Kedves Támogatóink! Örömmel osztjuk meg Önökkel, hogy a Szent Korona útja projekt egyre biztosabb léptekkel halad előre. Ezen az oldalon mindenki nyomon követheti, hogyan állunk a gyűjtésben, és merre tart az ügy, amely mindannyiunk szívének kedves.Ezúton is szeretnénk hálásan megköszönni mindazoknak a nagylelkű hozzájárulást, akik nevükkel vagy névtelenül segítették előre a kezdeményezést. ENG: Dear Supporters, We are delighted to share with you that the Journey of the Holy Crown  project is making steady progress. On this page, everyone can follow how the fundraising is going and the direction of this cause that is so close to all our hearts. We would like to take this opportunity to express our heartfelt thanks to everyone who has generously contributed—whether publicly or anonymously—to the advancement of this initiative. Támogatóink, akik hozzájárultak a nevük közzétételéhez: ENG: Our supporters who have agreed to have their names published: v. Babenyecz Attila v. Lukoviczki Gábor v. Simon Richárd Róbert Huszárszki Tibor v. Sáfrány Tamás v. Balázs Róbert Dr. v. lemhényi báró Zsigmond András Takács Anita v. Simon Enrico v. Jordan Diamond v. Nánási István Gábor v. Prof. Ray Johnson Lövey Nóra Máthé Csaba v. Székely-Magyari Csongor v. Lukács Szilárd Azokat pedig, akik úgy döntöttek, hogy névtelenül maradnak, különös tisztelettel övezzük. Az ő támogatásuk éppoly értékes, és örök hálával tartozunk érte. Az anonimitás iránti kérésüket teljes mértékben tiszteletben tartjuk. ENG: Those who have chosen to remain anonymous are held in special esteem. Their support is equally valuable, and we are deeply grateful for it. We fully respect their wish for anonymity. A Szent Korona másolat Kenderesen a Horthy Miklós tengerészeti Múzeumban Szécsi István alkotása The replica of the ENG: Holy Crown in Kenderes, housed in the Miklós Horthy Naval Museum, is the work of István Szécsi. A Szent Korona útja nemcsak egy szimbolikus utazás, hanem közös ügy, amely összeköt bennünket – határon innen és túl. Köszönjük, hogy részesei ennek a nemes célkitűzésnek. ENG: The Journey of the Holy Crown  is not only a symbolic voyage, but a shared cause that unites us—across borders and beyond. Thank you for being part of this noble mission. Tartsanak velünk továbbra is, és figyeljék a frissítéseket! ENG: Stay with us, and keep an eye out for updates! További információt az alábbi linkre kattintva olvashat: https://www.vitezirend.co.uk/hireink/felhivas---szent-korona-az-egyesult-kiralysagban ENG: For more information, please click the link below: https://www.vitezirend.co.uk/en/hireink/felhivas---szent-korona-az-egyesult-kiralysagban

A Vitézi Rend Egyesült Királyság Törzsének Ünnepi Vitézavatása A Vitézi Rend Egyesült Királyságban működő törzskapitánysága 2025 november 8. -án tartotta meg idei ünnepi vitézavatását, amelynek méltó helyszínéül a liverpooli ’Our Lady and St. Nicholas’ templom szolgált. Az esemény immár hetedik alkalommal adott lehetőséget arra, hogy a magyar zászló ismét büszkén emelkedjen magasba Nagy-Britannia földjén. A ceremóniára nemcsak Anglia különböző városaiból érkeztek vendégek, hanem Wales és Skócia magyar közösségei is képviseltették magukat. Az ünnepélyes bevonulást követően Kolarics Andrea musical- és operettművésznő előadásában felcsendült Erkel Ferenc Bánk bán című operájának felejthetetlen áriája, a „Hazám, hazám”, amely méltó hangulatot teremtett a további programhoz. A megnyitó beszédet Dr. vitéz lemhényi báró Zsigmond András, a Vitézi Rend helyettes főkapitánya mondta el, aki beszédében üdvözölte a közelmúltban az Egyesült Királyságba érkezett Szent Koronát is. Ezt követően ökumenikus istentiszteletre került sor, amelyet nagytiszteletű vitéz Sáfrány Zoltán lelkipásztor úr celebrált. Az idei eseményen is két nyelven hangzott el. Magyar narrátorként Grund Márta úrhölgy, angol narrátorként pedig Grund Natália kadét kisasszony közreműködött. A hivatalos beszédeket követően sor került a kitüntetések és elismerések átadására, majd a nap fénypontjaként az avatási szertartásra, amikor az új tagok ünnepélyesen letették a vitézi esküt. Kinevezések: v. Sáfrány Tamás nemzetes úr - őrmesteri kinevezés kapott v. Péter Mihály Attila nemzetes úr - őrmesteri kinevezés kapott Elismerések: Takács Anita úrhölgy - Horthy Arany Emlékérem Grund Márta úrhölgy - Horthy Arany Emlékérem v. Oláh Gábor István hadnagy úr - Horthy Ezüst Emlékérem v. Sáfrány Zoltán őrmester úr - Horthy Ezüst Emlékérem v. Péter Mihály Attila őrmester úr - Horthy Ezüst Emlékérem Grund Natália kadét kisasszony - Horthy Bronz Emlékérem v. Balázs Róbert őrmester úr - Horthy Bronz Emlékérem v. Sáfrány Tamás őrmester úr - Horthy Bronz Emlékérem v. Nánási István Gábor nemzetes úr - Horthy Bronz Emlékérem v. Székhely - Magyari Csongor nemzetes úr - Horthy Bronz Emlékérem v. Cseh Gyula nemzetes úr - Horthy Bronz Emlékérem v. Lukoviczki Gábor nemzetes úr - Horthy Bronz Emlékérem Avatott vitézek: Bátori Zsolt Huszárszki Tibor Koreny Csaba Méhész Viktor Zoltán Oroszi Attila Szűcsné Balla Gabriella Szűcs Boglárka Szűcs Virág Avatott kadétok: Méhész Márton Kende Posztumusz avatottak: Jendrassik György Duka Tivadar A záróbeszédet vitéz Babenyecz Attila törzskapitány úr mondta el, majd az újonnan avatott vitézek nevében vitéz Huszárszki Tibor mondott köszönetet. Ezt követően Kolarics Andrea művésznő előadásában hallhattuk Dörner György „1956 – a Magyar Forradalom és Szabadságharc emlékére” című monológját, majd nagytiszteletű vitéz Sáfrány Zoltán lelkipásztor úr mondott áldást. Az ünnepi záróakkordként felcsendült a magyar és az egyesült királyságbeli himnusz. A bensőséges, nagy szakértelemmel megszervezett eseményt közös fényképezés és baráti beszélgetés követte, majd az ünnepi ebédre a Racquet Club Hotel elegáns rendezvénytermében került sor. Az asztali áldást nagytiszteletű vitéz Sáfrány Zoltán mondta el. A háromfogásos ünnepi menü póréhagymás-burgonyalevessel, sült csirkemellel, újburgonyával, kemencében sült paszternákkal. Desszertként idén egy különleges torta szolgált, melyet a tiszteletreméltó Dr.vitéz lemhényi báró Zsigmond András helyettes főkapitány úr 90. születésnapja alkalmából prezentáltak. Az étkezést finom magyar borok és kellemes, baráti hangulat kísérte. Az esemény méltóképpen példázta a Vitézi Rend Egyesült Királyságban működő közösségének elhivatottságát, összetartását és a magyar hagyományok iránti mély tiszteletét. A nap emléke örökre megmarad mindazokban, akik részesei lehettek e nemes és felemelő alkalomnak. Az ünnepségől készült fényképek az alábbi gombra kattintva megtekinthetők: Isten áldja a Vitézi Rendet!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én. Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek. Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott. A forradalom és szabadságharc napjai Október 23. - Budapesten a diákok a lengyelek melletti szimpátiatüntetést szerveznek, amelyet először betilt, majd engedélyez a belügyminiszter. Tüntetés a Petőfi-szobornál, a Bem-szobornál és a Parlament előtt. Gerő Ernő rádióbeszédében a történteket rendszerellenes megmozdulásként értékeli. Debrecenben dördülnek el az első lövések, majd a Rádióhoz kirendelt erők Budapesten is tüzet nyitnak. Szovjet és magyar egységeket rendelnek a fővárosba. Október 24. - A felkelők elfoglalják a Rádió épületét. Nagy Imre a közélet széles demokratizálását ígéri. Gyülekezési és kijárási tilalom elrendelése, a statárium bevezetése. Szovjet csapatok lépik át a határt és újabb erők érkeznek Budapestre. Moszkvából érkezett küldöttek biztosítják a szovjet döntések végrehajtását. Budapest több pontján ellenálló gócok alakulnak. Számos vidéki városban – így Debrecenben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett és Székesfehérváron – tüntetések zajlanak. Október 25. - Budapesten súlyos harcok és országszerte tüntetések folynak. Gerő Ernő helyett Kádár János lesz a párt első embere. Országos méretűvé válik a sztrájk. A hatalom fegyverhasználata a Parlamentnél tüntetők ellen. Megjelenik az Igazság, a forradalmi magyar ifjúság lapja. Több vidéki városban – így Győrben is – a tüntető tömeget fegyverrel oszlatják fel. Október 26. - A tüntetések az egész országra kiterjednek. Országszerte egyre több munkástanács és forradalmi bizottság alakul. A katonák egy része a felkelők oldalára áll, mások nem avatkoznak be a küzdelembe. Sortűz Mosonmagyaróváron. Október 27. - Nagy Imre vezetésével új kormány alakul. A honvédelmi miniszter parancsot ad a fegyveres csoportok elleni további harcra. Több helyőrségben a helyi katonai vezetők katonai diktatúrát vezetnek be. Néhány katonai alakulatnál forradalmi katonai tanácsot választanak. Kiszabadítják a váci börtön politikai foglyait. Több vidéki városban katonákból, egyetemistákból és civilekből nemzetőrség alakul. Sortüzek a tüntetők ellen Mórahalmon, Kecelen, Berzencén. Október 28. - A Corvin-közben visszaverik a szovjet csapatok támadását. A politikai vezetés meghátrál, az „ellenforradalom” értékeléssel ellentétben a történteket nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli. Tűzszünet elrendelése és a kijárási tilalom felfüggesztése. A forradalom alapkövetelései bekerülnek a kormányprogramba. A leváltott vezetők egy része – Gerő Ernő, Hegedüs András, Bata István, Piros László – és családjuk Moszkvába távozik. A kórházakban 3500 sebesültet ápolnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megtárgyalását napirendjére tűzi. Október 29 . - Megkezdődik az államvédelmi alakulatok lefegyverzése. A szovjet hadsereg Budapesten harcoló alakulatainak is elrendelik a tűzszünetet. A Szabad Európa Rádió a tűzszünet elutasítására szólítja fel a felkelőket. A szovjet csapatok leváltására újabb magyar alakulatokat rendelnek a fővárosba. A Nemzetközi Vöröskereszt első szállítmányai megérkeznek Budapestre. A legtöbb vidéki városban helyreáll a rend, elkezdődik a munka. Október 30. - A szovjet kormány az egyenrangú kapcsolatok megteremtésére nyilatkozatban tesz ígéretet. Budapesten megkezdődik a szovjet csapatok kivonása. A Budapesti Pártbizottság épületét a fegyveres csoportok tűzharcban elfoglalják. Nagy Imre bejelenti az egypártrendszermegszüntetését, a kormány elismeri az újonnan létrehozott önkormányzati szerveket. Újjáalakul a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt. Bejelentik a beszolgáltatások eltörlését. Megkezdődik az új karhatalom, a nemzetőrség megszervezése. Folyik a politikai foglyok kiszabadítása a börtönökből. Október 31. - A nemzetőrség megszervezése érdekében a Forradalmi Karhatalmi Bizottság gyűlést tart a Kilián laktanyában. A hadsereg, a határőrség és a rendőrség legfelső szerveként megalakul a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány. Újjáalakul a Nemzeti Paraszt Párt – új neve Petőfi Párt –, a Kereszténydemokrata Párt és a Parasztszövetség. Elutazik a magyar csapat a melbourne-i olimpiára. Megszűnik a Magyar Dolgozók Pártja, megalakul a Magyar