bárónő egyházi dalokat énekelt orgonakísérettel. Ezt követően a főszéktartó, Gálócsy Zsigmond három ütést mért a jobb kezében lévő avatási karddal a bal kezében tartott avatási pajzsra, jelezve, hogy az eskütétel szertartása megkezdődött. Ezután elmondta a következő szertartásos üdvözletet: „Tisztelet adassék az igaz Istennek, akit a mi őseink Hadúrnak neveztek.” Majd nemes Nagy Pál, a vitézek főkapitány-helyettese „Eskühöz!” vezényelt. A kormányzó jobb oldalán egy testőr állt a nemzeti hadsereg zászlajával, a bal oldalon pedig Gyarmathy János tábori lelkész, aki az eskü szövegét olvasta fel, melyet törzskapitányok – akik az oltárral szemben sorakoztak fel egy vonalban – esküre emelve kezüket, hangos szóval utána mondtak. Ezt követően a főkapitány helyettese újra vezényelt – „Térdre!”– és átadta az avatási kardot a vitézek főkapitányának, aki a karddal megérintette a térdelő vitézek jobb vállát, e szavak kíséretében: „Hadúr nevében vitézzé ütlek!” Ezután a „Fel!”vezényszóra a törzskapitányok felálltak. Ezt követően a vitézek főkapitány-helyettese rövid beszéd kíséretében feltűzte vitéz nagybányai Horthy Miklós zubbonyára a vitézi jelvényt, majd a törzskapitányok járultak a kormányzó elé, aki sorban felékesítette mindegyikőjük mellét a vitézi jelvénnyel. Ezalatt egy baritonista orgonakíséret mellett a Magyar Hiszekegyet énekelte. A felavatott nyolc törzskapitány a következő volt: báró Nagy Pál gyalogsági tábornok, Sréter István tábornok, nyugalmazott honvédelmi miniszter, Siménfalvy Tihamér nyugállományú vezérkari testületbeli ezredes, Bánó Kálmán alezredes, Lipcsey Márton őrnagy, Toókos Gyula szolgálaton kívüli vezérkari testületbeli őrnagy, Igmándy-Hegyessy Géza testőrőrnagy, Magasházy László őrnagy, első szárnysegéd. Az események leírásában ugyan nem szerepel, de valószínűleg ekkor avatta fel a kormányzó Gálócsy Zsigmond főhadnagyot, a vitézi rend főszéktartóját is. A ceremónia a Magyar Hiszekegy és a Himnusz eléneklésével fejeződött be. Ezt követően a Vitézi Szék tagjai és a 24 telkes vitéz visszament a Mátyás-terembe és aláírta az eskülapot, majd közösen megtekintették a várat. Befejezésként a kormányzó, a Vitézi Szék tagjai és a telkes vitézek közös díszebéden vettek részt. Az új vitézekkel történő közös étkezés a későbbi avatásoknak is részévé vált. Az első ünnepélyes vitézavatás Az avatandó vitézeknek az avatás előtt két nappal, augusztus 19-én délelőtt 9 órakor kellett jelentkezniük a Főszéktartóságon, hogy az ünnepélyes avatás részleteiről eligazítást kapjanak. 1921. augusztus 21-én tartották az első ünnepélyes és nyilvános vitézavatást, a budai királyi várpalota várkertjének déli lejtőjén, az üvegház melletti, Hauszmann Alajos által tervezett lépcső alján lévő teraszon. E terasz felett állt Erzsébet királynénak 1898-ban Hauszmann Alajos tervezte „székely háza”, amelyet azonban a királyné ugyanezen évben történt halála miatt sosem láthatott. E ház alá építették fel a vitézi avatásra a kormányzónak és kíséretének, valamint az előkelő közönségnek a díszemelvényt. Így a kormányzó és a királyi hercegek feleségei a székely ház erkélyéről tekinthették meg a vitézavatást. Vitézavatás - 1921. augusztus 21. Budapest, Budai Várkert Az avatandók az üvegház melletti lépcsőzet alján meghúzódó teraszon, egymásnak szembeforduló sorokban álltak. A vitézek négyszögén kívül a meghívott vendégek helyezkedtek el. A lépcsőzet két íve közé ékelt kútmedence előtt felállított emelvényen egyházi, katonai és más közéleti előkelőségek foglaltak helyet. Velük szemben, a terasz másik végén pálmáktól szegélyezett oltársátor állt. Az első ünnepélyes tiszti vitézavatás menete a korabeli kiadványok és a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint a fentiekhez hasonló módon zajlott le. A kormányzó – tengernagyi egyenruhában – és kísérete, illetve József és József Ferenc királyi hercegek 9 órakor foglalták el helyüket a díszemelvényen. Mellettük a katolikus főpapság – Csernoch János bíboros hercegprímással az élen –, a többi keresztény egyházak főpapjai, a nemzetgyűlés egyes tagjai és a törvényhatóságok képviselői sorakoztak. A kormányzó megérkezése után kezdetét vette a tábori mise, ami közben a háttérben felállított zenekar régi magyar egyházi énekeket adott elő. Ezután a keresztény egyházak képviselői mondtak beszédet, áldó imákat: Zadravecz István katolikus tábori püspök, Melles Emil görögkeleti esperes, Rafay Sándor evangélikus püspök és Keresztesi Sámuel református esperes. Ezt követően a kormányzó a királyi hercegekkel, miniszterekkel és a Vitézi Szék tagjaival átvonult az avatási emelvényhez, amelyen egy asztal állt, rajta az eskü-asztalterítő, az eskükönyv, a feszület és egy kehely. Vitézavatás - 1921. augusztus 21. Budapest, Budai Várkert Az avatás kezdetét harsonaszó jelezte, amely után a kormányzó elmondta első avatóbeszédét, amelynek számos tartalmi eleme jól tükrözi a kormányzó politikai gondolkodását. Beszédét ugyanakkor áthatották az akkoriban jellemző szokásos klisék is, amik az első világháborús vereségből és a trianoni békeszerződés területi elcsatolásaiból adódó friss, feldolgozatlan érzelmekből adódhattak: „egy sincs közöttetek, akinek hőstette magyar helységnévhez fűződnék. Ez mutatja legjobban, hogy minket nem győztek le soha! A mi diadalmas fegyverünket nem is az ellenség, hanem saját áruló honitársaink orozva,hátulról ütötték ki kezünkből, azután meggyilkolták, gúny tárgyává tették győzhetetlen, büszke hadseregünket, nevetségessé a magyar vitézséget” […] „A Vitézi Rendet a véráztatta televény magyar földbe ültettem: adja Isten, hogy mihamarabb gyökeret verjen benne” […] „legyen a Vitézi Rend turáni fajunk és hazánk büszkesége, de ha kell, élesen vágó kardja is.” Bár beszédei a későbbiekben visszafogottabbak voltak, állandó, visszatérő elem volt bennük a turanizmus, a kereszténységre és az ősmagyar pogányságra történő utalások (Isten áldásának kérése, az égő oltár, Hadúr), illetve ezek sajátos keveredése, valamint az első világháború felidézése. Ezek után a kormányzó minden tábornok zubbonyára saját kezűleg tűzte fel a vitézi jelvényt, míg a többi vitéz esetében a területileg illetékes törzskapitány tette meg ugyanezt. Az avatás befejeztével, amíg a kormányzó visszatért az emelvényhez, a zenekar a Szózatot intonálta. Margit-szigeti vitézavatások A Vitézi Rendbe jelentkezett több ezer személy jelentkezési anyagait a törzskapitányok dolgozták fel a vármegyei székkapitányok segítségével. A nagy mennyiségben beérkezett felvételi kérelmeket igyelembe véve minden évben újabb avatásokra került sor. Tekintettel a több ezer főnyi díszes közönségre, a felavatandók nagy számára és az ünnepségek lélekemelő, a magyar nemzeti öntudatot hangsúlyozó szertartásának erkölcsi hatására, az ünnepélyes avatások helyszínét áthelyezték a Magyar Athletikai Club (MAC) pályájára. A helyszín kiválasztásában bizonyára fontos szempont volt a MAC kialakult társadalmi presztízse is, ami által az itt tartandó ünnepségek fényét is emelni kívánták. Érdemes megemlíteni, hogy a klub 1875-ben gróf Esterházy Miksa kezdeményezésére alakult, és mindvégig (1946-ig) megmaradt a keresztény (felső) középosztály reprezentatív egyesületének. Vitézavatás - 1922, augusztus 15. - Budapest, Margitsziget Az első Margit-szigeti avatásra 1922. augusztus 15-én (kedd)35 került sor, amelyet további 10 nyilvános ünnepélyes avatás követett itt. Az avatásokon mind a tribün, mind a sportpályát környező terület megtelt a vitézek hozzátartozóival, küldöttségekkel és érdeklődőkkel. Az ország politikai és katonai felső vezetése mellett a társadalom szinte minden rétege képviseltette magát a látványos, középkori hagyományokat idéző ünnepségen. Vitézavatás - 1922, augusztus 15. - Budapest, Margitsziget A korláton belül díszemelvényt állítottak fel, amelynek közepén helyezkedett el a kormányzó díszpáholya, ahol rajta kívül a királyi család tagjai, a Vitézi Rend fő funkcionáriusai, az országgyűlés két házának elnökei és a kormány tagjai foglaltak helyet. A kormányzói páholy körül a kormányzó családja és más előkelőségek kaptak helyet. Vitézavatás - 1922, augusztus 15. - Budapest, Margitsziget Az avatási asztalt a szemben lévő emelvényen, a baldachin alatt állították fel. Az avatási emelvénytől jobbra szószéket emeltek. A felavatandó vitézek oszlopai a két emelvény közti térségben álltak, arccal a díszemelvény felé. Az avatási ünnepség kezdetére kitűzött időpontban díszjel tudatta, hogy a kormányzó a Margit- szigeti hídra ért. A sporttelep bejáratánál a törzskapitányok élén a Vitézek Főkapitányának helyettese fogadta őt. A bevonulás alatt a katonazenekar a Himnuszt játszotta, majd harsonaszó jelezte az ünnepély megkezdését. Vitézavatás - 1924, június 15. - Budapest, Margitsziget Az avatás menete a már „hagyományos” rendben zajlott. Ennek megfelelően az eskü után a vitézek soronként léptek az emelvény elé, ahol a kormányzó kardja, – minthogy ettől fogva már tiszti és legénységi vitézeket avatott – először a tiszti vitézek vállát érintette. A hadirokkant hősöknek természetesen nem kellett letérdelniük az avatáskor, a hősi halált halt vitézek helyett pedig várományosaik kerültek felavatásra. A korabeli leírások megemlítik, hogy Horthy mindig elbeszélgetett a vak és rokkant hősökkel, érdeklődött, hogy hol szolgáltak és hol sebesültek meg. Vitézavatás a Rákóczi ünnepélyen (Pesti Hírlap, 1926) Az 1926. évi ünnepélyes vitézavatásnak – II. Rákóczi Ferenc születésének 250. évfordulóján – volt egy érdekes momentuma is, mivel a kormányzónak Kiss Etelka ezen alkalomra átnyújtotta II. Rákóczi Ferencnek, XIV. Lajos francia királytól kapott díszkardját, e mondat kíséretében: „Főméltóságod e karddal kezében Rákóczi fejedelem szellemében vezesse a nemzetet a dicső feltámadás útjára.” Vitézavatás a Margitszigeten 1926-ban (videó) A következő évi avatástól kezdve azonban újra az eredeti díszkarddal avatta fel Horthy a vitézeket. Változást jelentett az is, hogy a vitézi jelvényeket a nagy létszámra való tekintettel – az elmúlt évi gyakorlattal ellentétben – nem tűzték fel egyenként a vitézek mellére, hanem kiosztották közöttük. A margitszigeti avatások pompáját tovább emelte a Ludovika Akadémia díszszázadának, valamint a leventéknek és a cserkészcsapatoknak díszmenetben történő elvonulása a kormányzó és a felavatott vitézek előtt az ünnepség végén. A felvonulás legmeghatóbb pillanatának azonban a rokkant vitézek díszmenete számított. 