Szocialista Munkáspárt. A szovjet pártvezetés dönt az újabb intervenció megindításáról. Ismét szovjet csapatok lépik át a magyar határt. November 1. - Szovjet alakulatok zárják körül a magyar repülőtereket. Nagy Imre követeli az újonnan érkező szovjet alakulatok azonnali kivonását, felmondja a Varsói Szerződést és kinyilvánítja az ország semlegességét. Kádár János és Münnich Ferenc Moszkvába távozik. Újabb pártok alakulnak, és új lapok jelennek meg. Újjáalakul a Magyar Cserkészszövetség. A fővárosban, az ablakokban gyertyák gyúlnak, így emlékezik a lakosság az elmúlt napok áldozataira, a harcokban elesetteket katonai tiszteletadás mellett temetik el. Országszerte megkezdődnek a helyreállítási munkálatok. Felgyorsul a nemzetőr-alakulatok szervezése. November 2. - A fegyveres összetűzések megszűnnek, országszerte megindul a munka, megkezdődik a helyreállítás. Kinevezik a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről tárgyaló magyar delegációt. Az ENSZ Biztonsági Tanács november 4-re napirendre tűzi a magyar ügy tárgyalását, döntenek az ENSZ-közgyűlésre utazó magyar delegáció összetételéről. Az Írószövetség gyűjtési akciót szervez az elesettek családjainak, élelmiszer-szállítmányok érkeznek vidékről Budapestre. Az újabb szovjet támadás elhárításával kapcsolatos előkészületek folytatódnak. November 3. - Átalakul a kormány. A Parlamentben megkezdődnek a magyar–szovjet tárgyalások a csapatkivonásról. A Karhatalmi Bizottság közgyűlése Király Bélát választja meg a Nemzetőrség főparancsnokává. A szovjet csapatok lezárják az osztrák határt. A fogságából kiszabadult Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intéz a lakossághoz. Amagyar tárgyaló delegáció tagjait Tökölön, a magyarországi szovjet haderő főparancsnokságán a szovjet állambiztonsági szervek letartóztatják. November 4. - Hajnalban általános szovjet o9enzíva indul Budapest ellen, a megszálló szovjet csapatok országszerte támadásba lendülnek. Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mond, majd közlemény hallható a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról. A jugoszláv követség épületében Nagy Imre és családtagjai menedékjogot kapnak. A nemzetőrség erői felveszik a harcot a túlerő ellen. Bibó István az Országgyűlés épületében megfogalmazott kiáltványát saját kezűleg adja át több nyugati követségnek. A túlerő láttán a kormány és a katonai vezetés mindent megtesz a fegyveres ellenállás beszüntetése érdekében. Az ENSZ BT tagjainak többsége a Szovjetuniót a hadműveletek beszüntetésére és csapatai kivonására szólítja fel. 1956 utóélete november 7. - Budapestre érkezett Kádár János és kormánya, hogy Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt letegye az esküt. Az új kormány az ENSZ főtitkárának címzett táviratában a magyar kérdés napirendről való levételét kérte. Nagy Imre kormányát felmentettnek nyilvánították. november 11. - Bár elvétve kitartott még néhány ellenálló csoport, mint a „mecseki láthatatlanok”, a fegyveres harcok a fővárosban és vidéken is véget értek, a szovjet csapatok leverték a magyarok szabadságharcát. A fegyvertelen ellenállás még hónapokig kitartott. december 8. - Sortűz Salgótarjánban december 9-11. - A hatalom fegyver használata tüntetők ellen Miskolcon december 11-12. - A hatalom fegyver használata tüntetők ellen Egerben 1957 január 11. - Eldördült a tüntetők elleni utolsó, halálos áldozatot követelő sortűz Csepelen május 27. - Magyar-szovjet megállapodás a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról 1958 június 16. - Nagy Imre és társai kivégzése 1959 április 3. - Az első részleges amnesztia 1960 április 1. - A második részleges amnesztia 1961 augusztus 26. - A forradalom alatti tevékenységük miatt perbe fogottak utolsó csoportjának kivégzése 1962 december 20. - Az ENSZ Közgyűlése leveszi napirendjéről a magyar kérdést 1963 március 22. - Amnesztia az 1956-os forradalommal összefüggő politikai ítéletekre vonatkozóan 1989 október 23. - A Magyar Köztársaság kikiáltása a forradalom évfordulóján november 1. - 1989. évi XXXVI. törvény „az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról" 1990 március 31. - 1990. évi XXVI. törvény „Az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról" május 8. - Az 1990. évi XXVIII. törvény az 1956 októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról 1992 március 9. - 1992. évi XI. törvény „az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról” 2000 december 20. - 2000. évi CXXX. törvény „az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról” A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer, más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé. (A menekültek egy része később visszatért.) "Tisztelet a hősöknek!" Felhasznált irodalom Horváth Miklós (szerk.): Remény és pokol 1956. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2016. / Horváth Miklós – Tulipán Éva: Keresztutak. Magyar Néphadsereg 1956. H&T, Budapest, 2006. / Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. / Király Tibor et al.: Büntetőeljárási jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. / Kronológia, 1956.mti.hu. MTI, Budapest, 2006. / Történelmi kronológia, oktober23.kormany.hu. [n.n.], 2013. / Az 1956-os magyar forradalom kronológiája (1953 március - 1963 március). w3.osaarchivum.org [n.n; d.n.]. / Wikipedia

Ezúton kívánjuk felhívni a figyelmet arra, hogy az utóbbi években számos olyan csoport és szervezet jelent meg, amelyek jogtalanul használják a Vitézi Rend nevét, címerét és jelvényeit, illetve megtévesztő módon a Vitézi Rend hivatalos jogutódjaként tüntetik fel magukat. Tisztelt Honfitársaink! Sajnálatos módon egyre több olyan „gitt-egylet” és önjelölt szervezet tűnik fel, amelyek kizárólag anyagi haszonszerzés vagy hamis hatalmi pozíció reményében, az eredeti Vitézi Rend szellemiségével és erkölcsi alapjaival teljesen ellentétes módon próbálják magukat legitimnek beállítani. Fontos tudni, hogy a „Vitézi Rend” név, a Vitézi Rend címere, jelvénye és logója törvényi úton levédett, így annak használatára kizárólag a jogfolytonos Vitézi Rend, annak törzskapitányságai, illetve az általuk felhatalmazottak jogosultak. A " VITÉZI REND " a Fővárosi Bíróságon jogfolytonosan került bejegyezésre, 4227 sorszámon 1992. február 3-án. A " VITÉZI REND " szóösszetétel a Magyar Szabadalmi Hivatal által a 160 272 lajstrom számon védett! A " VITÉZI JELVÉNY " a Magyar Szabadalmi Hivatal által a 161 696 lajstrom számon védett! A fentiek alapján, akik engedély nélkül használják, bitorolják a VITÉZI REND nevét illetve a VITÉZI JELVÉNYT azok a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 152. § alapján megsértik az Iparjogvédelmi jogokat ezért pénzbüntetéssel és szabadságvesztéssel súlytható! Történelmi tények a jogfolytonosságról A Vitézi Rendet 1944-ben hivatalosan betiltották. Tagjai az emigrációban is hűen őrizték a Rend szellemét, azonban Horthy Miklós kormányzó sem engedélyt, sem felhatalmazást nem adott a Rend külföldi újjászervezésére sőt, azt kifejezetten megtiltotta. Ebből következően minden külföldön magánszemély által alapított vagy bejegyzett „Vitézi Rend” – így a Svédországban létrehozott, úgynevezett „replika” is – jogilag nem tekinthető legitimnek, még akkor sem, ha hamis módon az ICOC (International Commission of Orders of Chivalry) tagságára hivatkoznak. Hogy valójában kik is folytatták legitimen a Vitézi Rendet, arról az alábbi cikkben olvashatnak bővebben. Kérjük, kattintson a képre a cikk elolvasásához Az ICOC ugyanis nem hivatalos állami szerv, hanem egy magánvállalkozás, amelynek nincs semmiféle állami vagy nemzetközi jogi elismertsége. Korrupt és megtévesztő tevékenységéről korábban már részletesen írtunk egy másik cikkünkben. Kérjük, kattintson a képre a cikk elolvasásához A WIKIPEDIA Ugyanezen társasághoz köthető a népszerű WIKIPEDIA platformon történő félrevezetés és hamis valótlan adatok közlése. A WIKIPEDIA egy nyílt forráskódú felület, igy azt bárki módosíthatja, átjavíttathatja. Számos alkalommal került vissza javítva a helyes adatokra, pár héten belül újra hamis, inkorrekt adatokkal találjuk szembe magunkat. Az illegitim társaság által meghamisitott Wikipedia A Vitézi Rend több alkalommal is jelezte a Wikipedia felé az ügyet és kérte az adott oldal zárolását, de ők elhatárolódtak az igazság kivizsgálásától. Az alábbi képeken látható, amikor még helyesen szerepeltek az adatok a Wikipedia-ban. Amikor még nem volt átirva a Wikipedia Wikipedia 2024 december 14.-én INTERNET (Honlapok) Néhány példa az utánzó, megtévesztő és szakadár szervezetek honlapjaiból Az interneten és a médiában több, a Vitézi Rend nevét vagy címerét illetéktelenül használó szervezet is megjelent. Néhány ezek közül: 1. Habsburg-féle „ICOC” Vitézi Rend - www.vitezi-rend.com A domain névben szereplő kötőjel („-”) megtévesztő módon különíti el a „vitezi” és „rend” szavakat. 2. Történelmi Vitézi Rend - www.vitezirend.hu Vezetői a Vitézi Rendből kivált személyek, akik saját utat járnak. Bár szervezetük bejegyzett, a Vitézi Rend címerét és jelvényét ők sem használhatják legálisan! 3. Kárpát-medencei Vitézi Rend – www.vitezek.hu 4. Erdélyi Vitézi Rend – www.erdelyivitezirend.ro 5. Vitézi Rend (utánzat) – www.vitezirend.org Az eredeti, jogfolytonos Vitézi Rend hivatalos oldala 1992 óta a www.vitezirend.com  címen található.  Az Egyesült Királyság törzskapitányság hivatalos oldala pedig: www.vitezirend.co.uk FACEBOOK Sajnos nem jobb a helyzet a népszerű Facebook nevű szociális platformon sem. Legitimnek hirdetett privát csoportok működnek elenyésző számú taglétszámmal, de a témában kevésbé jártas személyek megtévesztésére alkalmasak. Néhány példa a megtévesztő és szakadár szervezetek Facebook-os platformjaiból: A Vitézi Rend hivatalos Facebook elérhetőségei a következők: https://www.facebook.com/avitezirend https://www.facebook.com/ViteziRendUK Felhívás! Tisztelt honfitársaink, leendő vitézek! Kérünk mindenkit, hogy legyenek óvatosak és körültekintőek, különösen akkor, ha felvételi kérelmekkel vagy tagsággal kapcsolatban tájékozódnak! Ne osszanak meg személyes adatokat vagy dokumentumokat olyan szervezetekkel, amelyeknek a legitimitása kétséges! Tisztelettel felhívjuk a figyelmet, hogy csak és kizárólag a Magyarországon bejegyzett, jogfolytonos Vitézi Rend, valamint annak törzskapitányságai jogosultak a Rend nevének, címerének és jelvényeinek használatára. Csak a jogfolytonos legitim Vitézi Rend által felavatott személyek tekinthetők hivatalosan elismert vitézeknek, akik átestek a szigorú felvételi eljáráson és megfelelnek az elvárásoknak. A felvétel minden esetben egyéni elbírálás alapján történik. Minden más, a Vitézi Rend nevével vagy jelképeivel visszaélő szervezet jogtalanul jár el, és tevékenységével megtéveszti és átveri honfitársainkat. Legyünk éberek, tájékozottak, és őrizzük meg együtt a Vitézi Rend hitelességét, becsületét és hagyományait! A jogfolytonos Vitézi Rend vezetősége www.vitezirend.com www.vitezirend.co.uk ...

Nagy örömmel és mély meghatottsággal adunk hírt minden honfitársunknak arról, hogy a Szent Korona hiteles másolata megérkezett az Egyesült Királyságba! A Szent Korona hiteles másolata az Egyesült Királyságban Ez a történelmi jelentőségű pillanat nem csupán egy tárgy megérkezését jelenti – hanem a magyar nemzeti összetartozás és a nemzeti önazonosság szimbólumának méltó helyre kerülését a diaszpóra közösségében. Mint arról korábban már beszámoltunk, a Vitézi Rend Egyesült Királyság-beli Törzskapitánysága gyűjtést szervezett annak érdekében, hogy megvásárolhassuk a Szent Korona egy hiteles, hivatalos másolatát.Bár a szükséges összegnek csupán egy része gyűlt össze, a Hungarian English Cultural Society  nagylelkű támogatásának és anyagi segítségének köszönhetően – akik kölcsön formájában biztosították a fennmaradó összeget – sikerült a vásárlás. A korona azóta szerencsésen és teljes biztonságban megérkezett az Egyesült Királyságba, és már néhány szerencsés résztvevő meg is tekinthette a manchesteri 1956-os megemlékezés ünnepségén, ahol méltó tisztelettel és meghatódottsággal fogadták e szent jelképet. A Szent Korona Manchesterben A Szent Korona másolata a jövőben az Egyesült Királyság különböző városaiban is bemutatásra kerül majd, a nemzeti ünnepek és nagyobb közösségi rendezvények alkalmával. Célunk, hogy minden honfitársunk számára lehetőséget biztosítsunk e nemzeti kincsünk megtekintésére, és hogy a Szent Korona szellemisége erősítse összetartozásunkat szerte a világban. Ezúton is tisztelettel és hálával mondunk köszönetet mindazoknak, akik szívükön viselték e nemes ügyet, és aktívan támogatták törekvésünket. A korona megvásárlása komoly anyagi vállalást jelentett, és a fennmaradó kölcsön törlesztése még előttünk áll, ezért továbbra is várjuk és nagyra értékeljük a jó szándékú támogatásokat.A részleteket korábbi cikkünkben olvashatják itt: https://www.vitezirend.co.uk/post/k%C3%B6vesd-vel%C3%BCnk-a-szent-korona-%C3%BAtj%C3%A1t-k%C3%B6sz%C3%B6nj%C3%BCk-a-t%C3%A1mogat%C3%A1st Továbbá ajánljuk figyelmükbe a Szent Korona másolatáról készült ismertető írásunkat, amelyben bemutatjuk annak történetét, készítésének hátterét és szimbolikáját.Az írást elérhetik itt: https://www.vitezirend.co.uk/post/holy-crown-replica A Szent Korona mindig is a magyar nemzet egységének, hitének és államiságának örök jelképe volt. Most, hogy másolata az Egyesült Királyságban is méltó helyre került, újabb hidat képez múlt és jelen, anyaország és diaszpóra között. Isten áldja mindnyájunkat, és adjon erőt, hogy méltón szolgáljuk nemzetünk szent örökségét! Vitézi Rend – Egyesült Királyság Törzskapitánysága Hungarian English Cultural Society támogatásával

HUN: Ineraktiv tájékoztató platform | ENG: Interactive Information Display HUN: A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. ENG (British English): The Holy Crown of Hungary is one of Europe’s oldest coronation crowns still preserved in its original form. It is a symbol of Hungarian statehood, having accompanied the nation’s history from at least the 12th century to the present day. HUN: A gyakori trónviszályok idején birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig. Ezen államelméleti koncepció szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. ENG (British English): During periods of frequent disputes over the throne, possession of the Holy Crown provided a significant advantage in the struggle for royal power. The doctrine of the Holy Crown was founded upon its symbolic function as a state emblem and became one of the cornerstones of the development of Hungarian constitutional law. It served as the foundation of Hungarian constitutionalism from the end of the Angevin era until the conclusion of the Second World War. According to this theory of statehood, the ultimate source of the nation’s fundamental law and legal system is the Holy Crown itself, which, as a legal entity, corresponds to the Hungarian State. HUN: A történelmi hagyomány szerint I. István király a halála előtti napon, 1038. augusztus 14-én a Szent Korona képében felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. ENG (British English): According to historical tradition, on the day before his death, 14 August 1038, King Saint Stephen offered Hungary to the Virgin Mary in the form of the Holy Crown. HUN: Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett.A magyar hagyományban sok évszázadon át Szent István koronájaként tartották számon, külföldön sokfelé ma is így nevezik. A Szent Korona tudományos kutatásának két évszázados története és az elvégzett ötvösszakmai vizsgálatok nyomán a tudományos közösség számára elfogadottá vált, hogy a ma vizsgálható korona két különböző tárgy, azaz a „görög korona” (Corona Graeca) és az úgynevezett „latin korona” (Corona Latina) egyesítéséből jött létre, mely utóbbi nem feltétlenül korona, hanem valami más kegytárgy is lehetett. Az összeillesztés minősége messze elmarad az egyes részek ötvösszakmai színvonalától. Egyes feltételezések szerint a két részt III. Béla (1172–1196) korában állították össze Magyarországon. A két összetevő pontos származásáról, eredeti rendeltetéséről azonban még nem alakult ki teljes tudományos konszenzus. Az elfogadott elmélet elutasítja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a korona egységes tervezésű, sosem állt két önálló darabból, és a szegecses összeillesztés a lehető legjobb, legcélszerűbb megoldás. ENG (British English): This marked the beginning of the historical process through which the coronation jewel of the Kingdom of Hungary became a symbol of Hungarian statehood. For many centuries in Hungarian tradition it was regarded as the Crown of Saint Stephen, and it is still referred to by that name in many foreign countries today. The two-hundred-year history of scholarly research on the Holy Crown, together with metallurgical examinations, has led the academic community to accept that the crown as it exists today was created by the unification of two distinct objects: the so-called “Greek Crown” (Corona Graeca) and the “Latin Crown” (Corona Latina), the latter of which may not originally have been a crown at all, but rather another type of sacred object. The quality of the joining work falls well below the craftsmanship of the individual parts. According to some theories, the two sections were combined in Hungary during the reign of Béla III (1172–1196). However, there is still no complete scientific consensus regarding the exact origin or original purpose of the two components. The prevailing theory rejects the notion that the crown was of a unified design from the outset, asserting instead that it was indeed made from two separate pieces, and that the riveted assembly represented the most practical and effective solution available. HUN: A Szent Korona jelentőségét fémjelzi az az általánosan elfogadott szokásjog, miszerint csak az lehetett Magyarország törvényes uralkodója, akit a bizonyos három feltétel teljesítésével avattak királlyá. Eszerint csak a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában az esztergomi érsek által celebrált misén a Szent Koronával hitelesített koronázás számított érvényesnek. ENG (British English): The significance of the Holy Crown is reflected in the long-established customary law which held that only a ruler who fulfilled three specific conditions could be regarded as the lawful sovereign of Hungary. According to this tradition, a coronation was considered valid only if it was conducted with the Holy Crown, by the Archbishop of Esztergom, during the Mass held in the Basilica of the Assumption of the Blessed Virgin Mary in Székesfehérvár. HUN: Készítése, kialakulása A korona létrejöttéről, formájáról korabeli írásos források nem maradtak fenn. A tudományos kutatások számára az egyetlen fogódzót ezért magának a királyi fejéknek a vizsgálata jelenti. A Szent Korona anyagának, szerkezetének, valamint keletkezésének vizsgálata ezért szorosan összefügg egymással. A legkorábbi származástörténeti okirata a 12. század eleji Hartvici episcopi Vita S. Stephani regis mely szerint Szent István II. Szilveszter pápától kapott koronát. ENG (British English): Creation and Development No contemporary written sources have survived regarding the origin or form of the Crown. Therefore, for scholarly research, the only available point of reference is the examination of the royal headdress itself. The study of the Holy Crown’s material, structure, and creation is thus closely interconnected. Its earliest known historical reference appears in the *Hartvici episcopi Vita S. Stephani regis* from the early 12th century, which states that Saint Stephen received a crown from Pope Sylvester II. Koronaszimbólum III. András 1291-es okiratán (DLDF 1327) / Crown Symbol on the 1291 Charter of Andrew III (DLDF 1327 HUN: A korona létrejötte és szerkezete A Szent Korona tudományos kutatásának két évszázados  története  és a rendszerváltás után elvégzett  ötvösszakmai vizsgálat  nyomán a tudomány számára elfogadottá vált, hogy a korona két, markánsan elkülönülő részből, a görög koronából (Corona Graeca)  és az úgynevezett latin koronából (Corona Latina) áll. Az összeillesztés minősége és a görög korona díszítése messze elmarad a keresztpánt és az általában a zománcképek minőségétől. Vannak azonban olyan, tudományosan megalapozatlan vélemények is, melyek szerint egységes tervek alapján sőt egyszerre készült, és a szegecses összeillesztés megoldása a legjobb variáció, a felhevítés által okozott roncsolás elkerülésére. ENG (British English): Origin and Structure of the Crown Following two centuries of scholarly research on the Holy Crown and the metallurgical examinations carried out after the political transition, it has become generally accepted within the academic community that the Crown consists of two distinctly separate parts: the Greek Crown (*Corona Graeca*) and the so-called Latin Crown (*Corona Latina*). The quality of their joining, as well as the ornamentation of the Greek Crown, falls considerably short of the craftsmanship seen in the cross-bands and most of the enamel images. However, there are also scientifically unsubstantiated opinions suggesting that the Crown was created according to a unified design, or even made as a single piece, and that the riveted assembly represented the best possible solution to avoid damage that might have been caused by heat during the joining process. HUN: A korona egészének rövid leírása A korona aranyból készült, rekeszzománc képekkel és igazgyöngyökkel, drágakövekkel van díszítve. Felső része sötétebb, tisztább aranyból készült négy, 51 mm széles aranypánt. Alsó része egy nagyobb ezüsttartalmú, ezért szilárdabb, világosabb aranyból készült abroncs, amelynek rekeszzománc képein görög feliratok vannak. A korona magassága a tetején ferdén álló latin kereszt nélkül 127 mm. Az alsó koronarész legnagyobb átmérője 216 mm, a legkisebb 204 mm, kerülete 720 mm. Két oldalán négy-négy, hátul egy 10–13 cm hosszú aranylánc (pendilia) lóg le róla, amelyek végén lóhere alakú foglalatban féldrágakövek vannak. A korona felső részét filigrán díszíti, a pántok szélén igazgyöngy és almandin ékkövek sorakoznak váltakozva, foglalatban. A zománclemezek kétrétegűek és az alsó süllyesztett is amiben a zománc ül, a felirataik latin nyelvűek A görög koronán nincs filigrán, a gyöngysort drótra felhúzva rögzítették, a zománcképek a lemezek belső mélyedésébe illeszkednek és nem a teljes felületüket borítják. A görög koronán az oromdíszeket és az abroncs peremét gyöngyözött aranydrót kíséri, amelynek megmunkálása más, mint a latin korona pántjait szegélyező gyöngyözött aranydróté. ENG (British English): Brief Description of the Entire Crown The Crown is made of gold and decorated with cloisonné enamel images, pearls, and precious stones. Its upper part consists of four gold bands, each 51 mm wide, made of darker and purer gold. The lower part is a circular band of lighter, more solid gold with a higher silver content, bearing cloisonné enamel images inscribed with Greek lettering. The height of the Crown, excluding the tilted Latin cross at the top, is 127 mm. The maximum diameter of the lower band is 216 mm, the minimum 204 mm, and its circumference 720 mm. On each side hang four golden chains (*pendilia*), with one longer chain at the back measuring between 10 and 13 cm. Each chain ends in a clover-shaped setting containing semi-precious stones. The upper part of the Crown is adorned with filigree, while along the edges of the bands alternate rows of pearls and almandine gemstones set in mounts. The enamel plates are double-layered, with the lower recessed surface holding the enamel; their inscriptions are in Latin. The Greek Crown, by contrast, lacks filigree decoration. Its pearl strings are attached on wires, and the enamel images fit into recesses on the plates rather than covering their entire surface. The crest ornaments and rim of the Greek Crown are bordered by a beaded gold wire, the craftsmanship of which differs from that of the beaded wire edging the bands of the Latin Crown. A szent Korona / The Holy Crown HUN: Corona Graeca A görög korona abroncsán elöl és kétoldalt fültől-fülig háromszög alakú és félköríves oromzatok váltakoznak. Minden oromzat csúcsán egy-egy színes (vörös, kék, fehér) ékkő vagy gyöngy ül. Az oromzatok zöldes mintázatai áttetszőek. Az abroncs hátsó részét az oromzatok helyett nagy gyöngyök díszítik. A korona központi helyén, az abroncson a homlok felett, 47 mm magas és 55 mm széles keretben a trónuson ülő világbíró Krisztus, görög szóval a Pantokrátor teljes alakos képe látható. Krisztus fejét keresztes dicsfény övezi. Jobbját a görög liturgia szerinti mozdulattal áldásra emeli, baljában az „élet könyvét” tartja. A trónus két oldalán egy-egy ciprusfa áll, felettük Krisztus monogramja olvasható görög betűkkel. A Pantokrátor képe a koronán az uralkodói hatalom isteni eredetét emeli ki. A hátoldal közepén 40 mm magas és 45 mm széles keretben Dukász Mihály portréja látható, a görög felirat szerint "Mihály, a rómaiak (értsd: a bizánciak) Krisztusban hívő császára, a Dukász", a bizánci uralkodó jellegzetes viseletében. Koronás fejét kékeszöld fény veszi körül, jobbjában a labarum, a nyugat-európai jogarnak megfelelő uralkodói jelvény, bal kezében a kard látható. Császári tisztét az is hangsúlyozza, hogy nevének betűi – csakúgy, mint a császári okleveleken az uralkodó aláírása – vörös színűek. Dukász Mihály portréja, ha hátul is, a Pantokrátorhoz hasonlóan az abroncs fölé került, így megelőzte az ott található szenteket is, hangsúlyozva ezzel is a császár hatalmát. Az abroncson a zománcképek között nyolc négyszögletű közti-mezőn egy-egy nagyobb kő helyezkedik el. Ezek váltakozva: két almandin, három zafír, kettő zöld üveg, egy akvamarin. Elöl, a Pantokrátor alatt kétoldalt Mihály és Gábriel arkangyalok képei láthatóak, kezükben három ágban végződő hírnöki pálcával. A bizánci egyházi hagyomány szerint ők közvetítik a koronát Krisztustól az uralkodó számára. A két oldalon Szent György és Szent Demeter, a harcos szentek képei következnek lándzsával; majd Szent Damján és Szent Kozma, az orvosszentek következnek. Az abroncs hátulján, Dukász Mihály alatt, vele háromszöget alkotva Konstantin társcsászár, Dukász Mihály fia és trónörököse (egyes kutatók szerint a korábbi társcsászár, Dukász Mihály szintén Konstantin nevű fivére, vagy VII bíborban született Konstantin), valamint Géza következik. Géza képének felirata a következő: Гєωβιτzас Пιсτос Κρаλңс Τоυрхιас (átírásban: Geóbitzasz pisztosz kralész Turkhiasz), amit így lehet fordítani: „Geobitzasz, Turkia hívő királya”. A „Geobitzasz” a magyar Géza név bizánci formája, míg „Turkia” megfelel Magyarország