1927. junius 26. - Vitezavatas (Bp. Margitsziget) 1927. junius 26. - Vitezavatas (Bp. Margitsziget) Vitézavatás - 1928, június 17. - Budapest, Margitsziget Az 1927. június 26-ai vitézavatás után a vitézek száma 8499 főre emelkedett, közülük azonban csak 2549-en voltak telkes vitézek. Minthogy vitézi telek csak a felavatottak 30%-ának jutott, ekkorra már egyértelművé vált, hogy a rend a közeljövőben nem fog tudni a vitézek nagyobb részének földet biztosítani. A vitézek számának folyamatos emelkedéshez az is hozzájárult, hogy az Országos Vitézi Szék 1927 novemberétől engedélyezte, hogy a nem telkes vitézek fiait, ha17. életévüket betöltötték és megfeleltek a követelményeknek, várományosként felavathatták. (Ennek eredményeként 1928-tól − ekkor került sor az 1921 és 1925 között felavatott vitézek várományosainak a felavatására − számarányuk oly jelentős mértékben megnőtt, hogy míg 1921 és 1930 között a 11 320 folyamodó mellett 1090 − az összes avatottak 8,78%-át kitevő − várományost avattak fel, addig 1931-től 1943 februárjáig a 4211 folyamodó mellett már 8000 várományos (65,5%) felavatására került sor.) Vitézavatás - 1929, június 16. - Budapest, Margitsziget Az utolsónak tervezett ünnepi vitézavatás 1929-ben (videó) Ezen körülményt mérlegelve, az 1929. június 16-ai avatást mind a rend, mind az újságok az utolsóként harangozták be. A nagyszámú érdeklődőre való tekintettel az avatási ünnepségre csak névre szóló belépőjeggyel lehetett bejutni. A belépőket Budapest Vitézi Széke árulta a Váci út 62. szám alatti irodájában. A kormányzó avatóbeszédében megerősítette és egyben indokolta is az utolsónak tervezett avatás tényét: „A Vitézi Rend most lezárja a vitézek avatását, mert a szűkre szabott keretek között előbb arra kell gondolnunk, hogy az eddig már felavatott vitézek földhöz jussanak, és hogy azok számára, akik földjüket már megkapták, meg lehessen teremteni a mai nehéz helyzetben a gazdasági megerősödés feltételeit.” Vitézavatás - 1929, június 16. - Budapest, Margitsziget A vitézek főkapitányának beszédét hatalmas lelkesedés, szűnni nem akaró éljenzés követte. Többek között a korszak olyan prominens személyiségeit avatták fel ezen alkalommal, mint Halassy Olivér későbbi kétszeres olimpiai bajnok vizilabdázó, Gömbös Gyula későbbi miniszterelnök, Miklós Béla későbbi hadseregparancsnok, majd miniszterelnök és Bartha Károly későbbi honvédelmi miniszter. Vitézavatás - 1929, június 16. - Budapest, Margitsziget A harmincas évek vitézavatásai Az 1930-as évek folyamán tartott négy ceremónia során az 1920-as évek második felének tendenciája érvényesült. 1930. május 25-én délben, a hősök emlékünnepén tartották az ún. „pótavatást” Budán, a királyi várpalota Fadrusz János oroszlánszobrairól elnevezett „Oroszlános udvar”-ában. A helyszín kiválasztásában nyilván döntő szempont lehetett a kevesebb résztvevő mellett a Vitézi Rend tízéves jubileuma, illetve, minthogy ezt a ceremóniát gondolták az utolsónak, így egyfajta keretet is adhatott volna a várbeli helyszín az avatásoknak. 1930 - Horthy Miklós kíséretével az 1930-as vitézavatáson a királyi vár udvarán (Pesti Napló 1930. május 27.) 1930. majus 25. - Vitezavatas (Budai Varudvar) A kormányzó ezen az avatáson a rendi protokolltól eltérően nem tartott beszédet. Ezt követően azonban továbbra is jelentős számú felvételi kérelmet nyújtottak be, ezért 1934-ben és 1936-ban ismét tartottak vitézavatásokat a Margitszigeten. 1934 - Horthy Miklós vitézeket avat 1934. június 3-án (Budapesti Hirlap 1934. június 5.) Az 1934. évi vitézavatás. A díszemelvény első sorában ülnek (balról jobbra): Imrédy Béla pénzügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Gömbös Gyula miniszterelnök, a kormányzó, Hellebronth Antal, a Vitézi Szék h. főkapitánya, Almásy László, a képviselőház elnöke, Lázár Andor igazságügyminiszter, Kárpáthy Kamilló, a honvédség főparancsnoka, Hóman Bálint kultuszminiszter. Az utolsó ünnepélyes vitézavatás Az 1938-as évet Szent István Jubileumi Évnek nevezték el az államalapító uralkodó halálának 900. évfordulója alkalmából. Erre az évre egy tudatosan előkészített, többéves program keretében Székesfehérvár modern középvárossá fejlődött, és történelmi jelentőségének köszömhetően Budapest mellett a centenáris ünnepségek legfontosabb helyszínévé vált. Az itt megrendezett számos esemény közül kiemelkedett a májusban tartott vitézavatás, a „kard ünnepe”, a június elsejei Szent Jobb látogatás és Prohászka püspök újratemetése, és végül az augusztus 18-ai ünnepi országgyűlés. Az 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert Az emlékév alkalmából május 22-én, vasárnap a palota romkertjében tartották a nagyszabású, különleges vitézavatást, melynek jelentőségére a következő korabeli visszaemlékezés is rávilágít: „Ott voltam az ősi városban már szombaton este. Nyüzsgő izgalmat találtam: a szállókban egyetlen szobát sem lehetett kapni, magánszállásról kellett gondoskodni. Az éttermeket a zsúfolásig lepte el az előkelő katonai közönség. Ahol vacsoráztam, számlálni lehetett a tábornokokat.” Az 1938. évi vitézavatás a székesfehérvári romkertben, 1938. május 22 Az avatási ünnepség napjára a város az országos igyelemhez méltó módon pompázott, a vasútállomástól a helyszínre vezető utak mentén mindent „csupa virág és lobogódísz” díszített. Az állomáson magyar és pápai zászlók lobogtak – másnapra várták Pacelli bíboros, pápai legátus (a későbbi XII. Pius pápa) érkezését – a peron falait nemzeti színű drapériák és angyalok hordozta magyar címerek borították. Horthy Miklós, felesége és két ia, valamint kíséretük a kormányzói különvonattal, a „Turán”-nal érkezett Székesfehérvárra. A vonat háromnegyed 10-kor futott be a feldíszített állomásra, miközben a katonazenekar a Himnuszt játszotta. A kivonult díszszázad élén az 1929-ben avatott vitéz Temessy Milán tábornok, vegyesdandár-parancsnok fogadta a kormányzót. A polgári előkelőségek között megjelent Hóman Bálint tárca nélküli miniszter, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, gróf Széchenyi Viktor megyei főispán, Havranek József alispán és Csitáry G. Emil, a város polgármestere is. Ezután a III. Viktor Emánuel olasz király 1937-es fogadásakor is használt egy-egy fogatba szállt a kormányzó és Temessy Milán tábornok, illetve a kormányzó felesége és Hóman Bálint.55 Amerre elhaladtak, az út két oldalán álló nézők ünnepelték a kormányzót. A Romkertnél felállított tribünök és széksorok pedig megteltek az ország minden részéből idelátogató előkelőségekkel. A kormányzó érkezésekor – 10 óra előtt 10 perccel – megszólaltak a harsonák, és postagalambokat röpítettek fel a beosztott híradósok. A galambok a lábukon levő gyűrűben Csitáry polgármester hártyapapírra írott üzenetét vitték a városok vezetőihez, melyet a posta ünnepi bélyegzővel látott el. Az ünnepség alatt a galambok felbocsátása több részletben, tájegységenként történt. Először a kelet-magyarországiakat, az ünnepség kezdetét jelző harsonajelnél a délieket, az avatás megkezdésekor a dunántúlikat, az eskütételkor pedig az ország minden részéről összegyűjtött fehér postagalambokat eresztettek fel. Az 1938. évi vitézavatás a székesfehérvári romkertben, 1938. május 22 A vitézavatás az előző évekhez hasonló módon zajlott le. A halkan szóló katonazene alatt elsőként Imrédy Béla miniszterelnököt avatta vitézzé a kormányzó, akit további kétezer vitéz követett. A kardsuhogást pedig rendszeres időközökben szárnyak suhanása nyomta el, mivel minden századik vitéz felavatása után, mintegy háromezer galambot röpítettek fel. Láng Jenő, aki, mint várományos állt az avatandók sorában, a következőképpen emlékezett e napra: „Engem édesapám után várományosként 1938-ban Székesfehérváron avattak vitézzé. Az avatandók természetesen katonás rendben járultak az avatáshoz. Külön csoportban álltak a saját jogon avatandó tisztek és altisztek, majd a tiszti várományosok és a legénységi várományosok. Az avatást követően a Romkert oldalában volt a díszmenet, ahol a fontharcosok és a leventék is felvonultak…” A több mint másfél órán át tartó vitézavatás véget értével „örömmámorban” úszott a város vezetősége, mivel Horthy és a legfőbb méltóságok, előkelőségek legnagyobb megelégedésüknek adtak hangot a szervezést illetőleg. Az 1938-as volt az utolsó ünnepélyes központi vitézavatás. Az ezt követő avatások regionálisan és kisebb csoportokban, vagy egyénileg történtek. Ezeken az avatásokon döntő részben már nem a kormányzó, hanem az ő nevében a Vitézi Rend illetékes törzs- vagy székkapitánya avatta fel a vitézeket. Ilyenkor nem használták az eskükönyvet, az avatási díszkardot és a díszpajzsot sem, de az avatandóknak természetesen le kellett tenniük a vitézi esküt, és alá kellett írniuk az eskülapot is. Az utolsó avatás 1944. október 13-án zajlott le. Végezetül A Vitézi Rend az elveszített háború, a sikertelen baloldali forradalmak és a területelcsatolások után alakult, s lényegében e rendet is a nacionalizmus, a revizionizmus és az antikommunizmus hármas eszmei alapállása jellemezte, de több szempontból is fölé emelkedett más szervezeteknek. Ez egyrészt a tagsággal járó kiváltságokból (vitézi cím, „újnemesi” társadalmi státusz, földadományozás) másrészt a külsőségekből (vitézavatás), végül pedig az alapító személyéből és motivációiból adódott. Minthogy 1927-re vitézi telek már csak a felavatottak 30%-ának jutott, az 1929-es avatást az utolsónak tervezték és valóban néhány korabeli dokuentáció, archiv videófelvétel úgy mutatja be az az 1929-es vitézavatást, mint "utolsó avatás", de valójában ezzel nem ért véget az ünnepségsorozat. Az 1930-as ún. „pótavatás” után már ritkábbak voltak az avatások és 1938 után már központi, ünnepélyes avatásra nem került sor. A második világháború végével a Vitézi Rendet 1945 február 23.-án feloszlatták, az avatások regionálisan és kisebb csoportokban, vagy egyénileg zajlottak. Tagjai titokban, illetve emigrációban tartották életben a Vitézi Rend eszméit, majd az 1989-es rendszerváltást követően lassan új életre kelt és 1992-ben hivatalosan is újraszerveződött. A Vitézi Rend azóta is folyamatosan tart vitézavatásokat Budapesten és a külhoni törzskapitányságok által. HAZÁNKAT SZOLGÁLJUK! Forrás: Levéltári források: Mnl Ol, K 428/a. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtólevéltár, Magyar Távirati Iroda, Napi tudósítások, Mnl Ol, K 428/f. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtólevéltár, Magyar Távirati Iroda, Lapszemle, Mnl Ol, K 428/i. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtólevéltár, Magyar Távirati , Iroda, Bizalmas értesítések, Egykorú irodalom, visszaemlékezés Hellebronth Kálmán 1941. Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Tisza-beői Hellebronth Kálmán. (Összeáll.) k. n. [Budapest]. Horthy Miklós 2011. Emlékirataim. Sipos Péter. (Jegyz.) Európa, Budapest. Kerék Mihály 1939. A magyar földkérdés. MEFHOSz, Budapest. Szarka Géza 1939. Székesfehérvár ünnepi éve 1938. Székesfehérvár Város közönsége, Székesfehérvár. Szécsy Imre 1931. „A tízéves Vitézi Rend 1921–1931.”: Szécsy Imre − Oszlányi József – Oszlányi Kornél − Farkas Jenő. (szerk.): Országos Vitézi Szék, Budapest. (Reprint kiad.: Pyt heas, Budapest.2006.) A Vitézek Albuma 1939. k. n. Budapest. Vrkk 1934. A Vitézi Rend Kis Kátéja. 5. kiad. Országos Vitézi Szék, Budapest., Szakirodalom Demeter Zsóia 2008. Szent István városa önmagára eszmélt. Székesfehérvár ünnepi éve 1938 ban. Szabadpart, 37. Fekete Ferenc 2011. A Vitézi Rend története. HK Hermanos K., [Szeged] Kerepeszki Róbert 2013. A Vitézi Rend, 1920–1945. Attraktor, Máribesnyő. Makai Ágnes − Héri Vera 2002. Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. Helikon, Budapest. Olasz Lajos 2009. „A kormányzói jogkör. A magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948.”: Romsics Ignác. (szerk.): Osiris, Budapest. 102–137. Püski Levente 2006. A Horthy-rendszer, 1919–1945. Pannonica, Budapest. átrai Szilárd 1997. A Vitézi Rend első évtizedének története. Hadtörténelmi Közlemények, 1. 49–83. Tátrai Szilárd 2000. „A Vitézi Rend története a harmincas évektől a felszámolásig.”: Hadtörténel mi Közlemények, 1. 35–78., Ujváry Gábor 2010. „A budai királyi palota és a nagypolitika a két világháború között.”: Ujváry Gábor: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk társadalmában”. Ráció, Budapest. 494–517. Zeidler Miklós 2002. A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány, Budapest., Sajtó: Budapesti Közlöny (1920), Képes Pesti Hírlap (1938), Vitézek és Gazdák Lapja (1924–1934), Vitézi Közlöny (1922–1940), Vitézek Lapja (1935–1944), Pattantyús-Ábrahám Emánuel: Vitézavatás a Romkertben. 1938. május 22., Angelovics Helga - Vitéz avatások a két világháború között 1921–1938

Országos sikerű bált rendezett a Vitézi Rend, 2026. március 28-án a Budai Vár – Lovardában. A bál célja a Vitézi Rend karitatív munkájának és a rend segítségnyújtási lehetőségeinek bővítése volt. A nemzetközi szintű érdeklődés miatt a 2026-os évben új helyszínre volt szüksége a vitézi bálnak. A lehető legnagyobb létszám fogadása érdekében idén a Budai Vár, 350 fő befogadására alkalmas lovardája szolgált színhelyül. A rendezvény az eddigieknél is nagyobb teret engedett a jelenlegi országhatáron kívülről érkezőknek, így a magyarországi bálozók mellett jelentős számban képviseltették magukat a külhoni magyarok és a külföldi állampolgárok is. A bálon rendtársainkon túl reprezentálták magukat a történelmi magyar családok, az üzleti szféra tagjai, a művészvilág jeles alakjai és a Vitézi Rend szimpatizáns tábora is. Emellett jelen voltak a Vitézi Rend szövetségeseinek hivatalos delegációi, mint például a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus lovagjai. A hivatalos kapunyitás 18:00-tól volt a programban, azonban már azt megelőzően megérkeztek a leglelkesebb bálozók. Este 6 órától 7 óráig volt a regisztráció, ami alatt már kialakultak az első társalgások és baráti csoportok. Azonban 19 órára mindenki sikeresen elfoglalta a helyét az asztaloknál. Az est 19:00-kor kezdődött el, amikor is a műsorvezető, Dr. Schmuczer Bernadett úrhölgy a mikrofonhoz lépet és röviden ismertette a programpontokat. Őt a köszöntők sora követte. Köszöntőt mondott a Vitézi Rend főkapitánya, vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitány úr, aki egy személyben a bál házigazdája is volt. Főkapitány úr mellett a vendégeket köszöntötte vitéz lovag Pákh Imre főkapitány-helyettes úr, aki a bál fővédnöke is volt. Emellett felszólalt Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese, az Országgyűlés alelnöke is. A beszédek nagy hatással voltak a közönségre, hiszen a résztvevők átérezték, hogy miért is vannak jelen az este folyamán (amellett, hogy jól érezzék magukat). A köszöntőket a támogató emlékplakettek átadása követtek. Ezen ajándékokat azok a nagyvonalú támogatóink vehettek át, akik nélkül nem jöhetett volna létre a vitézi bál. A 2026-os bál alkalmával öten részesültek emlékplakettben: - vitéz lovag Pákh Imre főkapitány helyettes úr - vitéz Bogdán György hadnagy úr - Prof. Dr. vitéz Kruppa József nemzetes úr - vitéz Magyary Jenő nemzetes úr - Csillagh András úr Az emlékplakettek átadását a bálok történelmében elsőként, egy divatbemutató követett. Ennek során Hampel Katalin nemzeti divattervező ruhakölteményei kerültek bemutatásra, melyben hazánk csodaszép leányai segédkeztek modellként. Ne feledjük Hampel Katalin alkotásai egyre inkább a hazai- és nemzetközi divatbemutatók és rangos díjátadók (például az Oscar-díj) elmaradhatatlan elemei, így a résztvevők egy igen különleges élményben vehettek részt. A programot tovább színesítette, hogy a zenei aláfestést Sáfár Mónika Jászai Mari - díjas előadóművész szolgáltatta. A remek műsort, a 20:10-kor kezdődő ünnepi vacsora követte. A vacsora során a bál vendégei a lovarda gasztronómia különlegességeinek, igen kiváló fogásait fogyaszthatták el. Itt olyan fogásokról kell megemlékeznünk, mint a borjúszűz vargányás jus-vel, sáfrányos-kakukkfüves polentával és ördögszekér gombával vagy a csokoládé trilógia. Ezek elfogyasztása során igen jó hangulatú beszélgetések alakultak ki és új ismeretségek köttettek. A vacsorát a 21:20-kor kezdődő nyitótánc követte. A nyitótáncosok a bálozó fiatalok soraiból kerültek ki. Több kisasszony és ifjú is első bálozóként volt jelen, így még különlegesebbé vált az első báljuk az élménye. Biztosak lehetünk benne, hogy a táncosok évek múlva is kellemes emlékként gondol vissza közös táncukra. A nyitótáncot követően vette kezdetét bál fénypontja, a táncos mulatság. Az ezt során a Sakk Matt Company Zenekar húzta a talpalávalót, mely az egész este folyamán szórakoztatta és táncra buzdította kiváló zeneszámokkal a báli forgatagot. A zenekar tagjai voltak: Dervalics Róbert klarinét előadó művész, Szigeti Flóra művésznő, Pingiczer Szilárd zongoraművész, Németh Kira énekművész és Miklós Szilvia énekművész. A zenekar mellett egy sztárfellépő is tovább emelte az est fényét. A résztvevők Szulák Andrea Máté Péter-díjas énekesnő, színésznő előadására mulathattak. A bált tombolahúzás zárta. A tombolából befolyt teljes összeg a Vitézi Rend karitatív tevékenységének és a rend segítségnyújtási lehetőségeinek a támogatására lesz felhasználva, hogy így minél több magyar honfitársunkon tudjunk segíteni. Teljesen bizonyos, hogy a Vitézi Rend ismertsége, elismertsége ezeken a közösségi eseményeken is megmutatkozik. Az ezer főt meghaladó budapesti vitézavatások és vitézi találkozókon túl a társadalom egy részének erős igénye van a vitézi bálokra is, amik évről évre egyre rangosabb eseménnyé válik. Kijelenthető, hogy napjainkra a vitézi bál ismét a magyar báli kultúra egyik kimagasló eseményének számít. Isten áldja Magyarországot, Isten áldja a Vitézi Rendet! (forrás: vitéz Oláh Szabolcs székkapitány, sajtófőnök, főkapitányi parancsőrtiszt www.vitezirend.com)

A következő sorokban egy különleges történelmi dokumentumot mutatunk be. Lengyel Emil 1937. augusztus 8-án megjelent írásából idézünk, amely a washingtoni Sunday Star hasábjain látott napvilágot „Horthy – Uncrowned King” címmel. Az amerikai újságcikk korabeli szemmel mutatja be Horthy Miklós személyét és Magyarország helyzetét. THE SUNDAY STAR Magyarország kormányzója a magyarság szükségében az erős kezű vezetőnek bizonyult Magyarország egészen 1937 június végéig király nélküli királyság volt. Ekkor a budapesti Országgyűlés az államfőt, nagybányai Horthy Miklós kormányzót olyan királyi jogkörökkel ruházta fel, amelyek címét leszámítva gyakorlatilag királlyá teszik. Senkinek sem tartozik felelősséggel önmagán kívül, és csak a halál választhatja meg magas tisztségétől. Az új törvény széles körű vétójogot biztosít számára a törvényhozással szemben, valamint feljogosítja arra is, hogy utódjára javaslatot tegyen. Ez az intézkedés nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa szempontjából jelentős. Azt jelenti, hogy a Habsburg-ház elveszítette mindazt a reményét, amely még megmaradhatott számára a budai királyi palota trónjának visszaszerzésére. Augusztus 20-án, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepén Horthy először jelenik meg a nemzet előtt Magyarország koronázatlan királyaként. Ő vezeti majd azt a díszes körmenetet, amelyen tízezrek róják le tiszteletüket a Magyar Királyság alapítója, Szent István előtt. Az ország minden részéből érkező hívők megtekinthetik majd a szent király mumifikálódott jobb kezét, amelyet vallási ereklyeként őriznek. Ezen a napon Magyarország egy új uralkodó előtt is tiszteleg. Bár Horthy kormányzó a hetvenedik életévéhez közeledik, az idő mintha könnyedén suhanna el fölötte. Olyan ember magabiztossága sugárzik belőle, aki hozzászokott mások irányításához. Ránctalan arcának egészséges színe sportos életmódjának köszönhető. A külföldi előkelőségek, akiket vadászházába hív meg, kiváló vadászként beszélnek róla. Lovaglótudása ma is kiemelkedő. Szabadidejében zongorázik, vagy kedvenc időtöltésének, a rajzolásnak hódol. Megjelenése arisztokratikus. Kiváló