hagyományos bizánci elnevezésének. Géza nevét kék betűkkel írták ki. Fejét nem övezi dicsfény, ami az alacsonyabb rangra utalhat. ENG (British English): Corona Graeco On the band of the Greek Crown, at the front and on both sides, alternating triangular and semicircular panels rise from ear to ear. At the top of each panel sits a coloured gemstone or pearl—red, blue, or white. The greenish decorative patterns of the panels are translucent, while the back of the band is adorned with large pearls instead of panels. At the centre of the Crown, positioned on the band above the forehead, within a frame 47 mm high and 55 mm wide, appears the full-length image of Christ the Ruler of the World—known in Greek as *Pantokrátor*—enthroned. Christ’s head is surrounded by a cross-shaped halo; His right hand is raised in blessing according to the gesture of the Greek liturgy, while His left hand holds the “Book of Life”. On either side of the throne stands a cypress tree, with Christ’s monogram inscribed above them in Greek letters. The image of the Pantokrátor on the Crown symbolises the divine origin of royal authority. At the back, in the centre, within a frame measuring 40 mm in height and 45 mm in width, appears the portrait of Emperor Michael VII Doukas. According to the Greek inscription, it reads: “Michael, the Christ-loving Emperor of the Romans (i.e. the Byzantines), of the Doukas family.” He is depicted wearing the traditional Byzantine imperial garments, his crowned head surrounded by a bluish-green light. In his right hand he holds the *labarum*—the imperial standard equivalent to the Western sceptre—and in his left, a sword. His imperial rank is further emphasised by the use of red lettering for his name, as was customary for the signatures of Byzantine emperors on official documents. Though positioned at the back, Michael’s portrait, like that of the Pantokrátor, rises above the band, placing him above the saints depicted there and thus highlighting the emperor’s supremacy. Between the enamel panels on the band are eight rectangular fields, each set with a large stone: two almandines, three sapphires, two green glass stones, and one aquamarine. At the front, beneath the Pantokrátor, appear the images of the Archangels Michael and Gabriel, each holding a three-pronged herald’s staff. According to Byzantine ecclesiastical tradition, they are the intermediaries who convey the Crown from Christ to the earthly ruler. On either side follow depictions of Saint George and Saint Demetrius, the warrior saints bearing lances, and next to them the twin physician saints, Cosmas and Damian. On the back of the band, beneath the image of Emperor Michael VII, forming a triangle with him, are depictions of Constantine—his son and co-emperor (though some researchers suggest it represents his brother, also named Constantine, or Constantine VII Porphyrogenitus)—and of Géza. The inscription accompanying Géza’s image reads: Гєωβιτzас Пιсτос Κралңс Τоυрхιас (transcribed: *Geobitzasz pisztosz kralész Turkhiasz*), which translates as “Geobitzasz, the faithful king of Turkia.” “Geobitzasz” is the Byzantine Greek form of the Hungarian name Géza, while “Turkia” was the traditional Byzantine term for Hungary. Géza’s name is written in blue letters, and his head is not surrounded by a halo, possibly indicating a lower rank. HUN: Görög feliratú zománcképek a Szent Koronán ENG (British English): Enamel Panels with Greek Inscriptions on the Holy Crown Corona Latina A korona felső részét négy, drágakövekkel szegélyezett aranypánt alkotja, amelyek az abroncs illetve az afelett lévő oromlemezek mögül indulnak a korona tetején lévő négyszögletes lemez felé. Ezek együtt alkotják az úgynevezett latin koronát, amely egyébként önmagában nem alkot egy teljes fejéket. A négy pánton egyenként két kép van. A bizánci koronának a Pantokrátort és Dukász Mihályt ábrázoló oromlemezei egy-egy képet szinte teljesen eltakarnak. A latin korona tetején lévő a négyszögletes lemez csakúgy, mint a görög korona homloklemeze, a trónusán ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán egy-egy ciprussal. Feje körül ugyanúgy keresztes fénykoszorú, jobbját áldásra emeli, baljában „az élet könyve”, mint a görög Pantokrátor-képen. Az egész művészettörténeti irodalom csak két olyan Pantokrátor-ábrázolást ismer, amelyen ciprusok vannak, és éppen ez az a kettő, a Szent Koronán. A latin Pantokrátor-képet lyuk fúrja át, amiben a korona csúcsán lévő kereszt alapja van. A latin korona képein nyolc apostol szerepel, nevük feltüntetésével. Közülük kettő, Tamás és Bertalan ábrázolása nem, vagy alig látszik, mert a korona alsó, bizánci részének kiemelkedő részei takarják azokat. Ez a tény és a hagyományosan tizenkét apostol hiányos ábrázolása sok kérdést vetett fel a korona kutatása folyamán. A koronán lévő ékkövek nagyalakú csiszolt és csiszolatlan zafírok, gránátkövek, rubinok és ametisztek. Emellett igazgyöngyök füzérei veszik körül a korona alsó pántját. A színes ékkövek és az áttetsző oromzati díszek révén a korona erős megvilágításban sokféle színben ragyog. ENG (British English): Corona Latina The upper part of the Crown consists of four gold bands, each bordered with precious stones, which rise from behind the arches and panels of the lower band towards the square plate at the top. Together, these elements form what is known as the Latin Crown (*Corona Latina*), which by itself does not constitute a complete headdress. Each of the four bands bears two images. The panels of the Byzantine Crown depicting the Pantokrátor and Emperor Michael Doukas almost entirely conceal one of these images on each side. The square plate at the top of the Latin Crown, like the frontal plate of the Greek Crown, depicts Christ enthroned, flanked by two cypress trees. Around His head is the same cross-shaped halo; His right hand is raised in blessing, and in His left He holds the “Book of Life”, just as in the Greek image of the Pantokrátor. In the entire body of art-historical literature, only two known representations of the Pantokrátor feature cypress trees — and both are those found on the Holy Crown of Hungary. The image of the Latin Pantokrátor is pierced by a hole through which passes the base of the cross that now surmounts the Crown. The images on the Latin Crown depict eight of the Apostles, each identified by name. Two of them — Thomas and Bartholomew — are either not visible or only barely discernible, as the projecting elements of the lower, Byzantine part of the Crown obscure them. This fact, along with the incomplete representation of the traditional twelve Apostles, has given rise to numerous questions throughout the course of scholarly research on the Crown. The gemstones adorning the Crown include large, both cut and uncut, sapphires, garnets, rubies, and amethysts. In addition, strings of pearls encircle the lower band of the Crown. Under strong illumination, the Crown gleams in a rich array of colours, reflecting the brilliance of the gems and the translucent decorations of its panels. HUN: Zománcképek a Szent Korona latin részén ENG (British English): Enamel Images on the Latin Part of the Holy Crown HUN: A latin kereszt a korona tetején A tetején lévő keresztet a 16. században illeszthették a tetejére, meglehetősen durva módon, a Krisztus Pantokrátor-kép átlyukasztásával. Az utólagos fúrást bizonyítja a lyuk körüli fémgyűrű hiánya, a rekeszek roncsolódásai és a közülük kiporló zománc. Ez összefüggésbe hozható lengyel krónikák azon értesülésével, miszerint Jagelló Izabella magyar királyné 1551-ben leszerelt egy keresztet a koronáról fia, János Zsigmond számára, mielőtt azt kénytelen volt átadni I. Ferdinánd magyar királynak. Izabella emellett készíttetett egy hozzávetőleges másolatot az egész koronáról, amit aztán sokáig a lengyel királyok kincsei között őriztek. ENG (British English): The Latin Cross on the Top of the Crown The cross at the top of the Crown was likely affixed during the 16th century in a rather crude manner, by piercing through the enamel image of Christ the Pantokrátor. Evidence for this later alteration includes the absence of a metal ring around the hole, damage to the surrounding cloisonné cells, and traces of enamel dust that had fallen out. This modification is often associated with reports found in Polish chronicles, which state that Queen Isabella Jagiellon of Hungary removed a cross from the Crown in 1551 for her son, John Sigismund, before she was compelled to hand the Crown over to King Ferdinand I of Hungary. Isabella is also said to have commissioned an approximate replica of the entire Crown, which was subsequently kept for a long period among the treasures of the Polish kings. A II. Mátyás által a koronázási ékszerek számára készíttetett vasláda 1608-ból a Nemzeti Múzeumban /The iron chest commissioned by King Matthias II in 1608 to hold the coronation jewels is preserved in the Hungarian National Museum. HUN: A kereszt elferdülését egy 17. századi sérülés okozhatta: 1638. február 14-én, III. Ferdinánd magyar király felesége Mária Anna királyné koronázása előtt, a pozsonyi várban. A Bécsből hozott kulcs nem nyitotta a koronázási ékszereket tartalmazó ládát, ezért azt lakatosok törték fel. Ekkor a koronát tartó réztok is megsérült, Esterházy Miklós nádornak késsel kellett azt felnyitnia, és a kereszt ekkor ferdülhetett el. A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. Az Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki. A Pantokrátor Krisztus ábrázolása ugyanakkor megegyezik kopt barlangtemplomokban talált 4. századi falfestményekkel. ENG (British English): The tilting of the cross is believed to have resulted from damage sustained in the 17th century, specifically on 14 February 1638, shortly before the coronation of Queen Maria Anna, wife of King Ferdinand III of Hungary, in Bratislava Castle (then Pressburg). The key brought from Vienna failed to open the chest containing the coronation regalia, and locksmiths were therefore summoned to force it open. During this process, the copper case holding the Crown was also damaged, and Palatine Miklós Esterházy reportedly had to pry it open with a knife — it was likely at this point that the cross became bent. All the figures depicted on the Holy Crown exhibit Armenian artistic features, most notably the two angels. The fusion of the heavenly and earthly realms of divine authority finds its most complete expression in the Hungarian Holy Crown. The depiction of Christ the Pantokrátor closely resembles fourth-century wall paintings discovered in Coptic cave churches. A földrengésbiztos vitrinben őrzött Szent Korona az Országház kupolacsarnokában. A szakrális tárgyat állaga megóvása érdekében levegő helyett nitrogén veszi körül. Megvilágítása során nem éri természetes fény / The Holy Crown, preserved in an earthquake-resistant glass case, is kept in the Dome Hall of the Hungarian Parliament. To ensure the preservation of this sacred relic, it is surrounded by nitrogen instead of air. It is illuminated solely by artificial light, with no exposure to natural daylight. (forrás: wikipedia) A hitelesített másolat története - History of the Certified Replica HUN: A Szent Korona hiteles másolatának ezen gyönyörű darabja 2025. augusztus 20-án a Vitézi Rend Egyesült Királyság Törzskapitányságának különleges szervezésének köszönhetően talált otthonra az Egyesült Királyság-beli Warringtonban. A Magyar Szent Korona hiteles másolatának ezen példánya a legutolsó darab, ami a néhai Sándorfalvi Szécsi István keze munkája. Sándorfalvi Szécsi István munkásságát számos helyen elismerték, többek között a Magyar Királyi Koronaőrség és a Magyarok Világszövetsége is. ENG: This beautiful piece, an authentic replica of the Holy Crown of Hungary, found its home in Warrington, United Kingdom, on 20 August 2025, thanks to the special efforts of the United Kingdom Command of the Vitézi Rend. This particular example of the authentic replica of the Hungarian Holy Crown is the last piece crafted by the late István Szécsi of Sándorfalva. His work was widely recognised, including by the Hungarian Royal Crown Guard and the World Federation of Hungarians. HUN: Bár pontos adat nem áll rendelkezésre, becslések szerint mindössze 10–15 darab hiteles másolat készült a Szent Koronáról. A legtöbb példány ma magángyűjteményekben található Magyarországon, mindössze négy ismert kivétellel, amelyek New Yorkban, Regensburgban, Erdélyben és Warringtonban kaptak helyet. A Vitézi Rend célja, hogy a korona másolata méltó módon képviselje a magyar örökséget az Egyesült Királyságban. ENG: Although no exact data is available, it is estimated that only 10 to 15 authentic replicas of the Holy Crown have ever been made. Most of these are now held in private collections in Hungary, with only four known exceptions located in New York, Regensburg, Transylvania, and Warrington. The aim of the Vitézi Rend is to ensure that the replica of the Crown serves as a dignified representation of Hungarian heritage in the United Kingdom. HUN: A Szent Korona másolat Kenderesen a Horthy Miklós tengerészeti Múzeumban Sándorfalvi Szécsi István alkotása ENG: The replica of the Holy Crown in Kenderes, housed in the Miklós Horthy Naval Museum, is the work of István Sándorfslvi Szécsi.  „A Szent Korona nemcsak egy jelkép — a nemzeti összetartozás élő üzenete.” “The Holy Crown is not merely a symbol — it is a living message of national unity.”

1993. szeptember 4-én Kenderesen újratemetik Horthy Miklós altengernagyot, a Magyar Királyság egykori kormányzóját, feleségét jószáshelyi Purgli Magdolnát és ifj, Horthy Miklóst, a kormányzói pár kisebbik fiát. 1993. Szeptember 4. - vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó újratemetése Kenderesen Immár magyar földön, a kenderesi családi kápolnában nyugszik vitéz nagybányai Horthy Miklós egykori kormányzó, akinek földi maradványai Portugáliából érkeztek a gyászszertartás helyszínére. A volt államfő és felesége, Purgly Magdolna koporsóját, s az idén elhunyt fiúk, ifjabb Horthy Miklós hamvainak urnáját szombaton a kenderesi temetőben felállított baldachin alatt ravatalozták fel. Az újratemetést – Horthy végakarata az volt, hogy magyar földben nyugodhasson – a Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezte. A gyászszertartásra több mint ötvenezren érkeztek Kenderesre. A Horthy-család tagjai közül 56-an jöttek el.A búcsúztatáson ott volt a hazai közélet számos képviselője. Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes egyre fogyatkozó számú tiszttársai nevében beszélt, azok képviseletében, akikkel még együtt esküdtek fel a kormányzóra. Emlékbeszédet tartott Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke is. A ravatalnál köszönetet mondott Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő, a néhai Horthy István kormányzóhelyettes felesége mindazoknak, akik az újratemetést lehetővé tették, s tisztelegtek az elhunytak emléke előtt. Ifjabb Horthy István a ravatal előtt felidézte nagyapja emlékét. 1993. Szeptember 4. - vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó újratemetése Kenderesen ( Teljes dokumentumfilm) Az ökumenikus egyházi szertartást Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Szalai Pál kenderesi lelkipásztor, és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke mutatta be. A kriptában a tengerészek búcsúztak egykori főparancsnokuktól. Az újratemetés záróaktusaként koszorúkat helyeztek el a kápolnában – koszorút küldött Kenderesre Antall József miniszterelnök -, majd a végtisztességet tévő gyülekezet elénekelte a Himnuszt.Az egykori kenderesi Horthy-kastély parkjában felavatták Horthy egyenruhás bronz mellszobrát. Isten nyugosztalja kormányzó urunk!

A Magyarország területi határainak alakulása mélyen meghatározta a történelmét, különösen 895 és 1947 között, amikor számos politikai és katonai esemény formálta a Kárpát-medence térképét. Ebben a bejegyzésben áttekintjük a legfontosabb határváltozásokat és azok történelmi jelentőségét. I. A honfoglalás A Hun Birodalom bukása után egy ideig különböző germán népek éltek itt, majd egy félelmetes erejű lovasnomád nép bukkant fel: az avarok. A Kárpát-medence az Avar Birodalom központja lett. Az avar korszaknak a frankok és a bolgárok vetettek végett. Nagy Károly frank császár alattvalójává tette az avarok fejedelmét, és hatalma kiterjedt a Dunántúlra is. A IX. században a Kárpát-medencében szlávok laktak. Itt volt Szvatopluk fejedelem Morva Fejedelemsége is, amely szintén szláv állam volt. Magyarország Etnogenezise és vándorlása A IX. század végén a magyarok gyakran harcoltak idegen királyok, fejedelmek oldalán, velük szövetségben. A két legnagyobb háború, amelyben részt vettek, 894-ben volt. Az egyikben a bizánci császár oldalán, a másikban Szvatopluk morva fejedelem mellett küzdöttek. Az Etelközből induló magyar harcosok ezekben az években gyakran feltűntek a Kárpát- medencében. Vagy itt harcoltak, vagy áthaladtak rajta. Hamar észrevették e hely előnyeit Etelközzel szemben. Magas hegyek gyűrűje veszi körül. A hegyszorosok lezárá sával jól megvédhető a keletről jövő támadásoktól, nem úgy, mint a nagy etelközi síkság. A Kárpát - medence földje, dús legelőivel nagyon alkalmas földművelésre és az álaltok legeltetésére. Eltervezték az új terület birtokbavételét. Ere a morva-frank háború adott alkalmat. Szvatopluk, morva fejedelem a magyarokat hívta szövetségesül a frankok elleni háborújában. A magyar sereg a Dunántúlon a frankokra támadt, ismét nagy sikerrel. Közben Szvatopluk váratlanul meghalt. A magyarok, pedig nem tértek vissza Etelközbe, hanem a Tisza vidékére vonultak, hogy ott várják be a fejedelmi sereget és az etelközi magyar lakosságot. Miközben Árpád fejedelem 895 tavaszán, a Vereckei-hágón át bevonult az Alföldre, váratlan támadás érte a még Etelközben tartózkodó magyar lakosságot és a védelmükre hátrahagyott katonákat. Az előző évben vereséget szenvedett bolgár fejedelem bosszúból szövetséget kötött a magyarok hátában megjelenő besenyőkkel. Amíg a magyar fősereg távol volt, két oldalról támadtak az Etelközben maradtakra. A magyarok igyekeztek túljutni a Kárpátok hágóin és szorosain. A támadók azt nem tudták megakadályozni, hogy a menekülő Erdélybe érjenek. 895-re az Alföld és Erdély magyar kézbe került. A honfoglaló magyarok körülbelül négyszázezren voltak. A honfoglalás 900-ra fejeződött be, még két kisebb hadjárattal: az egyik a Dunántúl, a másik a teljes Felvidék elfoglalását eredményezte. A magyarok nyugati irányban a Duna Enns nevű mellékfolyójáig terjesztették ki uralmukat, ez lett tehát a gyepű nyugati határa. Az utolsó harcok a 900-as évek elején folytak az elfoglalt terület megvédéséért. A magyar harcosok először a morva állam maradványait verték szét, majd 907-ben Pozsony mellett a hazánkra támadó bajorok felett arattak fényes győzelmet. A honfoglalással új korszak kezdődött a magyarság történelmében. A magyarság vándorlása véget ért. Elődeink elfoglalták a Kárpát-medence területét, mely hazánkat jelenti a mai napig. A Kárpát-medence megszállásáról szól a fehér ló mondája, mely szerint Árpád követeket küldött Szvatoplukhoz. A morva fejedelem nagyon megörült, mert azt hitte, telepesek érkeznek, hogy a földet műveljék. Örömmel adott a követnek egy kulacsnyi vizet, egy csomó füvet és egy marék földet, amit ő Árpádhoz vitt. Árpád cserébe egy díszesen felszerszámozott fehér lovat küldött ajándékba. Szvatopluk még szívélyesebb lett: "földből, fűből és vízből vegyenek, amennyit akarnak, ezért az ajándékért!” - mondta. Árpád ezt úgy értelmezte, hogy a lóért megvette az országot. Harcosaival elfoglalta az egész földet, és elűzte Szvatopluk seregét. II. Terjeszkedés Szent László és Könyves Kálmán idejében László uralkodása idején kezdődött meg a magyar királyok hódító politikája előbb dél, majd délkelet és kelet felé. E feudális hódító politikának a jellemző vonása – ugyanúgy, mint a német feudális hódító politikának Magyarország, Csehország, Lengyelország felé -, az volt, hogy az illető ország feudális pártharcaiba avatkozva, valamelyik trónkövetelőt támogatva, azzal dinasztikus családi összeköttetésbe lépve, igyekezzenek megszerezni a hűbéri fennhatóságot az illető ország felett. Ez a politika természetesen rendszerint fegyveres harcokban, hódító hadjáratokban érvényesült. László első ilyen hódítása Szlavónia, majd Horvátország felett volt. Horvátország teljes meghódítására különben már nem László, hanem utódja, Kálmán idején került sor. A magyar külpolitikának Kálmán és közvetlen utódjai alatt két iránya van: 1. a László által megindított hódító politika folytatása dél, délkelet felé, és ennek kibővítése az északkelet felé való terjeszkedéssel, 2. a nyugati „nagypolitikával”, a pápa és a császár harcával kapcsolatos állásfoglalás. Kálmán befejezte Horvátországnak László által elkezdett meghódítását, és hódító hadjáratait kiterjesztette a dalmát városokra is. A dalmáciai szláv városok az Adriai-tenger partján már a II. században fejlett kereskedővárosok voltak, az Adriai-tenger olasz városainak, főképpen Velencének versenytársai. A XII. században a dalmát városok [Split (Spalato), Dubrovnik (Raguza), Jadra (Zara), Trau stb.] szoros kapcsolatot tartottak a Balkánon kiépülő szláv feudális államokkal, Szerbiával és Bulgáriával. A velencei polgárság, amelynek ereje az éppen meginduló keresztes hadjáratok következtében állandóan növekedett, igyekezett hatalmát egykori versenytársaira kiterjeszteni, s a XII. századtól kezdve egyre inkább igyekezett ezeket a dalmát városokat hatalmi fősége elismerésére kényszeríteni. Kálmán hódítása megelőzte a velenceiek dalmáciai előretörését, s egy időre, arra kényszeríttette a dalmát városokat, hogy a magyar király hűbéri fennhatóságát ismerjék el. Velence erősödésével kapcsolatosan a dalmát városok politikájához tartozott, hogy időlegesen a magyar királynak ezt a hűbéri fennhatóságát játszották ki Velencével való harcaikban. " A magyar hódítás azonban a dalmát városok felett tulajdonképpen soha nem jelentette ezeknek a városoknak végleges leigázását, nem jelentette a „magyar birodalom kiterjesztését az Adriai- tenger partjaira”. Kálmán kezdte meg az északkelet irányába való terjeszkedést. Itt a közvetlen cél az oroszországi feudális széttagolódás következtében keletkezett, Magyarországgal közvetlen határos, halics-volhíniai (később: Galícia, ma: Lengyelországhoz tartozik) fejedelemségbe való behatolás volt. Ezt a hódító politikát Kálmán utódjai a XII. század folyamán állandóan folytatták, és ebből a célból szították a halicsi fejedelemségen belüli feudális párharcokat. Az itteni trónviszályokba beavatkozva, valamelyik trónkövetelő családjával házassági kapcsolatba lépve, folytatták a királyok hódító hadjárataikat, amelynek során soha sem sikerült Halics végleges meghódítása, bár címeik közé felvették „Halics fejedelmének” címét is. Magyarország a 13.-14. században III. I. (Nagy) Lajos birodalma A következő jelentősebb területváltozásra I. (Nagy) Lajos uralkodása alatt került sor. Lajos, aki az apja, Károly Róbert által kiépített szilárd királyi hatalmat hódításokra használta fel, több irányba is folytatott terjeszkedő politikát: 1. Itáliai hadjáratait egyrészt bosszúval indokolta, mivel Averszában meggyilkolták, öccsét, Endrét Johanna nápolyi királynő parancsára. Ezekben a harcokban tűnt fel legendás vitéze, Toldi Miklós is. 2. A Balkán-félszigeti háborúkban már az új, veszélyes hódító hatalom csapataival, a törökökkel is szembekerült. Tervét azonban, hogy a Fekete-tengerig kiterjessze birodalma határait, nem sikerült hosszú távra megvalósítania. 3. A lengyel-magyar perszonálunió megvalósítása is I. Lajos, „a lovagkirály” uralkodása alatt történt meg. A visegrádi királytalálkozón (1335) kötött megállapodás szerint Lajos örökölte III. Kázmér lengyel király trónját. 1370-ben, Kázmér halála után Lajos megszerezte a lengyel királyi trónt is. A lengyel-magyar perszonálunió azonban ugyanúgy nem bizonyult maradandónak, mint a király többi hódításai. Nagy Lajos halála után (1382) hódításai is hamarosan elvesztek Magyarország számára. Lengyel-Magyar personalunió 1382 IV. Mátyás harcai a cseh koronáért és az osztrák tartományokért A cseh háborúba és a cseh királyi cím sorsába a Szentszéken és a két érdekelt fejedelmi személyen kívül III: Frigyes császár és Kázmér lengyel király is belebonyolódott. Podjebrád 1471-ben meghalt. A cseh rendek ekkor IV. Kázmér lengyel fiát, Ulászlót (a későbbi magyar királyt) választották uralkodójukká. Így most már lengyel-cseh-magyar háborúként folytatódtak a fegyveres küzdelmek. Mátyás Sziléziába is betört, felperzselte a tartományt, lakóit az elfoglalt várakba, városokba telepítette. Maga Boroszlóba húzódott, a cseh és a lengyel csapatok, pedig ostrom alá vették a várost. Mátyás nem a fegyverekkel és élelmiszerekkel jól ellátott erősség felmentésére utasította önállóan működő seregvezéreit, Szapolyai Istvánt és Kinizsi Pált, hanem Lengyelország pusztítására küldte könnyűlovasait. Az eredmény – a hadtörténelemben szinte példa nélkül álló eset – nem is maradt el: a túlerőben lévő ostromló kért fegyverszünetet az ostromlottaktól Boroszló alatt. A fegyvernyugvást végül az Olmützben ratifikált béke követte, amelynek értelmében Ulászló is, Mátyás is használhatta a cseh királyi címet, de Mátyásé lett Morvaország, Szilézia, Luzsica (Lausitz). Ezután a magyar-cseh, illetve a magyar-lengyel viszony Mátyás haláláig békés maradt. III. Frigyest hagyományosan úgy tekinti történetírásunk, mint aki egész uralkodása idején mindvégig Mátyás ellenfeleként intrikált. Ebben van ugyan némi igazság, hiszen Mátyás és Frigyes viszonya többnyire feszült volt, s mint láttuk, a német -római császár politikai céljai közt folyamatosan szerepelt a magyar trón megszerzése. Elképzeléseinek Mátyás uralma elején fegyverrel is nyomatékot próbált adni. Közben azonban (éppen a cseh trón kérdése miatt) a Jagellókkal szemben közeledett egymáshoz a két uralkodó. 1470-ben Mátyás még a császár lányának kezét is megpróbálta elnyerni. Bár Frigyes egy ideig elismerte Mátyást cseh királynak, közeledésük időleges maradt. Diplomáciai téren állandóan áskálódtak egymás ellen; igyekeztek szövetségeseket keresni. Mátyás követei például Burgundiában is megfordultak, s a magyar király a svájciakkal is tárgyalt. 1477-ben, miután Frigyes Ulászlónak adta a cseh választófejedelmi méltóságot, Mátyás betört Ausztriába, s több várat elfoglalt, majd Bécset is körülzárta. A pápai diplomácia – tekintettel a török veszélyre – mindent elkövetett kettejük kibékítésére. Végül az ellenfelek Gmundenben és Korneuburgban békét kötöttek. Ismét Mátyás lett a császár által elismert király, s e minőségben le is tette a hűbéri esküt. Csakhamar azonban ismét szembekerültek. Az 1482-ben kirobbant háborúban Mátyás sorra aratta győzelmeit. Alsó-Ausztria nagy része, Stájerország és Karintia egymás után meghódolt neki. A király 1845 januárjától személyesen irányította Bécs ostromát. A kiéhezett város június elsején a magyar király kezébe került, aki ezután székhelyét és udvarát is Bécsben tartotta. 1487-ben Bécsújhely is kapitulált. Az itt rendezett fényes seregszemlével, 20000 lovas és 8000 gyalogos felvonultatásával, Mátyás mindenkit elkápráztatott. Nagy terve, a császári trón elnyerése azonban így nem sikerült. Frigyes elérte, hogy 1846-ban fiát, Miksát válasszák német királlyá. Bár több ízben meghosszabbították a fegyverszünetet Frigyes és Mátyás közt, az ausztriai hódításokat nem sikerült szerződéssel szentesíteni, s miután Mátyás 1490. április 6-án Bécsben örökre lehunyta a szemét, hódításai csakhamar elvesztek. Hunyadi Mátyás hadjáratai V. A három részre szakadt ország (1526-1566) Már II. Mehmed szultán meghirdette a Római Birodalom feltámasztásának, azaz a keresztény Európa meghódításának programját, de külső és belső okok miatt ennek végrehajtását csak Szulejmán kezdhette meg. Elsődleges célja Magyarország bekebelezése volt, hogy aztán az ország területét bázisként használva támadhassa a Német- római Birodalmat. 