nyelvtudása Angol és amerikai vendégeivel anyanyelvükön beszélget, méghozzá olyan kiejtéssel, amely a londoni Mayfair előkelő negyedének társasági világát idézi. Német nyelve szinte anyanyelvi szintű, franciául pedig aligha beszélhetne bárki választékosabban. Folyékonyan beszél olaszul, a Balkánról érkező vendégekkel pedig saját szláv nyelvükön is képes társalogni. Könyvtárának hadtörténeti és tengerészeti művei legalább fél tucat különböző nyelven sorakoznak. THE SUNDAY STAR, WASHINGTON, D. C., AUGUST 8, 1937—PART ONE Horthy hosszabb ideje áll egy állam élén, mint a világ bármely más koronázatlan vezetője – hosszabb ideje, mint Mussolini, és jóval hosszabb ideje, mint Sztálin. A budai Várhegyen álló királyi palotában eltöltött tizenhét év alatt szinte intézménnyé vált Magyarországon. Élete kalandok sorozata volt. A világháború előtt a császári hatalom közvetlen közelében élt. Amikor Közép-Európa régi rendje összeomlóban volt, már az Osztrák–Magyar Monarchia flottájának parancsnoka volt. Ő volt az, aki a szövetségesek parancsának engedelmeskedve átadta a Monarchia haditengerészetét az ellenségnek. Kerüli a nyilvánosságot A háború után Horthy Miklós altengernagyra az a sors várt, hogy fél zsoldon élő nemzeti hősként feledésbe merüljön. Ő azonban megtalálta az utat a hatalom felé, és 1920 tavaszán Magyarország kormányzójává választották. Alighogy megkezdte fáradságos kormányzói munkáját, egykori ura, a király jelentkezett, hogy visszakövetelje koronáját, Horthynak pedig ki kellett utasítania őt a királyi palotából. Azóta folyamatosan megszilárdította pozícióját. Miniszterelnökök jöttek és mentek, ő azonban hivatalában maradt. Noha immár közel húsz éve történelmi szerepet tölt be, jóval kevesebbet írtak róla, mint számos nála jelentéktelenebb államférfiról. Ő a világ egyik legkevesebbet fényképezett vezetője, és a sajtóhírekben is ritkábban szerepel, mint bármely más hasonló rangú államfő. Köztudott, hogy idegenkedik a nyilvánosságtól. Munkáját többnyire a háttérben végzi. Ma Európa egyik kulcsfontosságú személyisége. Nemrégiben meglátogatta Hitlert, még később pedig az olasz király tett nála látogatást. Fogadta Közép-Európa vezető államférfiait. Úgy vélik, hogy országa Németország és Ausztria példáját követve a békeszerződés nyílt elutasítására készül. Magyarországnak már van hadserege, ezért a Kisantant államai aggodalommal figyelik a fejleményeket. Vajon Horthy valóban Hitler szövetségese? Háborúra készíti fel országát? Mi életének vezérelve? Mielőtt ezekre a kérdésekre választ adnánk, érdemes megismernünk életútját. Horthy Miklós családi tragédia következtében választotta a tengerészi pályát. Miután bátyja, Horthy Béla, tengerészkadétként egy hadgyakorlat során életét vesztette, Miklós elhatározta, hogy a helyére lép. A fiumei Haditengerészeti Akadémia elvégzését és egy eseménydús csendes-óceáni útját követően a konstantinápolyi Aranyszarv-öbölben horgonyzó Taurus császári és királyi páncélozott jachton került a történések középpontjába. Felkelti a király érdeklődését A hajó az Osztrák–Magyar Monarchia konstantinápolyi nagykövetségéhez tartozott. Feladatai közé tartozott, hogy szükség esetén menedéket és szállítóeszközt biztosítson a nagykövetség személyzete számára. Erre gyakran volt is szükség. Horthy a Boszporuszon teljesített szolgálatot, amikor az ifjútörök forradalom 1908-ban történelmet írt. Az egykori császári és királyi Hadügyminisztérium tengerészeti osztályának titkos levéltára huszonnyolc jelentését őrzi a válságos helyzetről. Horthy pályafutása akkor vett döntő fordulatot, amikor Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya felismerte a jelentések szerzőjének kivételes elemzőkészségét. 1909 novemberében Horthyt Bécsbe rendelték, ahol a császár és király szárnysegédje lett. Ez rendkívül megtisztelő és vágyott tisztség volt, hiszen közvetlenül a nagy uralkodó mellett szolgálhatott, aki szinte minden kortársát túlélte, s már életében legendává vált. A beosztás ugyanakkor rendkívül megterhelő volt. A szárnysegédnek télen-nyáron, esőben vagy napsütésben hajnali négy órakor talpon kellett lennie, mert az uralkodó már öt órakor megkezdte munkáját íróasztalánál. THE SUNDAY STAR, WASHINGTON, D. C., AUGUST 8, 1937—PART TWO. Kevesen tudtak megfelelni ennek a feladatnak, és aki kudarcot vallott, annak pályafutása rendszerint véget ért. Egy forró nyári napon egy fiatal arisztokrata szárnysegéd elszundított a császár hintójában, amikor a schönbrunni kastély környékén tett szokásos napi sétájukra indultak. A császár ezt követően többé nem kívánta őt szolgálatában látni. Népszerűsége feltűnést keltett Horthy Miklóst azonban nem érte ilyen balszerencse. Testvére, Horthy István, gyakran mesélt egy történetet, amely jól mutatta, milyen kedvelt volt az uralkodó előtt. A Schönbrunn közelében dolgozó borbély, aki felfigyelt a két testvér feltűnő hasonlóságára, megkérdezte Istvánt, ismeri-e Horthy Miklóst. Amikor igenlő választ kapott, elmondta, hogy a császár bizonyára nagyon kedveli haditengerészeti szárnysegédjét, mert vele mindig hosszasan beszélget, míg a többi tiszthez alig szól néhány szót. Az első világháború Horthyt a Monarchia egyik kisebb hadihajójának fedélzetén érte az Adriai-tengeren. Később egy korszerű cirkáló, a Novara parancsnokságát kapta meg, és háborús pályafutása elsősorban e hajó nevéhez fűződik. A háború kitörésekor az osztrák haditengerészet az Adrián rekedt, miközben bizalmatlanul figyelte egykori szövetségesét, Olaszországot, amely ugyan még semleges volt, de bármikor csatlakozhatott az ellenfélhez. 1915, május 23-án az Olasz Királyság hadat üzent Ausztria–Magyarországnak. Ugyanezen az éjszakán a Novara kifutott pólai támaszpontjáról, több kisebb hadihajó kíséretében, és a sötétség leple alatt az olasz partok felé vette az irányt. Még hajnal előtt megkezdte Porto Corsini, Ravenna kikötőjének ágyúzását. Ezt követően azonban hosszú időszak következett, amelyet tétlenség jellemzett. Ez a várakozás nehezebben viselhető volt, mint maga a harc. Horthy ezért örömmel fogadta a parancsot, amely két évvel első tengeri ütközete után az Otrantói-szorosba, Olaszország és Albánia közé vezényelte. Itt a szövetséges hatalmak erős tengeri blokádot tartottak fenn. Az otrantói csatában Horthy megsebesült, ennek ellenére továbbra is ő irányította a hadműveleteket, egy széken ülve. Hajói áttörték a blokádot, ám a túlerőben lévő ellenség heves tüzében végül kénytelenek voltak visszavonulni támaszpontjukra. Néhány hónappal később lázadás tört ki az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének számos egységénél, ám a Prinz Eugen csatahajón – amelynek ekkor Horthy volt a parancsnoka – fegyelem uralkodott. Ferenc József utóda, IV. Károly császár és király, a teljes flotta főparancsnokává nevezte ki. Bírálói szerint a lázadást túlzott kegyetlenséggel verte le. Ezután következett a Habsburg Monarchia dicsőségének vége. Horthy ekkor már altengernagyi rangot viselt. Életének meghatározó éveit a dinasztia szolgálatában töltötte. Az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjei nem egy országot, hanem az uralkodóházat szolgálták, amelynek nem volt saját nemzetisége. Ez természetesnek számított, hiszen a Monarchia mintegy tizenkét különböző népből állt; ha a Habsburgok bármelyiket előnyben részesítették volna, a többi sértve érezhette volna magát. Ezért nevezték a hadsereg és a haditengerészet tisztjeit „schwarz-gelb” („fekete-sárga”) tiszteknek, a dinasztia színei után. Életüket a „legfelsőbb uralkodó” szolgálatának szentelték. Horthy is ebben a szellemben nevelkedett. Az a személytelen kötelességtudat, amelyet a német „Dienst” (szolgálat) szó fejezett ki, egész életének vezérelvévé vált, és alapvetően meghatározta a lázadókhoz való viszonyát. THE SUNDAY STAR, WASHINGTON, D. C., AUGUST 8, 1937—PART THREE A háború után Magyarország előbb gróf Károlyi Mihály liberális forradalmát, majd a Béla Kun nevével fémjelzett kommunista forradalmat élte át. Mindkét rendszer rövid életű volt. Amikor a kommunista uralom – éppen tizennyolc évvel e cikk megjelenése előtt – megbukott, az ellenkező politikai oldal egy olyan „vaskezű ember” után kezdett kutatni, aki feltétlenül hisz a fegyelemben, és véget vet annak, amit ők az anarchia korszakának neveztek. A feladatra termett ember Horthy ideális személynek bizonyult erre a szerepre, és egy esős novemberi napon kis hadserege élén bevonult Budapestre. Ezek voltak a fehérterror napjai Magyarországon, amikor a szocialisták, liberálisok, köztársaságpártiak, kommunisták, zsidók, szabadkőművesek és egyszerűen csak demokraták váltak a gyűlölet célpontjaivá. Mindez több mint egy évtizeddel megelőzte Hitler tisztogatásait, és még ma sincs pontos kimutatás arról, hány ember vesztette életét. Külföldi liberális körök bírálták Horthyt azért a kijelentéséért, amelyet egy angol vizsgálóbizottság előtt tett egy terrorcsapat parancsnokának ügyében: „Ő az egyik legjobb tisztem.” A magyar fegyveres erők főparancsnokaként – amelyek ugyan még kicsik voltak, de folyamatosan erősödtek – Horthy valódi hatalommal rendelkezett a zűrzavaros Budapesten. A jobboldali politikai erők csaknem teljes egyetértésben úgy vélték, hogy ő az az ember, akinek a jövő Magyarországát vezetnie kell. Létrehozták a kormányzói tisztséget, miközben Magyarország továbbra is királyság maradt. 