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, az ország „kulcsát”, majd 1526. augusztus 29-én, a mohácsi síkon legyőzte a magyar királyság főseregét is. Ám Ferdinánd magyar királlyá választása után nem folytatta az ország fokozatos megszállását, hanem 1529-ben egyenesen Bécset vette ostrom alá. Támadása azonban éppúgy, mint az 1532. évi újabb bécsi (kőszegi) hadjárata, teljes kudarccal végződött. Szulejmán állama számára nemhogy Európa, de még Magyarország teljes elfoglalása is túl nehéz feladatnak bizonyult. Ezért az 1530-as években támogatta Szapolyai János magyar királyságát, de az ő halála után kénytelen volt megszállni az ország területének egy részét. A későbbiekben mind , mind utódai folyamatosan terjeszkedtek Magyarországon, ismételten próbálkoztak Bécs megtámadásával is, de döntő változásokat nem tudtak kicsikarni. A mohácsi vereséget követően Magyarország rendjei egymás után két királyt választottak: előbb a nemesség többsége az ország egyik legtekintélyesebb főurát, Szapolyai Jánost (1526-1540), majd egy kisebb csoportosulás Habsburg Ferdinánd cseh királyt és osztrák főherceget (1526-1564). Az elkövetkező tizenöt esztendőt a két király egymás elleni fegyveres küzdelme, azaz polgárháború tette vérzivatarossá. S noha két uralkodója volt az országnak, az eseményeket mégis a harmadik szereplő, Szulejmán szultán (1520-1566) diktálta. 1529. évi Bécs elleni hadjáratával ugyanis János királyt végleg szövetségbe kényszerítette, ugyanakkor ezzel és az 1532. évi kőszegi expedícióval egyértelműen a Habsburgok tudomására hozta, őket tekinti igazi ellenfélnek. Mindeközben az ország lakosságának is választania kellett, melyik fél pártján keres boldogulást. A kiút megtalálása azonban igen nehéz feladat volt, hiszen egyik fél sem rendelkezett elegendő erőhöz céljai megvalósításához. Ennek eredménye számtalan esküszegés és pártváltás, azaz teljes politikai zűrzavar és válság lett. Az egymással nem bíró két király végül 1538. február 24-én Váradon titkos egyezséget kötött, amelyben Szapolyai beleegyezett, hogy halála után területei vetélytársára szálljanak. Az ország egye4sítésénak kísérlete azonban hamar kudarcba fulladt. János király 1540. évi halála után ugyanis Ferdinánd hiába próbálkozott két ízben is (1540, 1541) az ország fővárosának, Budának az elfoglalásával. Szulejmán szultánnak egyáltalán nem volt érdeke az ország egyesítése, annál inkább a magyarok megosztása. Perzsiai győzelmei után ezért Magyarországon végső döntésre szánta el magát. Az ország sorsát végül a mohácsi csata 15. évfordulóján, 1541. augusztus 29-én Buda egyetlen ágyúlövés nélküli elfoglalásával pecsételte meg. Ezzel a középkori magyar királyság, amely már 1526-tól megindult a széttagolódás útján, több mint százötven esztendőre három részre szakadt: királyi Magyarország, török Hódoltság, Erdélyi Fejedelemség. A Török által elfoglalt Magyarországi területek 1521-1683 A magyar történelem Mohács utáni időszakának nem volt nála nagyobb vitákat kiváltó politikusa. Kortársai és az utókor is igen szélsőséges véleményeket alkottak személyiségéről, legfőbb vétkeként Buda 1541. elestét rótták fel neki, hosszú évszázadokon keresztül. Ma már tudjuk, nem egy ember hibája miatt került török fennhatóság alá az ország fővárosa, ahogyan azt ő maga is megfogalmazta: Cselekedeteimben idáig nem hibáztam, hacsak nem Buda török kézre adásában, de annak nem egyedül én voltam az oka. Fráter György horvát nemesi családban született 1484-ben (?), atyai neve Utyeszenics/Utyesenovics volt. Atyai nevének, a Martinusevicsnek olaszos félreolvasásából született a Martinuzzi elnevezés, s ezen a néven vált ismertté. 1527-ben Szapolyai János király oldalán kapcsolódott be a politikai életbe, s egész életében kitartott a Szapolyaiak mellett. 1534-ben János király kincstartója és egyúttal váradi püspök lett, s immár, mint a király legbizalmasabb tanácsadója és diplomatája hozta létre 1538-ban a váradi békét. Amely az ország megosztottságát először foglalta a két ellenkirály közötti egyezségbe. Kincstartókén szigorú, mondhatni kemény kézzel teremtett rendet a királyi jövedelmek és adók beszerzésében, előbb János király, majd Izabella királyné mellett. Amikor 1540 júliusában megszületett Szapolyai János fia, János Zsigmond, és maga a király két héttel ezután meghalt, nyilvánvalóvá vált az ország politikusai előtt, hogy György barát a váradi béke pontjainak megszerzésére készül. Fráter György valóban mindent megtett az időközben királlyá választott gyermek János Zsigmond érdekeinek, azaz királyságának megvédelmezése érdekében. Az elhunyt János királyt támogató Szulejmán szultán segítségét kérte, és mint tudjuk, Buda eleste és a hódoltsági terület kialakítása lett a „segítség” eredménye. A királyfit és anyját Erdélybe küldte a szultán, és adófizetés fejében török szandzsákként nekik adományozat a területet, hogy ott uralkodjanak. A Temesközt pedig, hasonlóképpen szandzsákként a Szapolyai - párti főúr, Petrovics Péter kapta meg. Fráter György elkísérte Izabella királynét és János Zsigmondot Erdélybe, és 1541-től helyettük kormányozat és irányította, mint helytartó, főbíró és váradi püspök. Ezek a rangok lehetővé tették számára a szinte korlátlan uralmat a belügyi és külügyi kormányzat minden területén. Életének utolsó évtizedében igyekezett mindkét nagyhatalom irányában úgy politizálni, hogy megőrizze a gondjaira bízott országrészt. A törökökkel jó kapcsolatot tartott, rendesen fizette az éves adót, azon fáradozott, hogy elhárítsa egy katonai támadás veszélyét, amely esetleg Erdély és a hozzá kapcsolódó tiszántúli területek szorosabb beolvasztását eredményezte volna. Valójában azonban abban reménykedett – hiszen mégiscsak római katolikus püspök volt -, hogy miután a Habsburgok kezén egyesül a két elszakított országrész, I. Ferdinánd királynak testvérbátyja, V. Károly Német-római császár és a német birodalmi rendek segítsége révén sikerül majd győzedelmeskedni a törökök felett. Ennek jegyében,1549-ben Izabella királyné nevében megkötötte a nyírbátori szerződést I. Ferdinánd királlyal, és megígérte, hogy kárpótlás fejében a Szapolyai család elhagyja Erdélyt. A szerződés 1551 nyarán realizálódott, amikor Izabella és gyermeke ténylegesen kivonult a tartományból, és I. Ferdinánd képviseletében Gianbattista Castaldo generális és 6000-7000 főnyi zsoldossereg átvette a hatalmat. A hadvezér azonban nem tudott megfelelő kapcsolatot kialakítani Fráter Györggyel, gyanússá vált előtte a barát kapcsolata a törökökkel, és árulással szóló hírekkel árasztotta el a bécsi udvart. Bár I. Ferdinánd még 1551 őszén kijárta III. Gyula pápától a váradi püspök számára a bíborosi rangot, és esztergomi érsekké is kinevezte, hamarosan egyre gyanakvóbban szemlélte a nagyhatalmú „remete” önálló intézkedéseit. Ez a burkolt parancs indította arra Castaldót, hogy egyik zsoldosvezérével, Sforza Pallavicinivel és annak néhány katonájával 1551. december 17-én éjszaka alvinci kastélyában orvul meggyilkoltassa György barátot. A római atyaszentegyház bíborosának meggyilkolása felháborodással töltötte el a Pápai Kúriát s nem kevésbé az európai uralkodói udvarokat. A római Apostoli Szentszék nyomozás és bírósági eljárás lefolytatását határozta meg. A nyomozás Magyarországon 1552-1554 között folyt le Girolamo Martinengo bécsi nuncius vezetésével. Eredményként s a császári jogtudósok munkássága nyomán a bíróság fölmentette I Ferdinánd magyar királyt a gyilkosság vádja alól. Lehet, hogy I Ferdinánd őszintén hitte: Fráter György a törökök kezére akarta játszani Erdélyt alig néhány hónappal az után, hogy neki magának szerezte meg. Lehet, hogy őszintén remélte, katonai ereje elegendő lesz arra, hogy Erdélyt megtartsa uralma alatt. Egy azonban biztos: György barát értette a kor szavát és féltette hazáját, féltette Erdélyt. Reálisan látta, hogy csak úgy őrizheti meg az országrészt, ha jó viszonyban marad a Portával. Igyekezett a két nagyhatalom között egyensúlyozni, és élete végéig bízott abban, hogy Habsburg vezetéssel sikeresen vehető fel a harc az oszmánok ellen. 1542-ben Ferdinánd király német birodalmi segélyből fogadott csapatokkal kísérletet tett Buda visszafoglalására, a hadjárat azonban teljes kudarccal végződött. A Habsburg- uralkodó emiatt végleg védekezésre kényszerült, hiszen a török azután már Magyarország fokozatos megszállásával kívánt eljutni Bécs alá. Ezzel megkezdődött a várháborúk 1566-ig tartó időszaka, amelynek során az ország sík vidéki területén létrejött a török hódoltság, miközben vele szemben kiépült a Habsburg-határvédelem. Erdélyben ugyanekkor János Zsigmond uralkodása alatt (1540-1571) megkezdődött az önálló fejedelemség kialakítása. A török ugyanis 1543-1544-ben Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, majd Vác és Hatva elfoglalásával kiszélesítették a budai vilájet területét, 1552-ben Temesvár és a Nyugat- Tiszántúl megszállásával, pedig már második tartományukat hozták létre. Mindeközben egy időre Veszprém és Palota várait is elfoglalták. Pusztán Eger hős védői tudták megállítani őket. 1554-ben elesett Fülek vára is, amely a törökök legészakibb magyarországi véghelye és igazgatási központja lett. 1566-ban, pedig a két kulcsfontosságú királyi erősség, Szigetvár és Gyula végvára is a hódítók kezébe került. Az Erdéli fejedelemség kialakulása 1541-1570 A Fráter György által, Izabella királyné nevében, 1549-ben megkötött nyírbátori egyezség értelmében Erdély és a hozzá csatlakozott tiszántúli vármegyék Ferdinánd király hatalma alá kerültek. AS királyné és gyermeke évjáradékot és két sziléziai hercegséget (Oppeln és Ratibor) kapott kárpótlásként. Erdélybe 1551 nyarán Castaldo generális és 6-7 ezer főnyi serege vonult be, s vette át a hatalmat Ferdinánd király nevében. A király két vajdát is kinevezett Dobó István és Kendy Ferenc személyében. Erdély Habsburg-kézre kerülése azonban nem maradt megtorlás nélkül. Szulejmán szultán újabb hadjáratot indított Magyarország ellen 1552-ben, melynek során török uralom alá került a Maros és a Tisza vidéke, a nagyobb várak közül elveszett Temesvár, Szolnok. I. Ferdinánd nem tudta megvédelmezni a kezére került keleti területeket, Castaldo fizetetlen katonáit Erdélyben sem tudta sokáig eltartani. 1553-ban a generális hazamenekült, s ekkorra az erdélyi rendek maguk is belátták, a béke érdekében jobb lesz, ha elismerik a szultán által Erdély számára kijelölt Szapolyai-házbeli uralkodó főségét. 1556-ban tehát visszahívták Erdély élére Izabella királynét és gyermekét, János Zsigmondot. 1556 novemberében az erdélyi rendi gyűlés hűséget esküdött a Lengyelországból visszatért Izabella királynénak és János Zsigmond választott királynak. A királyné – 1559-ben bekövetkezett haláláig – a rendek által rendelt tanáccsal kormányozott. Kormányzóságának legfőbb eredménye a tanácsadója, a száműzetésből vele együtt hazatérő Csáky Mihály által végrehajtott kancelláriai reform. Csáky késő középkori minta alapján szervezte meg a fejedelemség kormányzását kézben tartó kancelláriát, amely az önálló Erdély fennállása alatt mindvégig az egyetlen kormányszervként működött a fejedelmek közvetlen irányítása alatt. Ezzel gyakorlatilag megindult az állami közigazgatás, s Erdély, a hozzá kapcsolódott tiszántúli vármegyékkel együtt – a korábbi, átmeneti időszak után – immár megkezdte önálló állami létét. VI. A török hódoltság összeomlása: 1686-1699 Buda bevétele után a keresztény seregek folytatták a hadjáratot. A Bádeni Lajos őrgróf vezette csapatok Kaposvárt, Pécset, majd Siklóst, Caraffa tábornok erői Szegedet vették be, közben Veterani generális mezei csatában, Zenta közelében mért vereséget egy török seregre, amelyet Szulejmán nagyvezér Szegeden felmentésre küldött. A következő év legjelentősebb hadieseménye az augusztusban Nagyharsány mellett vívott nagy csata. A „második mohácsi csatának” is nevezett ütközetben aratott győzelmükkel Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel előkészítették Belgrád és a szerémségi várak ostromát. 1688-ban Miksa Emánuel el is foglalta Belgrádot, miközben Bádeni Lajos legyőzte a vár felmentésére siető boszniai pasát. A keresztény seregek olyan gyorsan törtek előre, hogy néhány várat török kézen hagytak, de most már az összefüggő török területtől elszigetelten. Ostromzárral körülvéve, viszonylag kis vérveszteséggel ezek is egymás után nyitották meg kapuikat. (1687: Eger; 1688: Székesfehérvár és Lippa; 1689: Szigetvár; 1692: Kanizsa, Várad; 1695: Gyula). Általában engedélyezték, hogy e várak őrsége és török polgári lakossága szabadon elvonuljon. Érdekes epizód: a kanizsaiak kivonulásakor a törökök közt keresztény nők is haladtak, akik esküdöztek a magyar tábori lelkésznek, hogy megtartják vallásukat, de nem akarják férjeiket, a török katonákat elhagyni szerencsétlenségükben. A magyar lovasok – parancsnokuk utasítására – a nők elvonulását engedélyezték. Apafi abban reménykedett, hogy Erdélyt nem érik el a harci események, de hiába utasította el Lipót felszólítását a Szent Szövetséghez való csatlakozásra, hiába nyilvánított semlegességet, Thököly területeinek elfoglalása után, már 1685 őszén, császári seregek vonultak be az erdélyi fejedelemségbe. 