1920. március 1-jén Horthyt kormányzóvá választották. A megbízatást azzal a feltétellel fogadta el, hogy csupán a törvényes király helyetteseként szolgál mindaddig, amíg az uralkodó nem térhet vissza. THE SUNDAY STAR, WASHINGTON, D. C., AUGUST 8, 1937—PART FOUR A Svájcban élő IV. Károly, Magyarország volt királya, arra várt, hogy egykori flottaparancsnoka visszahívja a trónra. Nyugodt természetű ember volt, aki minden királyi méltósága ellenére sem sietett. Felesége, Zita királyné, azonban türelmetlenebbnek bizonyult. Amikor Horthy részéről nem érkezett felkérés, úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a kezdeményezést. A végzetes találkozás 1921 egyik áprilisi estéjén IV. Károly megjelent a budai királyi palotában, hogy visszakövetelje trónját. Megköszönte a kormányzónak hűséges szolgálatait, majd közölte vele, hogy ismét átveszi az uralkodást. Ha Horthy akár csak egy pillanatra elveszíti lélekjelenlétét, a Habsburg-ház sorsa egészen másképp alakulhatott volna. Vagy ha Károly határozottabban lép fel, talán nem engedelmeskedik kormányzója „kérésének”, hogy hagyja el a palotát. Hat hónappal később Károly újabb kísérletet tett trónja visszaszerzésére, ezúttal Zitával együtt. Ismét rosszul mérték fel erejüket. Mire a királyi pár Budapest határába ért, ahonnan már látszott a Várhegy tetején álló királyi palota, Horthy katonái készen álltak arra, hogy tüzet nyissanak. Horthy éppen a Habsburgoktól tanulta meg a „szolgálat” és a „rend” eszméjét – most pedig ezt a szemléletet egykori urai ellen fordította. A királyt és a királynét foglyul ejtették, majd Madeira szigetére szállították. A sziget ugyan az Atlanti-óceán egyik kedvelt üdülőhelye volt a turisták számára, számukra azonban olyan száműzetést jelentett, mint Napóleonnak Szent Ilona. Néhány hónappal később IV. Károly meghalt, sikertelen visszatérési kísérleteinek emlékétől gyötörve. Megdönthetetlen érvelés Károly hívei felháborodtak a kormányzó magatartásán, Horthy azonban azzal védekezett, hogy nem volt más választása. Mi más lehetősége maradt volna? A szomszédos államok semmilyen körülmények között nem tűrték volna el a Habsburg-restaurációt. Hadseregeik bevonultak volna Budapestre, hogy eltávolítsák a királyt, és rövid időn belül az egész ország újabb háborúba sodródott volna. Horthy ettől függetlenül továbbra is kerülte a nyilvánosságot. Fogadta a diplomatákat, előkelő vendégeket, vásárokat nyitott meg, hadgyakorlatokat szemlélt, kerti ünnepségeket adott, operába, hangversenyre és színházba járt. Nem igyekezett azonban utánozni a demokratikus államok vezetőit, akik feladataik részeként csecsemőket ölelnek magukhoz és kezet ráznak a tömeggel. Ritkán lehetett parasztok vagy munkások körében látni; valószínűleg azért, mert természeténél fogva távolságtartó ember volt. Felesége ezzel szemben szellemességéről és közvetlenségéről volt ismert, és még mindig rendkívül vonzó asszonynak tartották. Magyarország mai arculatát nagyrészt Horthy formálta. Hogy valóban olyan vezetést nyújt-e az országnak, amilyenre szüksége van, arról továbbra is élénk vita folyik. Szíve a múlt felé húz, és a nemzeti nagyságot elsősorban a katonai erővel azonosítja. A demokráciát és a társadalmi haladást a magyar szellemtől idegen eszméknek tekinti. Ritkán szólal fel nyilvánosan, ezért személyiségét nem beszédei, hanem tettei alapján lehet megítélni – ezek pedig világosan kirajzolják jellemét. Csodálja Hitler merészségét Hitler azért gyakorol rá vonzerőt, mert Horthy nagyra értékeli bátorságát és rendíthetetlen céltudatosságát. Továbbra is úgy véli, hogy Németországot, Ausztriát és Magyarországot közös történelmi sors köti össze. Ugyanakkor felismeri, hogy a nemzetiszocializmusnak vannak olyan vonásai, amelyek nem egyeztethetők össze a magyar nemzeti karakterrel. Nem osztja Hitler megszállott antiszemitizmusát, és nem hisz a fajelmélet kizárólagosságában. Horthy nem fanatikus, mint Hitler. Vele lehet érvelni. Bár úgy véli, hogy korának diplomáciájában az erő alkalmazása gyakran elkerülhetetlen, sohasem emelte azt olyan ideológiai rangra, mint német szomszédja. Néhány évvel ezelőtt Horthy még nem riadt vissza attól, hogy időnként megcsörtesse a kardját, ami nagy aggodalmat keltett Magyarország szomszédos államaiban. Az utóbbi időben azonban tartózkodott a provokatív kijelentésektől. Tisztában van azzal, hogy Magyarország nem elég erős ahhoz, hogy fegyverrel szerezze vissza elvesztett területeit. Ugyanakkor hiszi, hogy a sors menetét nem lehet feltartóztatni. Ha van is terve a tragikus dunai kérdés rendezésére, azt eddig sem közvetlenül, sem közvetve nem hozta nyilvánosságra. Irányítása alatt Magyarország megelégedett azzal, hogy alárendelt szerepet játsszon az elégedetlen államok táborában, amelynek vezető szerepén Németország és Olaszország osztozik. THE SUNDAY STAR, WASHINGTON, D. C., AUGUST 8, 1937—PART FIVE Liberális gondolkodású miniszterelnök Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Darányi Kálmán, liberális felfogású politikus, széles látókörű ember. Jól ismeri országa nehéz helyzetét, ahol parasztok milliói dolgoznak végeláthatatlan órákon át, alig többért, mint egy darab kenyér. Azt is tudja, hogy az ország szeretné visszanyerni a szabad önkifejezés lehetőségét az általános és titkos választójog révén. Az utóbbi időben ennek a jognak a kiterjesztésén dolgozik, amelyet korábban a vidéki lakosságtól megvontak. Magyarországon azonban a valódi hatalom Horthy kezében összpontosul, és a miniszterelnöknek alkalmazkodnia kell hozzá, ha nem akarja elveszíteni hivatalát. Azok a magyarok, akik tisztán látják a helyzetet, tudják, hogy a kormányzó kezében van a lehetőség arra, hogy elhárítsa a közelgő tragédiát. Rámutatnak arra, hogy elődei, a Habsburgok, azért veszítették el hatalmukat, mert képtelenek voltak alkalmazkodni koruk szelleméhez. A Habsburg-ház is meg volt győződve arról, hogy csak a múlt eszméi szerint lehet kormányozni, és sokan Horthyt is ennek a történelmi örökségnek a termékeként látják. Éppen kivételes képességei miatt még bírálói is remélik, hogy ezeket végül Magyarország javára fogja kamatoztatni. Nagymértékben rajta múlik, hogy a világ e nyugtalan térségében – amely sajnálatos módon a veszélyes gócpontok egyikévé vált – a jövő a háború vagy a béke irányába fordul-e. Írta: Emil Lengyel (1937)

A déli harangszó ma is minden nap megszólal, emlékeztetve bennünket Hunyadi János legnagyobb győzelmére. 1456. július 22-én Nándorfehérvár falai alatt Hunyadi János döntő vereséget mért II. Mehmed szultán seregére, arra az uralkodóra, aki alig három évvel korábban elfoglalta Konstantinápolyt, és akit Európa szinte legyőzhetetlennek tartott. A győzelem olyan jelentőségű volt, hogy III. Callixtus pápa elrendelte a déli harangszó megszólaltatását, amely máig ennek a diadalnak állít emléket. A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán Jánost ábrázolta a művész Ami ezt a győzelmet igazán naggyá teszi, hogy Hunyadi János nem kedvező körülmények között vívta meg harcait. A Magyar Királyság gyakorlatilag egyedül állta útját az Oszmán Birodalomnak, miközben a nyugat-európai uralkodók saját háborúikkal és belső konfliktusaikkal voltak elfoglalva. A pápai felhívások ellenére nem érkezett olyan jelentős katonai segítség Franciaországból, vagy a Német-római Birodalomból, amely érdemben megváltoztathatta volna az erőviszonyokat. Ebben a nehéz helyzetben Hunyadi legfontosabb támasza Szent Kapisztrán János volt, aki fáradhatatlan prédikációival tízezreket buzdított a haza és a kereszténység védelmére. Kapisztrán János eredeti neve Giovanni da Capestrano ("János Capestranóból"), itáliai származású volt, itáliai édesanyával , míg édesapja vélhetően Frank vagy német eredetű lovag volt a Nápolyi királyság szolgálatában. Az általa toborzott keresztesek, valamint Szilágyi Mihály várőrsége Hunyadi tapasztalt katonáival együtt védték Nándorfehérvárt. Míg Kapisztrán lelki erőt és hitet adott az embereknek, addig Hunyadi katonai zsenialitásával irányította a vár védelmét és a döntő ellentámadást. Együtt olyan győzelmet arattak, amely örökre beírta nevüket Európa történelmébe. Szilágyi Mihály arcképe (Teleki József A Hunyadiak kora című könyve III. kötetéből) A nándorfehérvári győzelem nagyságát azonban csak akkor érthetjük meg igazán, ha felidézzük, milyen körülmények között kellett Hunyadi Jánosnak megvédenie Magyarországot és ezzel Európát. Nemcsak az Oszmán Birodalom addig példátlan katonai erejével kellett szembenéznie, hanem a keresztény világ megosztottságával, a jelentős nyugati katonai segítség elmaradásával és a déli határvidék bizonytalanságával is. A csatáról 1584-ben készült török miniatúra. Középpontjában, fehér lovon II. Mehmed oszmán szultánt, jobb alsó részén a török sereg elvonulását ábrázolta a miniátor (Isztambul, Topkapi Szeráj Múzeum) 1417-től az ortodox Havasalföld már az Oszmán Birodalom hűbéres fejedelemsége volt, így annak az oláh vajdái a magyar korona és a szultán között egyensúlyozgattak, a történelmi források szerint gyakran az utóbbit választották... Vlad Dracul a várnai hadjárat után fogságba vetette Hunyadit, a második rigómezei csatában a havasalföldi erők oldalváltása hozzájárult a keresztény vereséghez, II. Vladislav pedig, akit korábban maga Hunyadi segített trónra, később Erdély ellen indított betöréseivel és portyáival fordult korábbi támogatójával szembe... Éppen ezért olyan páratlan a nándorfehérvári diadal. Nyugati katonai segítség nélkül, politikai elszigeteltségben, szövetségesei ismétlődő cserbenhagyása ellenére Hunyadi János és Szent Kapisztrán János áttörték a török ostromzárat, utánpótlást juttattak a várba, majd 1456. július 22-én döntő vereséget mértek II. Mehmed seregére. A győzelem évtizedekre feltartóztatta az oszmán előrenyomulást Közép-Európa felé, és örökre beírta a magyar hősök nevét Európa történelmébe. Hunyadi János és Szent Kapisztrán János története arra emlékeztet bennünket, hogy a legnagyobb győzelmeket sokszor nem a legkedvezőbb körülmények között aratják. Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása 1859 A vitézség nem csupán a fegyverforgatásban rejlik, hanem a hűségben, a becsületben, az önfeláldozásban és a haza szolgálatában. Ezek azok az értékek, amelyeket a Vitézi Rend ma is őriz és továbbad a következő nemzedékeknek. Mi, magyarok méltó tisztelettel emlékezünk Hunyadi Jánosra, Szent Kapisztrán Jánosra és mindazokra a hősökre, akik életüket áldozták Magyarország és Európa védelméért. Feladatunk, hogy a történelmi tényeket hitelesen ismertessük, hőseink emlékét megőrizzük, és példájukat továbbadjuk gyermekeinknek. Mert a történelem nemcsak arról szól, hogy kik vívták meg a csatákat, hanem arról is, hogy kik őrizték meg az emléküket. Hunyadi János Hunyadi János öröksége ma is arra tanít bennünket, hogy a hit, a becsület, a kitartás és a haza iránti hűség végül erősebb minden árulásnál és minden túlerőnél. Mert a jó végül mindig győzedelmeskedik.

Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország Alaptörvényét, melynek kihirdetésére öt évvel ezelőtt ezen a napon került sor. Nemzeti Hitvallás (2011) Az Alaptörvény elfogadásával a magyar parlament történelmi kötelességének tett eleget, amikor a volt kommunista blokk országai közül utolsóként lecserélte diktatúrában született alkotmányát. Ez a kötelesség ugyanakkor történelmi felelősségvállalást is jelentett, első alkalommal fordult elő ugyanis, hogy valódi demokratikus legitimációval rendelkező parlament fogadott el formálisan is új alkotmányt Magyarországon. Éppen ezért az alkotmányozó feladata és felelőssége nem elsősorban abban állt, hogy a legmagasabb szintű államszervezeti normákat összehangolja. Sokkal inkább abban, hogy olyan alkotmányt adjon Magyarországnak, ami egyszerre korszerű, és mégis kifejezi a nemzeti összetartozásunkat. Szól a múltunkról: arról, hogy kik vagyunk mi magyarok, és mi az, ami összetart bennünket a Kárpát-medencében vagy bárhol a világban. Szól a jövőnkről: a XXI. század kihívásaira tekintettel megfogalmazza a felelősség és a fenntarthatóság kívánalmát. Ahogy az Alaptörvény önmagáról vallja: „szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. Egy új alkotmány elfogadását kísérhetik viták, sőt természetes, hogy arról intenzív párbeszéd indul. Azt gondolom ugyanakkor, hogy senki nem vonhatja kétségbe az alkotmányozó azon törekvését, hogy egy érzelmi azonosulást lehetővé tevő, érthető, és befogadható szöveget kívánt adni, mely nem csak az észnek, hanem a szívnek is szól. Erre szolgál a Himnusz első sorával nyitó Nemzeti hitvallás, a történelmi vívmányaink és közös értékeink megjelenítése. De ugyanezt célozza az Alaptörvény közérthető nyelvezete, vagy az értékrendet kifejező szerkezet, mely a nemzeti hitvallás után első helyen az Alapvetéseket és az alapvető jogok katalógusát tartalmazza, és csak legvégül rendez államszervezeti kérdéseket. Nem vonható kétségbe a fentiek mellett az Alaptörvény új megközelítésmódja sem. Magyarország Alaptörvénye a Parlamentben A szövegen végigvonul a felelősség gondolata: - az, hogy gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, - hogy mindenki felelős önmagáért, - hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár, - vagy akár az is, hogy a szülői gondoskodás mellett azt is rögzíti, a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, - és nem utolsó sorban az állam felelőssége a nemzet Magyarország területén kívül rekedt részeiért. A másik ilyen, az egész szöveget átható gondolat a fenntarthatóság kívánalma. Értendő ezalatt - a nemzet fenntarthatósága a családok támogatásával, - a gazdasági fenntarthatóság a kiegyen-súlyozott és átlátható költségvetési gazdálkodással, illetve a nemzeti vagyon védelmével, - és nem utolsó sorban a környezeti fenntarthatóság: a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a vízkészlet megőrzése. A nemzetközi szocializmus diktatúrája az ezeréves történeti alkotmányunk kiiktatásával és az úgynevezett szocialista világrendszerbe való betagolás szándékával alkotott 1949. évi XX. törvénnyel, annak ötven esztendeig eredeti szövegével, majd a rendszerváltoztatás előkészítése során alapvető módosításokkal újabb több, mint két évtizedig, közvetlen vagy áttételes módon hozzájárult a kommunizmus és a posztkommunizmus fönntartásához. A 2010. április 25-én elfogadott Alaptörvénnyel közjogi értelemben lezártuk Magyarország kommunista és posztkommunista időszakát. Magyarország első demokratikus felhatalmazással elfogadott, és az ezeréves történeti alkotmányhoz illeszkedő Alaptörvénye ennél jóval hosszabb időn keresztül szolgálhatja a magyarokat. "Legyen béke, szabadság és egyetértés!” (forrás: parlament.hu)

Június 16. – Nagy Imre emléknapja A nemzeti emlékezés és történelmi igazságtétel napja Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, X. kerület, 1958. június 16) A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Június 16-a a magyar történelem egyik legjelentősebb emléknapja. Ezen a napon emlékezünk Nagy Imrére, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökére, valamint mindazokra, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Nagy Imre neve elválaszthatatlanul összefonódott az 1956-os forradalommal. A forradalom napjaiban a magyar nép reménységévé vált, amikor kiállt a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és a demokratikus átalakulás mellett. A szovjet katonai beavatkozást követően letartóztatták, titkos perben elítélték, majd 1958. június 16-án kivégezték. Holttestét jeltelen sírba temették, hogy emlékét és példáját eltöröljék a nemzeti emlékezetből. A történelem azonban másként rendelkezett. Nagy Imre és társai pere az 1956-os magyar forradalmat követő titkos koncepciós per 1958. január 28. és június 15. között, a Nagy Imre-kormány illetve a 'Nagy Imre-csoport' ellen. A vádlottak Nagy Imre, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József, Kopácsi Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Tildy Zoltán és Vásárhelyi Miklós voltak. A pert a Kádár vezette bábkormány és a szovjet vezetés folyamatosan egyeztetve határozta el. Nagy Imrét 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be. Az országgal másnap tudatták a kivégzések tényét, azt azonban a beavatottakon kívül senki nem tudta, mi történt a holttestekkel. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli Új köztemetőben földelték el újra őket, jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imre sírjának fedőneve Borbíró Piroska lett. 1989 június 16-án, harmincegy évvel kivégzése után... Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezer ember gyűlt össze, hogy lerója tiszteletét azok előtt, akik a szabadság ügyéért hozták meg a legnagyobb áldozatot. Az esemény a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb és legszimbolikusabb pillanatává vált, amely megmutatta, hogy a magyar nemzet készen áll a múlt igazságtalanságainak feltárására és a szabadság visszaszerzésére. 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén, több mint 200 ezer fő részvételével Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése 1989 június 16. A Hősök terén felállított ravatalnál hat koporsó állt. Öt Nagy Imrét és közvetlen mártírtársait jelképezte, míg a hatodik, üres koporsó mindazoknak állított emléket, akik az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások áldozatai lettek. Az ország egy percre megállt, megszólaltak a harangok, és a nemzet közösen hajtott fejet hősei előtt. Nagy Imre emléknapja nem egyszerűen egy történelmi esemény felidézése... figyelmeztetés is arra, hogy a szabadság, a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság soha nem magától értetődő értékek. Ezekért minden nemzedéknek ki kell állnia, meg kell őriznie és tovább kell adnia azokat. A mai napon tisztelettel emlékezünk Nagy Imrére, mártírtársaira és az 1956-os forradalom valamennyi hősére. Emlékük arra tanít bennünket, hogy a történelem legsötétebb időszakaiban is léteznek olyan emberek, akik képesek a nemzet érdekét saját sorsuk elé helyezni. Hajtsunk ma fejet Nagy Imre és az 1956-os forradalom mártírjai előtt, akik életükkel írták be nevüket a magyar történelem legdicsőbb lapjaira. „A hősök nem halnak meg addig, amíg emlékezünk rájuk.”

A Horthy-korszak megítélése a mai napig erősen vitatott a közéletben és a történelmi emlékezetben. Időről-időre politikai és társadalmi viták tárgyát képezi a korszak szimbólumainak, így Horthy Miklós személyének és emlékműveinek megítélése is. E viták során gyakran eltérő értelmezések jelennek meg, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a korabeli forrásokat és történelmi összefüggéseket. Az alábbi összeállítás célja, hogy néhány dokumentált történelmi tény és korabeli forrás bemutatásával árnyaltabb képet adjon a korszak bizonyos eseményeiről, kapcsolatairól mindazoknak, akik mindmáig támadólag lépnek fel nemzetünk hőse Horthy Miklós kormányzó személye ellen, vagy csak kétségeik vannak a megitélését illetően. A Pesti Izraelita Hitközség támogatta Horthy kormányzóságát (1920) A budapesti zsidó hitközség vezetői küldöttséget menesztettek Horthyhoz, és jelentős alapítványi összeget ajánlottak fel számára. A kor vezető zsidó lapja, az Egyenlőség bizalommal és reménykedve írt kormányzóvá választásáról. (forrás: zsido.com) A Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságának ünnepi vacsorája. Jobbról a harmadik Stern Samu. Korabeli zsidó sajtó és hitközségi vezetők (1920) A kormányzóvá választás után a budapesti zsidó hitközség vezetői tisztelgő látogatást tettek Horthynál, és hűségükről biztosították. A korszakban több zsidó lap reménykedve fogadta a kommunista diktatúra bukása utáni konszolidációt. (forrás: Wikipedia) Felix Moritz Warburg amerikai bankár kitűntetése 1924 nyár végén a következő hivatalos levelet kapta Felix Warburg (1871–1937), az Egyesült Állomok egyik legbefolyásosabb férfija: „Igen tisztelt uram! Van szerencsém értesíteni arról, hogy Őfőméltósága, nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Önnek azon szolgálatai elismeréséül, amelyekkel a magyarországi nyomort enyhítette, a magyarországi vöröskereszt díszítményes keresztjét adományozta. Igen örvendenék, ha pénteken, folyó hó 29-én, a képviselőmmel történt megállapodás szerint személyesen nyújthatnám át a kitüntetés jelvényeit és rendi szabályait. Kiváló tisztelettel: Alexy Lajos, főkonzul.” Felix Moritz Warburg (1924) (forrás: zsido.com) Zsidó származású sportolók és közéleti személyiségek kitüntetése Horthy 1928-ban személyesen tüntetett ki több zsidó olimpiai bajnok és válogatott sportolót, köztük Petschauert és Mező Ferencet. (forrás: Jewish Telegraphic Agency) Lengyel zsidó menekültek befogadása Lengyelországból és más országokból több ezer zsidó menekült érkezett Magyarországra a háború első éveiben, akik ideiglenesen menedéket kaptak. 1939 után Horthy támogatásával több ezer lengyel zsidó menekült talált ideiglenes menedéket Magyarországon. (forrás: Holocaust Encyclopedia) Stern Samu és a budapesti zsidó vezetés Stern Samu a két világháború között közvetlen kapcsolatban állt Horthyval. Visszaemlékezéseiben arról írt, hogy a zsidó vezetők bíztak abban, hogy személyes kapcsolataikon keresztül befolyásolhatják a kormányzót a közösség védelmében. A deportálások leállítása után Stern és több zsidó vezető személyesen is kapcsolatban maradt Horthy környezetével, és későbbi vallomásaik szerint jelentősnek tartották Horthy, a budapesti zsidóság megmentésében játszott szerepét. Kiss Arnold, Mirjam című, 1942-es kiadású – zsidó nők számára írt imakönyve Az 543. oldalon leírtak, amelyben vitéz nagybányai Horthy Miklósért kérték imádkozni a rabbik a zsidó leányokat. (Ezt az imát először 1939. május 26-án a péntek esti könyörgő istentiszteleten mondattál el Magyarország, minden zsidó templomában) „Áldja meg Magyarország dicsőséges lelkű Kormányzóját, hogy bölcselmével és lángoló szívvel irányíthassa hazánk hajóját vágyaink révébe. Oh, hogy ennek a drága földnek minden lakója önzetlen munkával, testvéri megértéssel szolgálhassa hazánkat. Gyűlölet helyett szeretetet, félreértés helyett megértést, széthúzás helyett összefogást, szenvedés helyett jólétet küldj, oh Istenünk…” "יברך אלוהים את עוצר הממלכה של הונגריה, אשר רוחו מלאת תהילה, למען יוכל בחכמתו ובלבו הבוער לנווט את ספינת מולדתנו אל חוף משאלותינו. הו, מי ייתן שכל יושבי הארץ היקרה הזאת יוכלו לשרת את מולדתנו בעבודה חסרת אנוכיות ובהבנה אחוותית. שלח אהבה במקום שנאה, הבנה במקום אי־הבנה, אחדות במקום פירוד, ורווחה במקום סבל, הו אלוהינו..." (forrás: Kiss Arnold, Mirjam (1942)) 1939–1944 között nem engedte a tömeges deportálásokat Magyarországon a német megszállásig nem került sor a zsidóság Auschwitzba történő tömeges deportálására, noha erre Berlin részéről nyomás nehezedett. Horthy többször is visszautasította a német követeléseket, ezért 1939 és 1944 márciusa között Magyarországon nem került sor a magyar zsidóság tömeges deportálására a náci megsemmisítő táborokba. Több történész szerint Horthy és a Kállay-kormány hosszú ideig ellenállt a német nyomásnak ezen a téren. (forrás: Rescue in the Holocaust) A deportálások leállítása