1686-ban Apafi hozzájárult, hogy I. Lipót, mint magyar király átvegye Erdély védelmét, s őrségeket helyezzen el Kolozsváron és Déván. Titkos szerződésükben Lipót elismerte Apafi fejedelemségét és fia utódlását. 1687-ben Lotharingiai Károly herceg Bécsben teljhatalmat kapott Erdély ügyeinek intézésére, csapatai be is vonultak Erdélybe. 1690-ben, Apafi halála után Bécs a néhány évvel korábbi megállapodás ellenére sem ismerte el II. Apafi Mihály utódlását. De nem ismerte el III. Szulejmán szultán sem: ő Thököly Imrét nevezte ki Erdély fejedelmének. Thökölyt az 1960- tól ellentámadásba lendült török – pontosabban a krími tatár és havasföldi román – csapatok támogatásával beküldte Erdélybe. Thököly 1690 nyarán Zernyestnél vereséget mért a Lipót hadaitól támogatott erdélyi seregre, s a Szeben székben tartott keresztényszigeti országgyűléssel fejedelemmé is választatta magát. Ezután viszont változott a hadiszerencse. Előbb Thököly alvezérei szenvedtek vereséget, majd Brassó melletti csatája után maga a fejedelem is kénytelen volt Havasföldre menekülni. Később még visszatért, de a főhadszíntér eseményei nyomán végleg kiszorult Erdélyből – és a magyar politikából. 1690-ben Köprülü Musztafa nagyvezér újjászervezte a török sereget, majd ellentámadásba lendült. Mindezt az erőviszonyok eltolódása tette lehetővé: kiújult XIV. Lajos és I. Lipót háborúja, az osztrák seregek nagy részét és a legjobb parancsnokokat, köztük Lotharinigai Károlyt, a nyugati hadszíntérre vezényelték. A törököknek sikerült visszafoglalnia a magyar határtól délre elvesztett területeket, s Belgrádot is visszavette. A felszabadulás reményében a Habsburgok oldalára állt szerbek közül sokan Arzen Csernojevics ipeki pátriárka vezetésével Magyarországra menekültek, s széles körű önkormányzatot, politikai és egyházi önállóságot kaptak a pátriárka vezetése alatt (1690). A következő években a szerbek jogait királyi oklevelekbe foglalva ismételten megerősítették. 1691-ben Bádeni Lajos és Köprülü Musztafa seregei a háború egyik legvéresebb csatáját vívták meg Szalánekménnél. A mintegy 20 000 elesett török között volt a nagyvezér és 120 magasabb rangú tiszt is, a keresztény sereg hét és félezer halottja között három tábornokot és több száz tisztet, köztük Gróf Zrínyi Miklós fiát, Zrínyi Ádám alezredest, vettek számba. A keresztények nem aknázhatták ki a győzelmet, mert a táborban 3000 katonát ragadott sírba a lázas betegség. A háború ezután váltakozó szerencsével folytatódott. 1695-ben Lugosnál Veteráni vereséget szenvedett, s maga is elesett. A következő évben a keresztény hadsereg sikertelenül ostromolta Temesvárt. II. Musztafa szultán (1695-1703) személyesen állt a felmentő török sereg élére, s bár Heténynél döntetlenül végződött a csata, a keresztények elvonultak Temesvár alól. 1697-től császári erősítések érkeztek a nyugati hadszíntérről. Az udvar azonban előbb Erdélyben és felső-Magyarországon akarta megszilárdítani helyzetét. A Tokaji Ferenc (Thököly egykori hadnagya) által szervezett, Tokaj és Sárospatak térségében kitört parasztfelkelés viszont erőket vont el a hadszíntérről. A parasztfelkelők által elfoglalt három várat hamarosan sikerült visszafoglalni, Tokaji is fogságba esett. Az új császári vezér, Savoyai Jenő herceg végül csak augusztusban ütközhetett meg a szultán által vezetett török főerőkkel. A török sereg Erdély felé igyekezett, s Titel elfoglalása után Zentánál átkelőben volt a Tiszánál, amikor 1697. szeptember 11-én Savoyai meglepte az ellenséget. A hajóhíd ágyúzása miatt pánik tört ki a törökök között, majd Savoyai katonái betörtek az ellenség sáncaiba, ahol lemészárolták a törökök ezreit. A támadás idején, a Tiszán még át nem kelt törökök közül csak azok menekültek meg, akik át tudtak úszni a folyón. A szultán a Tisza bal partjáról nézet végig katonáinak lemészárlását, majd Temesvárra húzódott vissza. A zentai csata megtörte a török ellenállást, s 1699-ben a szerémségi Karlócán az ellenfelek békét kötöttek. A megoldás a statu quót foglalta írásba. A lengyelek csak kis területet kaptak, a török ellen szintén hadat viselő Olaszország Azov fekete-tengeri kikötőt szerezte meg (az orosz-török békét csak 1700-ban, Konstantinápolyban kötötték meg), Velence az Adria mellékén, főként Dalmáciában szerzett kikötőket. A karlócai béke révén leginkább a Habsburgok birtokai gyarapodtak: A Temesköz és a Szerémség egy kis részének kivételével egész Magyarország, valamint Horvátország és Erdély is Bécs fennhatósága alá került. Az is igaz, hogy hazánk lakosságán kívül Bécs hozta a legtöbb áldozatot a török kiűzése érdekében. A Török kiűzése Magyarországról 1683-1718 A török kiűzését követően egészen az elveszített első világháborúig (1914-1918) lényegében nem történt jelentősebb határváltozás hazánk történetében. Természetesen leszámítva azt, hogy hazánk nem önálló országként, hanem a Habsburg Birodalom egyik tartományaként létezett tovább. A teljes függetlenség kivívása sem a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), sem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején nem sikerült, bár 1848- nak mindenképpen volt annyi eredménye, hogy Erdély visszakerült a magyar közigazgatás keretei közé. (A Habsburgok 1699-1848 között ugyanis külön igazgatták Erdélyt, ami a magyarság egyik sérelme volt, és bekerült a 12 pontba is: „Unió Erdéllyel”.) 1867-ben Deák Ferenc és I. Ferenc József között létrejött a kiegyezés, melynek értelmében megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia. Ausztria és Magyarország szövetségét a közös király személye és „az átkos közös ügyek” tartották össze: a közös külügy, pénzügy és hadügy mellett azonban lényegében önálló belpolitikát folytathattunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia kereteit azonban gyökeresen szétzúzta az I. világháború. A háború végét számunkra lezáró trianoni béke minden idők legigazságtalanabb békeszerződései közé tartozik, s gyakorlatilag ez a szerződés szabja meg jelenlegi határainkat is. Európa 1914-ben VII. A trianoni békeszerződés A békefeltételeknek az államhatárokra vonatkozó része már június óta hivatalos formában ismert volt. Ezt a kormány elfogadhatatlannak ítélte, s olyan illúziót táplált, hogy az ellenforradalmi rendszer kedvezőbb döntést érhet el, mint a Tanács köztársaság. Erről azonban szó sem volt. A nagyhatalmak kialakult álláspontját erősítette Csehszlovákia, a délszláv állam (utóbb s továbbiakban Jugoszlávia) és Románia 1920. február 6-i közös memoranduma, megismételve már régen rögzített és nagyhatalmak által elismert igényeiket, valamint határozottan tiltakozva bármilyen esetleges népszavazás ellen. A Huszár-kormány február 8-án hagyta jóvá a békefeltételekre készített választ, amely a lényeget tekintve nem különbözött az Apponyi által kifejtett állásponttól. A nagykövetek tanácsa február 12-én vette át a magyar választ. Ugyanezen a napon Lloyd George kezdeményezésére Londonban megkezdődött az angol, francia és olasz miniszterelnökök valamint külügyminiszterek tanácskozása a török békeszerződésről. Miközben Párizsban a nagykövetek tanácsa nem volt hajlandó figyelembe venni a magyar válasz egyetlen pontját sem, Lloyd George a Londonba összehívott diplomáciai tanácskozáson megkísérelt vitát nyitni a magyar békeszerződés egésze, így a területi döntések felett is. Ez azonban nem vezethetett semmiféle eredményre, mert egyetlen nagyhatalom sem kívánta a Duna-medencében már egy esztendeje kialakult helyzetet felborítani. Curzon angol külügyminiszter javaslatát azonban, mely arra vonatkozott, hogy a területi döntésekkel kapcsolatos panaszokat az érintettek terjesszék a Népszövetség elé, elfogadták. Miközben a magyar békedelegáció reménytelen helyzetben próbálta védeni álláspontját, Európát elárasztották a még mindig uralkodó különítményes terrorról, a jogrend hiányáról érkező hírek. Ez indította Apponyit arra, hogy Huszár miniszterelnökhöz levelet intézzen, rámutatva arra az erkölcsi kárra, amit a fehérterror okoz az országnak, a nemzetnek. Amikor március 17-én a levelet immár Simonyi-Semadam Sándor felolvasta a nemzetgyűlésben, a fajvédők kínos botrányt rendeztek és a miniszterelnök lemondását követelték. A jogrend mielőbbi helyreállítása azért is sürgetővé vált, mert a kormány a békefeltételek enyhítése érdekében kísérletet tett az addig Magyarországgal szemben ellenséges francia politika megnyerésére. A Duna-medencére vonatkozó francia elképzelések még kialakulatlanok voltak, s ez időben éppen Alexandre-Étienne Millerand valamint George Maurice Paléologue irányították a külpolitikát, akik egy esetleg egy Magyarország központtal kialakítandó blokk gondolatát képviselték. Budapesten és Párizsba tehát megindultak a tárgyalások, amelyekben Bethlen István is részt vett. Horthy felajánlotta Magyarország fegyveres részvételét a lengyel-szovjet háborúban a lengyelek oldalán, a kormány kész volt messzemenő gazdasági eredményeket tenni a francia pénzügy köröknek. A franciák bérlet formájában szerették volna megszerezni a MÁV-ot, az állami gépgyárakat: a Hitelbankban francia részesedést és egy budapesti dunai kereskedelmi kikötő építéséhez koncessziót kívántak. Magyar részről azt remélték, ezek megadásával kedvezőbb határokat érhetnek el és a francia tőkét érdekelté tehetik a magyar gazdaság talpra állításában. Nem a magyar kormányzaton, hanem a francia belpolitikai változásokon múlott, hogy mindebből semmi nem lett: a tárgyalások abbamaradtak, a francia politika más irányt vett. Május 6-án nagyhatalmak átadták a magyar delegációnak a békeszerződés végleges szövegét Millerand elnök kísérőlevelével; ezek minden magyar ellenjavaslatot és érvet visszautasították. A levél azonban a panaszokat a Népszövetség elé utalta, s ezzel alaptalan reményeket táplált a politikai vezetésben és a közvéleményben egyaránt. Ezeket az is erősítette, hogy az Egyesült Államok Szenátusa március 19-én nem volt hajlandó ratifikálni a német békeszerződést, s minden legyőzöttel külön békeszerződést kötött. A magyar kormány nevében Benárd Ágoston napjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ június 4-én Versaillesban, Párizstól néhány kilométerre, az úgynevezett Trianon kastélyban írta alá a 14 részből álló békeszerződést. Ennek első része a Népszövetség alapokmányát tartalmazta. A második rögzítette Magyarország új határait. Ennek értelmében a történelmi Magyarország (Horvátország nélkül) 282 000 négyzetkilométer területéből 93000 négyzetkilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt Az 1910. évi népszámláláskor összeírt 20 886 487 főnyi népességből 7,6 millió (36%) került az új államhatárok közé. Az elcsatolt területek lakosságából 3 241 895 (30%) magyar anyanyelvű és nemzetiségű volt, s mintegy fele összefüggő tömbben, közvetlenül az új államhatárok mentén élt. Ez a változás az egyes országokat illetően a következőket jelentette: Terület és népesség táblázat Magyarországtól elcsatolt területek A békeszerződés harmadik része Magyarország kötelezettségeit fogalmazta meg az európai és különösen a szomszédos országokkal kapcsolatban. Ebbe iktatták be a kisebbségi szerződést, amely az uralkodó nemzettel egyenlő jogokat kívánt garantálni minden állampolgárnak az élet minden területén. Kimondta továbbá, hogy Magyarország a Népszövetség hozzájárulása nélkül nem mondhat le függetlenségéről, ami megfogalmazása idején egy esetleges osztrák-magyar unió létrehozása ellen irányult. E rész 74. cikke értelmében Magyarország elismerte a békekonferencia nagyhatalmi által megállapított valamennyi államhatárt. A negyedik rész azokról az Európán kívüli érdekeltségekről rendelkezett, amelyeket Magyarország, mint a Monarchia része bírt többek között a Távol- Keleten, Kínában. Az ötödik rész a katonai, hajózási és léghajózási intézkedéseket tartalmazta. Ezek értelmében, a továbbiakban csak úgynevezett zsoldos, vagyis önkéntes és nem az általános hadkötelezettségen alapuló hadsereget tarthatott fenn az ország, s létszáma nem haladhatta meg a 35 000 ezer főt, nem alkalmazhatott a modern hadviselésben elsőrendű fontossággal bíró