után a budapesti zsidó közösség jelentős része túlélte a háborút. A legtöbb történész egyetért abban, hogy a júliusi döntés több tíz- vagy akár százezer ember életére volt közvetlen hatással. (forrás: Holocaust Encyclopedia) A deportálások leállításának részletei 1944 júniusának elejétől egyre nyilvánvalóbbá váltak a magyar zsidók tragédiájának méretei. A gettókban uralkodó állapotokról, a csendőrség brutalitásáról és a deportálások részleteiről mind több információ jutott el Horthyhoz. A kormányzó Sztójayhoz intézett levelében elhárított magától minden felelősséget a zsidóellenes lépésekért, Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes pedig a minisztertanácsi üléseken ismertette a deportálások egyre negatívabb belföldi és külföldi visszhangját. Június második felében Horthyra igen nagy külső és belső nyomás nehezedett. A keresztény egyházak a megkeresztelkedett zsidók érdekében próbáltak közbenjárni. Közvetlen környezete (fia, illetve bizalmasa, Bethlen István) éppúgy próbálta rávenni, hogy szakítson az addigi zsidópolitikával, mint a külföld. Június 25-én XII. Pius pápa, 26-án Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök, 30-án pedig V. Gusztáv svéd király küldött tiltakozó levelet Horthynak. Az Auschwitz-jegyzőkönyv nyilvánosságra került részei bejárták a nemzetközi sajtót, és eljutottak a magyar egyházi és politikai vezetőkhöz is. Mindenki tudta, mi történik a magyar zsidókkal. Horthyt erősen befolyásolta a hadi helyzet romlása: a szövetségesek június 6-án a német fogadkozások ellenére sikeresen partra szálltak Normandiában, majd előrenyomultak Franciaországban. Eközben a Vörös Hadsereg már Lengyelországban és a magyar határ előterében járt, az amerikai flotta vereséget mért a japán erőkre a Mariana-szigeteknél. A minisztertanács június 21-i ülésén Endre és Baky államtitkárok szinte idilli képet festettek az akciókról. A lakosság üdvözölte a zsidók gettósítását, eltávolításukkal megszűnt a feketepiac, a gettók és gyűjtőtáborok ellátása jó, a hatóságok szigorúan, de a keresztény könyörületesség szellemében jártak el. A cinikus hazudozást senki sem vette komolyan. Horthy végül június 26-ra koronatanácsot hívott össze. (Ez annyiban különbözött a minisztertanácstól, hogy a kormányzó is jelen volt.) Itt javasolta Endre és Baky eltávolítását és a deportálások beszüntetését. A kormány jegyzéket fogadott el, melyben elvi engedélyt adtak bizonyos korlátozott zsidó kivándorlásra Svédországba és Palesztinába. Mindennek ellenére a deportálások tovább folytak, Baky és Endre kezéből valójában nem vették ki a zsidóügyek intézését. A németek támogatását élvező Sztójay és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait. Sőt Bakyék azt tervezték, hogy július elején több ezer csendőrt a fővárosba vezényelnek, és akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése pánikot okozott a zsidók között, és azonnali cselekvésre késztette az amúgy igen határozatlan Horthyt. Attól félt, hogy a csendőrség részvételével puccsot terveznek ellene. A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatokra támaszkodva azonnali távozásra szólította fel a csendőrséget. A kakastollasok elhagyták Budapestet. Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat. A belügyi vezetésre jellemző, hogy az egyértelmű tiltás ellenére a Budapest körüli községekből még július 8-án és 9-én is deportáltak. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült. (forrás: holokausztmagyarorszagon.hu) Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 18. „A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… „ Wesselényi utcai Hősök temploma Freudiger Pinchas visszaemlékezései Pinchas Freudiger a háború után több alkalommal beszélt arról, hogy Horthy júliusi beavatkozása nélkül Budapest zsidóságának jelentős része Auschwitzba került volna. A deportálások leállítását életmentő döntésnek nevezte. A budapesti zsidó közösség vezetője az Eichmann-perben is beszélt arról, hogy Horthy leállította a deportálásokat, bár ezt nem Horthy általános felmentéseként értelmezte. (forrás: Jewish Telegraphic Agency) A budapesti zsidó közösség köszönő üzenetei 1944 júliusában A deportálások leállítására 1944. július 7-én került sor. Ez a legfontosabb és leginkább dokumentált intézkedés. Horthy utasítására leálltak a budapesti deportálások. A budapesti zsidó közösség mintegy 200 000 tagja így nem került Auschwitzba a nyári deportálási hullámban. Horthy a hozzá hű katonai alakulatokkal eltávolíttatta a Budapestre vezényelt csendőröket, akik a fővárosi zsidóság deportálásának előkészítésén dolgoztak. (forrás: rieth.hu) A deportálások leállítását követően több köszönő levél és üzenet érkezett Horthyhoz zsidó vezetőktől. Ezek nem a teljes Horthy-rendszert dicsérték, hanem azt a konkrét döntést, amellyel a budapesti deportálásokat megállította. A történészek többsége elfogadja, hogy 1944. július 7-9. között Horthy utasítására álltak le a deportálások. (forrás: Holocaust Encyclopedia) Kísérlet a háborúból való kilépésre 1944 augusztusában leváltotta a németbarát kormányt, és helyére mérsékeltebb kabinetet nevezett ki. 1944 őszén Horthy megpróbált fegyverszünetet kötni a szövetségesekkel. A németek erre válaszul eltávolították hatalmából és Szálasit ültették a helyére. Több történész szerint a budapesti zsidóság helyzete jelentősen romlott Horthy eltávolítása után. (forrás: Reddit) Kísérlet zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére A zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére tett kísérlet a magyar holokauszt történetének egyik legjelentősebb, diplomáciai szintű embermentési akciója volt, amely szorosan kapcsolódik a Horthy-ajánlat néven ismertté vált 1944. júliusi politikai lépéshez. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a nemzetközi tiltakozások hatására Horthy Miklós kormányzó felajánlotta bizonyos számú zsidó menekült, különösen gyermekek külföldre (főként a brit mandátum alatt álló Palesztinába) történő távozásának engedélyezését. (forrás: Múltunk folyóirat, yadvashem) A Kasztner-vonat - Zsidó kisgyerekek kimenekitése (1944) A Koszorús-akció és a zsidó vezetők elismerése A zsidó tanács több tagja a háború után úgy nyilatkozott, hogy Horthy parancsára Koszorús Ferenc fellépése megakadályozta a budapesti zsidóság összegyűjtését és deportálását. Ezt több visszaemlékezés is rögzíti. (forrás: Everything Explained Today) Koszorús Ferenc (1899-1974) A történelem megítélése nem alapulhat politikai jelszavakon, előítéleteken vagy kiragadott eseményeken. A bemutatott dokumentumok és korabeli források egyértelműen azt mutatják, hogy Horthy Miklós személyét és tevékenységét nem lehet antiszemitának bélyegezni. A történelmi igazságot a körülmények figyelembevételével a tényeknek kell szolgálniuk. A Haza mindenek előtt!

Horthy Miklós szobor avatás 2013, november 3.-án Petíciót címzett az aHang a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség lelkészének, amelyben a kezdeményezők arra kérik Hegedűs Lorántot, hogy távolítsa el Horthy Miklós szobrát a Szabadság téri épület elől. Soltész Luca, a kampány szervezője a köreikben megszokott történelmi ferdítéseket alkalmazva felidézte, hogy: „Horthy Miklós kormányzása alatt fogadták el a zsidótörvényeket, amelyek súlyos vallási és faji diszkriminációt érvényesítettek a zsidó magyar állampolgárok ellen. Ameddig kormányzóként vezette az országot, 430 ezer magyar zsidót hurcoltak el és gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban. Ennek ellenére, bár a Hazatérés templomához tartozó épület árkádai alatt, de látványos, frekventált helyen emeltek neki szobrot 2013-ban. Megítélésünk szerint Horthy Miklós szobrát minél hamarabb el kell távolítani jelenlegi helyéről, történelmi szerepe miatt nem lehet ilyen kitüntetett helyszínen, Budapest egyik legismertebb terén megemlékezni róla. Azt kérjük Hegedűs Loránt lelkésztől, hogy távolítsa el Horthy Miklós szobrát a Szabadság téri épület elől, ezzel tisztelegve az elhurcolt magyar zsidók emléke előtt!” – áll a kormányzó megbélyegzésére irányuló kampány szövegében. A kezdeményezők szerint elfogadhatatlan, hogy ilyen történelmi hagyatékkal az egykori kormányzó szobra kitüntetett helyen áll Budapesten. „Azonnal távolítsák el a Horthy-szobrot, ezzel tisztelegve a több százezer meghurcolt és elhurcolt magyar zsidó emléke előtt!” – olvasható a petícióban, amelyet eddig mintegy ezren írtak alá. Hegedűs Loránt lelkész úr a Hazatérés Temploma által 2026, június 7.-én. kiadott közleményben válaszolt erre az arcátlan és provokatív kezdeményezésre: A Hazatérés Temploma közleménye 2026, június 7.-én

1920 júniusának első napjai örökre fekete betűkkel íródtak be a magyar történelembe. A trianoni békediktátum aláírásának híre megrendítette az egész nemzetet: az ország területének és lakosságának jelentős részét elveszítette, családok milliói szakadtak el egymástól, és egy ezeréves történelmi ország került szétdarabolásra. A korabeli újságok hasábjain szinte tapintható a fájdalom, a döbbenet és a gyász hangulata. A lapok vezércikkei, tudósításai és fekete keretes címei nem csupán hírt adtak az eseményekről, hanem egy nemzet lelkiállapotát is tükrözték azokban a gyászos napokban. Az alábbikban ezekből a korabeli újságokból gyűjtüttem össze néhányat. Emlékezzünk ezekre a gyászos, történelmi napokra. Igazságot Magyarországnak! VILÁG BUDAPEST, 1920 CSÜTÖRTÖK JÚNIUS 3. XI: ÉVFOLYAM, 132-IK SZÁM A legfeketébb péntek "Holnapra gyászba borul a magyar égbolt és elhal a zene, elfullad a szó minden magyar ajkon. Holnap megállnak mindenüt az országban a vonatok és megáll a szivünk üteme a gyásznak komor ünnepén. Holnap azt várja minden fia ennek a földnek, hogy meghasadnak az ég kárpitjai és meg-,rendül a föld, az elrabolt magyar föld, az orgazdák lába alatt. Valami csodát várunk, valami hatalmas igazságtevést, melv az utolsó pillanatban meghiusitsa a szörnyű bűnt, amit földalatti hatalmak szőttek ellenünk és az egész emberiség ellen…” VILÁG - BUDAPEST, 1920 CSÜTÖRTÖK JÚNIUS 3. XI: ÉVFOLYAM, 132-IK SZÁM (forrás: Arcanum) NEMZETI ÚJSÁG PÉNTEK, 1920 junius 4, II. ÉVF. 133 SZÁM 1920. VI. 4. "Harangok zúgása hirdeti holnap, pénteken reggel, hogy uj fejezet kezdődik a magyar nemzet történetében. Porig alázva, kifosztva és elhagyatottan, mint a megszedett fa, rongyokban járó koldusok lettünk, akik valaha parádés tiszttartói voltunk Európa kánaáujának. Szomszédaink, aki ket vérünk hullajtásával védtünk a középkor barbárságának pusztító dühe ellen, — akiket eltartottunk tulajdon kenyerünkkel és emberré neveltünk a saját kultúránk erejével — hálátlanul elárultak bennünket és végigrabolták országunkat, amelynek több mint kétharmad részét megszállva tartják még ma is. És ezt a betörést az entente tudtával követték el; ölbe telt kezekkel nézték pusztulásunkat az angolok, franciák és olaszok, — megfeledkezve arról, hogy azért fejlődhettek naggyá, hatalmassá és gazdaggá, mert ezer éven át eleven testünk volt a bástya, melyen megtörtek Kelet barbárságának rohamai...” NEMZETI ÚJSÁG - PÉNTEK, 1920 junius 4, II. ÉVF. 133 SZÁM (forrás: Arcanum) MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 JUNIUS 4. PENTEK XXVII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM Néma tiltakozás "Urnapján sok millió magyar szív fel zokog, millió magyar kéz ökölbe szorul Magyarország Urnapján a keresztre feszitett Igazság képét mutatja fel. Az ünnepi áhítat összevegyül az elkeseredett nemzet lelkének lázongásával egy nappal azelőtt, ho|y a Trianonpalotában aláírják a magyarra hozott rettenetes Ítéletet. Ott Nyugaton, a- nyugati hatalmak kegyetlen itélőszéke hozta meg ezt az itéletét az ellen a Magyarország ellen, melynek leróhatatlan hálával épp a Nyugat lett adósává a történelmi idők rendjén...” MAGYARORSZÁG - BUDAPEST, 1920 JUNIUS 4. PENTEK XXVII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM (forrás: Arcanum) AZ UJSAG BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 4. PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM Ne örülj, ellenségem...! "Az ország néma tüntetése a békeszerződés ellen. — A pénteki demonstráczió. — Délelőtt zárva lesznek az összes üzletek és megállnak a vonatok.”„Június 4-én. Fájdalmasan de gyász nélkül virrad reánk junius 4. A Trianonii nagy palotában megjelelik egy magyar miniszter s aláírja azt a békeszerződést, melyről már azok is lemondtak, a kik reánk erőszakolták. Aláírja abban a tudatban, hogy Magyarország minden vállalt pontot, a mit csak fizikailag teljesíthet, becsületesen végrehajt, de tiltakozik és nem nyugszik meg benne, a mint nem nyugodhatik meg benne egyetlen európai nemzet sem, a mely a világ békéjét szükségesnek tartja és azt megoltalmazni igyekszik...” AZ UJSAG - BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 4. PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM (forrás: Arcanum) MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 JUNIUS 5. SZOMBAT XXVII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM Harangzúgás "Megkondultak a magyar harangok abban a félórában, mikor a versaillesi Trianonpalotában aláírták a magyar békét. Consummatum est, — a magyar nemzet sorsa betelt a történelmi századok ama fordulóján, amely egy uj ezeresztendő felé visz bennünket. A nemzet gyásza zug a harangokban és ez a harangi zugás azt a láthatatlan koporsót kíséri, melyben a régi Magyarország fekszik. A régi ország meghalt, komor arcával úgy nyugszik a koporsóban, mint egy utolsó földesur, akit a pusztuló udvarház leomló falai közül visznek utolsó útjára. Fekete fátyollal letakart lovait vezetik utána és meghordozzák a gyászmenetben rozsdás kardját és szeges buzogányát. A régi Magyarországot temetjük, a régi Magyarországnak szól a harangzúgás, a koporsó fölé ráfordítjuk a kripta ajtaját, de — a kardot és a buzogányt visszahozzuk! Akit eltemettünk: nyugodjon békével. Ne sirassuk és ne akarjuk feltámasztani: önön bűneink, kicsinyességünk, tétlenségünk, könnyelműségünk, ostobaságunk feküdt a koporsóban, az a Magyarország, amely Pato Pálokat termett s amely a nemzet ezeréves kincseit esztelenül tékozolta....” BUDAPEST, 1920 JUNIUS 5. SZOMBAT XXVII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM (forrás: Arcanum) AZ UJSAG BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 5. SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM A békeszerződést aláírtuk "Tíz órakor tíz perczre megdermedt ma minden élet. Utána megrázkódott, megindult és meg se is pihenjen, a mig az a világ, mely ínegdermesztette, fönnáll. A mi lelkiismeretünk tisztább, mint a győzteseké. Ma, az aláirás napján, mely mint egy pontot tesz a háborúnk után, kijelentjük: Magyarországnak nincs mit megbánnia és gáncs miért bűnhődnie. Igaz hittel és szent joggal védte országát, becsületes lélekkel és Istennek tetsző férfiassággal állta szavát. Nem pártolt el szövetségesétől a balsors órájában sem, nem szomjazta ellenségei vérét a kábító diadalok napjaiban sem. Vitéz volt a csatában és emberséges a fegyvertelennel szemben. Az a magyar, akit most az ellenség a béke idejében halálra kinoz, csupán mert magyar, a háború folyamán gyöngéden, kímélettel és lovagiassággal bánt azokkal, a kik kényre-kedvre ki voltak neki szolgáltatva....” BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 5. SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM (forrás: Arcanum) FRISSHIREK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1920 IV. ÉVFOLYAM 26. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. NÉMA "... az ajkunk. Csak a sziveink dobbannak fájdalmasan össze. Nagypéntekünk van ismét. A párisi itélők asztala előtt haláisápadtan ott áll egy magyar. Reszkető kézzel iktatja nevét egy rettenetes Írás alá. Amelynek ha minden betűje beteljesednék, elmondhatnék: — Nincs már Magyarország ! De nincs, nincs senki a világon sem jóbarát, sem ellenség, aki a Nagy-Trianonban 1920. junius hó 4-én tiz órakor végbemepő eseményt ne tekintené egyébnek, mint egy teátrális jelenetnek...” FRISS HIREK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1920 IV. ÉVFOLYAM 26. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) PESTI HIRLAP BUDAPEST, 1920 XLII. ÉVFOLYAM 134. (14,247.) SZÁM. SZOMBAT JÚNIUS 5. Nemzeti egység „A fekete napon, amelyen ránk borult a békeszerződés sötétsége, örök mécsest kell gyújtani a nemzeti egység oltárán. Picinyke láng ez ma még, de messze világit, mint egy ; csillag a sötét éjszakában. Ezzel adunk jelet a távolba erőszakkal elszakitott testvéreinknek, aik könnyes szemmel tekintenek föl a kegyetlen égre. Ezzel jelezzük:, hogy ébren őrködünk fölöttük is. A nemzeti érzés lángjának állandó szitásával mutatjuk, hogy hivek maradunk hozzájuk, hogy testvéreinknek tartjuk őket s arra kérjük, ne feledjenek ők se minket s lelkük belső rejtekén maradjanak hivek a közös hazához, melyet jobb időben visszaad még nekünk a magyarok Istene…” PESTI HIRLAP BUDAPEST, 1920 XLII. ÉVFOLYAM 134. (14,247.) SZÁM. SZOMBAT JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) PESTI NAPLÓ BUDAPEST, 1920. 71-IK ÉVFOLYAM. 134. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. Alírták a békeszerződést „A főváros és az ország tiltakozása — Szent mise a Bazilikában és istentiszteletek — A menekültek néma tüntetése. A magyar távirati Iroda jelenti Párishól junius 4-én. Magyar békeszerződést ma délután 4 óra 30 perckor aláírták (Havas-ügynökség.)…” PESTI NAPLÓ BUDAPEST, 1920. 71-IK ÉVFOLYAM. 134. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) A korabeli sajtó sorai ma is megrendítő erővel idézik fel Trianon napjainak fájdalmát és bizonytalanságát. Ezek az újságcikkek nem csak történelmi dokumentumok, hanem egy megsebzett nemzet segélykiáltásai voltak, amelyek száz év múltán is emlékeztetnek bennünket az összetartozás fontosságára. Trianon emléke nem csupán gyász, hanem figyelmeztetés és kötelesség is: őrizni múltunkat, megérteni történelmünket, és továbbadni a következő nemzedékeknek mindazt, amit ezek a sorsfordító napok jelentettek a magyarság számára. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen!

A Vitézi Rend az utóbbi időben számos megkeresést kapott azzal kapcsolatban, hogy miért létezik több, a Vitézi Rend nevéhez kapcsolódó kiadvány. Az alábbi összeállítás célja, hogy segítsen olvasóinknak eligazodni a különböző lapok között, és bemutassa a történelmi folytonosságot képviselő Vitézek Lapja múltját és jelenét. Az utóbbi években sok érdeklődő és olvasó teszi fel a kérdést: miért találkozhatunk többféle, a Vitézi Rend nevéhez kapcsolódó újsággal, folyóirattal és kiadvánnyal? A válasz egyszerű: napjainkban több, egymástól eltérő szervezet használja a „vitézi” megnevezést, ezért különböző kiadványok jelennek meg hasonló témakörben. Fontos azonban tudni, hogy a Vitézi Rend eredeti és hivatalos lapja a „Vitézek Lapja”, amely alapításakor még „Vitézek és Gazdák Lapja” néven jelent meg. Vitézek Lapja egykor és napjainkban A korabeli kiadvány a Vitézi Rend hivatalos lapjaként működött, és évtizedeken keresztül szolgálta a rendtagság tájékoztatását, valamint a nemzeti és gazdatársadalmi értékek képviseletét. A vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitány által vezetett Vitézi Rend ma is ezt a hagyományt folytatja. A rend hivatalos magazinja továbbra is a „Vitézek Lapja”, amely név közvetlenül kapcsolódik a történelmi elődhöz és a rend több mint százéves örökségéhez. Az olvasók ugyanakkor más kiadványokkal is találkozhatnak. A magát „Történelmi Vitézi Rend”-nek nevező szervezet a „Vitézi Tájékoztató” címet használja, míg az úgynevezett Habsburg-irányzatú, az I.C.O.C.-hoz kapcsolódó szervezet kiadványa a „Vitézi Közlöny” elnevezés alatt jelenik meg. A könnyebb tájékozódás érdekében az alábbiakban egy-egy korabeli és jelenkori példát mutatunk be mindhárom kiadványból. A borítók jól szemléltetik, hogy bár mindegyik a „vitézi” hagyományokra hivatkozik, eltérő szervezetekhez és eltérő szellemiséghez kapcsolódnak. Vitézi Tájékoztató egykor és napjainkban Vitézi Közlöny egykor és napjainkban Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a különböző elnevezések nem véletlenül alakultak ki. A „Vitézek Lapja” név a Vitézi Rend eredeti hivatalos lapjához kötődik, míg a többi kiadvány más szervezetek saját tájékoztató orgánuma. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy amikor vitézi témájú kiadványt vesznek kézbe vagy internetes formában olvasnak, mindig figyeljenek a lap címére és a kiadó szervezet megnevezésére. Köszönjük mindazoknak, akik hosszú évek óta figyelemmel kísérik a Vitézek Lapját, támogatják annak megjelenését és hozzájárulnak ahhoz, hogy a Vitézi Rend öröksége hiteles formában maradjon fenn a jövő nemzedékei számára. Olvassák továbbra is bizalommal a Vitézek Lapját – a Vitézi Rend hagyományos és hivatalos folyóiratát. vitéz Balázs Róbert

Horthy Miklós születésének 155. évfordulóján ünnepélyes ülést tartottak a parlament Felsőházában a Vitézi Rend és a Mi Hazánk Mozgalom, illetve Dúró Dóra országgyűlési alelnök szervezésében. Felszólalt v. Takaró Károly nyá. dandártábornok, protestáns tábori püspök, Popély Gyula, az MTA doktora és dr. v. Raffay Ernő egykori honvédelmi államtitkár is. A Vitézi Rend egykor és ma című konferencián Dúró Dóra ülésvezető elnök köszöntötte Tisza Istvánnét, a néhai miniszterelnök dédunokájának feleségét és Szent-Iványi Ágnest, Horthy Miklós utolsó diplomatájának özvegyét. Jelen volt Jónyer István, A Nemzet Sportolója, asztalitenisz világbajnok, valamint polgármesterek, és a Mi Hazánk mind a hat országgyűlési képviselője. Csűry Csaba a Vitézi Rend társadalmi és közéleti kapcsolatokért felelős törzskapitányának köszöntője után prof. dr. Horváth Attila alkotmánybíró, egyetemi tanár A Felsőház szerepe a magyar jogrendszerben címmel tartott előadást, majd prof. Dr. Popély Gyula, a Fekete István Szabadegyetem igazgatója Horthy nemzetegyesítő szerepéről beszélt. Dúró Dóra felidézte: 1992-ben hiába próbálták meghátrálásra bírni a kormányt egy SZDSZ-es interpellációban, miután a Honvédelmi Minisztérium képviselői is megjelentek a Vitézi Rend avatásán, Raffay Ernő válaszolt honvédelmi államtitkárként: „A Honvédelmi Minisztériumnak kötelessége széles körű kapcsolatokat kiépíteni és ápolni mindazon alkotmányosan működő, bejegyzett társadalmi szervezetekkel, amelyek zászlajukra tűzik a haza védelmének ügyét. Ezért vettek részt a Honvédelmi Minisztérium képviselői a Vitézi Rend magyarországi tagozatának rendezvényén, és biztosíthatom a képviselő urat arról, hogy korántsem kizárt az, hogy ez a jövőben is elő fog fordulni, csakúgy, mint más, törvényesen működő társadalmi szervezet esetében.” E mondatokat 2023-ban viharos taps követte, majd Raffay Ernő ezúttal történészként szólalt fel A Horthy-korszak és a Vitézi Rend címmel: „Amikor a belső és a külső ellenség a nyakunkon ült, a kormányzónak nélkülözhetetlen szüksége volt az általa alapított Vitézi Rendre. Ki kell mondani, a trianoni békediktátum szörnyű csapás volt, de még szörnyűbb lett volna, amit a minket körülvevő országok akartak. A szerbek a Balaton déli partjáig, a románok a Tiszáig tolták volna ki a határaikat. Ha eredeti tervük valóra válik, alig maradt volna valami Magyarországból” , fogalmazott Raffay. Az immár 7000 tagot számláló Vitézi Rend hazánk egyik legnagyobb társadalmi szervezete, állami támogatás nélkül végzi közhasznú tevékenységét többek közt a kultúra, a hagyományőrzés, a hadisírgondozás, a katasztrófavédelem, a karitatív missziók, a hazafias és honvédelmi nevelés, illetve a sport- és önvédelmi oktatás területén. Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya felszólalásában rávilágított: "A Vitézi Rend az alapító Horthy Miklós végakaratának megfelelően nemcsak beszél a nemzetről, hanem tesz is érte, pl. az ukrajnai háború kitörése után a kárpátaljai magyaroknak 40 tonna adományt vittek. Hangsúlyozta, hogy a rend politikailag független, ugyanakkor nyolc évtized után a nemzet templomában ülésezni hatalmas élmény és lehetőség." Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya Jobb szélen Miklós Árpád egykori MDF-es, majd MIÉP-es országgyűlési képviselő, aki ma a Mi Hazánk politikusa A főkapitány az eseményen elismeréseket is átadott Bárány János, a Vitézi Rend törzskapitánya, rendőr százados és Novák Előd, a felsőházi ülés főszervezője " Nemzetünket Szolgáljuk!" (Forrás: Magyar Jelen)