fegyvernemeket (páncélosok, tankok, hadihajók, torpedóhajók, monitorok, hadi szolgálatú repülők). Az állami szuverenitás korlátozását jelentett, hogy a katonai rendelkezések betartásának ellenőrzésére a nagyhatalmak Katonai Ellenőrző Bizottságot (KEB) állítottak fel. A hatodik rész a hadifoglyokkal, a hetedik rész a bűntető rendelkezésekkel, a nyolcadik a jóvátétellel foglalkozott. Ez a rész 1921. május 1-jétől kezdődően 30 esztendőn át törlesztendő jóvátétel kötelezettségét mondta ki, de még nem állapította meg, milyen összeget kell fizetnie Magyarországnak az általa okozott károkért pénzben, illetve egyéb szállítmányokban. Azt viszont előírta, hogy azokat a hivatalos iratokat, okmányokat, történelmi vonatkozású forrásokat, amelyek az elcsatolt területekre vonatkoznak, át kell adni az illető országoknak. A kilencedik rész leszögezte, hogy a jóvátétel zálogául a szövetségesek Jóvátételi Bizottsága leköti a magyar állam minden vagyonát és bevételi forrását. A tizedik rész intézkedett a gazdasági természetű kérdésekről, amelyeknek lényege az volt, hogy Magyarország köteles volt minden kedvezményt megadni a győzteseknek az áruforgalomban, s Ausztriával és Csehszlovákiával öt éven belül megkötendő kereskedelmi szerződések igényét mondta ki. A tizenegyedik részt – ugyancsak a szuverenitás sérelme – azt rögzítette, hogy amíg Magyarország nem lesz a Népszövetség tagja, a szövetséges és társult hatalmak szabadon használhatják légterét. A tizenkettedik rész a kikötőkre, vízi utakra és vasutakra vonatkozó előírásokat foglalta össze. Ezek a szomszédos országok stratégiai érdekeit szem előtt tartva korlátozták a vasutak, közutak építését, illetve előírták egyes vonalak megszűntetését. A tizenharmadik rész a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel foglalkozva Magyarországtól is megkívánta határozatainak végrehajtását. Az utolsó, tizennegyedik rész vegyes rendelkezéseket tartalmazott. November 15-én a nemzetgyűlés ünnepélyes tiltakozása mellett elfogadta a trianoni békeszerződést tartalmazó törvényjavaslatot, majd 1921. július 26-án az 1921/XXXIII. törvénycikk formájában a törvénytárba iktatta. (Az Egyesült Államok 1921. augusztus 29-én, Budapesten írta alá a békeszerződést Magyarországgal.) A békeszerződés aláírásakor és ratifikálásakor a hazai napilapok gyászkerettel jelentek meg, az ország zászlaját ettől kezdve csak félárbocra vonták fel. A trianoni békeszerződés részévé vált annak a folyamatnak, amely a Duna-medencében önálló, polgári, úgynevezett nemzeti államok kialakulásához vezetett. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése következtében a térség erőviszonyai teljesen átalakultak. Az egykori birodalom helyét elfoglaló önálló kisállamok létkereteit a nagyhatalmak szabták meg, helyzetüket a nemzetközi erőviszonyok alakulása később is döntően befolyásolta; gazdaságaikban jelentős szerepet kaptak a külkapcsolatok, a világgazdaság mozgása. Ausztria és Magyarország számára a területcsökkentés és az anyanemzetet ért veszteség okozott súlyos problémát, a többieknek viszont az eltérő gazdasági fejlettségű területek, a különböző anyanyelvű,, vallású, kultúrájú, történelmi múltú népek állami egységének megteremtése jelentett sokirányú nehézséget. Noha ezekez az államokat a korban nemzetieknek nevezték, a jelző valójában Ausztriát és Magyarországot illethette meg. A békerendszer révén kialakult új helyzet megszüntetett egy sor korábbi ellentétet és feszültséget, helyettük azonban nem kevésbé súlyos újakat teremtett. Mindenekelőtt két szembenálló táborra osztotta az utódállamokat: többségük a status quo (fennálló határhelyzet) fenntartását, kisebb részük, pedig annak megváltoztatását tekintette céljának, ez határozat meg bel- és külpolitikájukat. Történelmünk ellentmondásaként az a kormányzat kényszerült a nagyhatalmi döntések feltétel nélküli elfogadására, amely kezdettől fogva egész tevékenységét Trianon revíziójának, a történelmi Magyarország visszaállítása céljának rendelte alá. Magyarország visszanyerte önállóságát, amellyel azonban a trianoni keretek között kellet élnie. A Horthy-rendszer feladata lett, hogy kiépítse az önálló magyar nemzetgazdaságot, megteremtse az önálló magyar jegybankot és fizetőeszközt, létrehozza az önálló magyar hadsereget és külképviseleti szerveket, vagyis, hogy a dualista rendszer egykori közös ügyei helyére nemzeti intézményeket állítson. Mindaz, amit Trianon és következményei magukba foglaltak, a mód, ahogyan a békeszerződésben rögzített változások bekövetkeztek, mély és súlyos válságba juttatták a magyar társadalmat. Bizonyos, hogy a magyar társadalom számára akkor is súlyos erőpróbát jelentett volna a békeszerződés területi döntéseinek elfogadása, ha az a békeszerződés aláírása után, antant ellenőrzés mellett és konszolidált viszonyok között megy végbe. De nem így történt. A közvélemény, ha számolt is a háborúvesztés bizonyos következményeivel, semmiképpen sem volt felkészülve a történtekre, nem volt képes és hajlandó tudomásul venni, hogy több mint hárommillió magyar úgy vált idegen államok polgárává, hogy sorsának alakulásába nem szólhatott bele. Súlyosbította a helyzetet, hogy az elcsatolt területekről több mint háromszázezer állami- és közalkalmazott, tanár, tanító, de akár cseléd is, menekült az anyaországba, hátrahagyva minden vagyonát. Túlnyomó részük éveken át a fővárosi vasúti pályaudvarok vagonjaiban élt, egzisztenciájuk összeomlott, helyzetük kilátástalanná vált. Az ellenforradalmi rendszer a legteljesebben kihasználhatta mindeme körülményeket, anélkül, hogy a társadalom egészétől idegen nézeteket kellett volna arra rákényszerítenie. A dualizmus korszakában a magyar birodalom eszméje uralta a köz- és politikai életet; az ellenforradalmi korszakban Trianon elvetése, a békeszerződés revíziójának valamilyen formában való igenlése vált ilyenné. Míg korábban egyetlen parlamenti párt sem vehet te programjába a történelmi Magyarország széttörését, a nemzetiségek elszakadását, úgy most egyetlen legális párt programjából sem hiányozhatott a területi revízió. Bizonyos határok között kétségtelenül nemzetközi közmegegyezés jött létre és uralkodott Trianon megítélésében. Alapvetően azonban megosztottak a nézetek a tekintetben, milyen feltételek mellett, s milyen keretek között indokolt a jogos nemzeti sérelmek orvoslása. A hivatalos politikai szélsőséges álláspontot képviselt, amennyiben az ország s a társadalom minden baját Trianonra vezette vissza, következőleg megoldásuk egyedül lehetséges módját is csupán a területi revízióban jelölte meg. E gondolat terjesztésében leghatékonyabb eszköze az iskola, az oktatási rendszer volt. Az elemi iskolákban a gyerekek naponta kétszer mondták el Papvári Elemérné „Magyar hiszekegy”-ét Trianon megváltoztatásáról; a történelem, a földrajz keretében a történelmi Magyarország anyagát úgy tanították, hogy az a tanulók előtt a területi revízió szükségességét indokolja. Budapesten, a Szabadság téren már 1921. január 16-án ünnepi mise keretében felavatták a négy elszakított országrészt reprezentáló szoborkompozíciót. Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szentgyörgyi István, Pásztor János és Sidló Ferenc alkotását. A városokban, községekben emlékművet emeltek az első világháború hősi halottainak, az elesettek emlékét templomok, iskolák, középületek falain márványtáblák örökítették meg. A hivatalos politikai és propaganda így a veszteségüket gyászoló családokat érzelmileg is magához köthette. A hivatalos propaganda hatékonyságát növelte a szomszédos országok kisebbségi politikája, melyről a későbbiekben lesz szó. A rendszer legális baloldali ellenzéke (az MSZDP, valamint a liberális polgári pártok) tagadta, hogy „egész Magyarország – mennyország”, mint azt a rendszer egyik igen hatásos jelszava megfogalmazta. Trianont nem fogadta el, de korrekcióját csakis az etnikailag megalapozott keretek között, az ország belpolitikai demokratizálása után és kizárólag a békés úton, a nagyhatalmak döntései alapján látta lehetségesnek. Nem mondott le a Jászi Oszkár által hirdetett Duna-völgyi összefogás megvalósításáról sem. A Kommunisták Magyarországi Pártja összhangban a nemzetközi kommunista mozgalommal, a versaillesi békerendszert Lenin nyomán imperialista, rabló háború termékének tekintette, s azt vallotta, csak a tőkés-polgári rendszerek felszámolása oldhatja meg a nemzeti kérdést, szüntetheti meg a nemzeti-memzetiségi ellentéteket. Ez az álláspont nem tudott azonban gyakorlati választ kínálni a magyar társadalom napi kérdéseire, és a körülmények folytán csak igen kis körhöz juthatott el. A békeszerződés aláírásával a magyar állam még nem vehette birtokába mindazokat a területeket, amelyeket neki ítéltek, míg az Ausztriának ítélt nyugat-dunántúliakról ő nem volt hajlandó lemondani. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság változatlanul megszállása alatt tartotta a pécsi-baranyai-bajai háromszöget. A délszláv királyság eljárását alátámasztotta az, hogy a térség szocialista munkásmozgalma is késleltette az átadást, abban a reményben, hogy így elháríthatja azt a terrort, amely az anyaországban 1919 nyarától tombolt. Ezért s így született meg, kétségbeesett és rövidéletű kísérletként a Baranyai Bajai Köztársaság. Ezt viszont a belgrádi kormány a legmesszebbmenően igyekezett a maga javára fordítani. Noha semmi köze nem volt a szocialista munkásmozgalomhoz és annak célkitűzéseihez, az akciót mégis úgy tűntethette fel, hogy az érintett területek magyar lakossága nem kíván (a Horthy vezette) Magyarországhoz tartozni. Ezzel egyidejűleg a Nyugat-Dunántúlon kritikussá vált a helyzet. Az Ausztriával 1919. szeptember 10-én kötött békeszerződés ugyanis Nyugat Magyarországot, kárpótlásul a Szudéta-vidékért és a Dél-Tirolban elszenvedett osztrák veszteségekért, Ausztriának ítélte. Ennek végrehajtását természetesen késleltette, hogy Magyarországgal még nem írták alá a békeszerződést, s hogy a magyar kormány bejelentette igényét e területekre. A feszült helyzet miatt 1920 januárjától szövetségközi antantbizottság székelt Sopronban. Miközben a magyar békeszerződés aláírása és ratifikálása folyt, a legismertebb különítményes tisztek vezetésével (Prónay, Ostenburg-Moravek, Héjjas) úgynevezett szabadcsapatok vonultak a Nyugat- Dunántúlra. Ezekhez – jó szándékból, őszinte nemzeti érzéstől vezérelve – a Selmec-bányáról áttelepített bányászati és erdészeti főiskola, a magyaróvári Gazdasági Akadémia sok hallgatója csatlakozott, akiknek sem katonai kiképzésük, sem felszerelésük nem volt. Kétségtelen, hogy a szabadcsapatok működése és a kormány eljárása között olyan együttműködés és összhang fedezhető fel, amely arra irányult, hogy az érintett területeket erőszakkal is magyar fennhatóság alatt tarthassák meg, anélkül, hogy ezért a felelősség a kormányt terhelné. A békekonferencia döntése értelmében 1921. augusztus 20-án, Szent István ünnepén s így a kellő hangot is megteremtve, kivonták a reguláris magyarcsapatokat a térségből. A kormány minden felelősséget elhárított magától amiatt, hogy a különítmények a terület birtokbavételére érkező osztrák csendőrséggel fegyveres összetűzésekbe bocsátkoztak, majd 1921. október 14-én, Felsőőrön Prónay kikiáltotta a Lajtabánságot. Az ekkor már a kormány élén álló Bethlen István diplomáciai tevékenységének köszönhetően a felajánlott csehszlovák közvetítéssel szemben Olaszország égisze alatt jött létre az 1921. augusztus 13-án Velencében aláírt megállapodás. Ezt megelőzően, augusztus derekán a szerb csapatok kivonultak Pécsről és Magyarországnak ítélt baranyai, bácskai területekről. A velencei egyezmény értelmében Sopronban, valamint a körülötte fekvő nyolc községben 1921. december 14-16. között népszavazás döntött arról, mely államhoz csatoltasson az érintett terület. A népszavazás menetét kiküldött antantbizottság ellenőrizte, amely az eredménynek megfelelően 1922. január 1-jén Magyarországhoz tartozónak nyilvánította Sopront és a nyolc községet. Ezt az 1922/XXIX. törvénycikk iktatta törvénybe, egyúttal odaítélve Sopronnak a civitas fidelissima (a leghűségesebb város) címet. A népszavazást követően a kormány a legerélyesebb eszközökkel szerelte le és távolította el a Nyugat-Dunántúlról a szabadcsapatokat, amelyek immár teljesítették feladatukat. Ilyen módon és körülmények között került tehát végérvényesen tető alá a trianoni békeszerződés. A nyugat-dunántúli népszavazás nem a nagyhatalmak általánosan érvényesülő elveinek, hanem az 1921 őszére kialakult nemzetközi viszonyoknak, s nem kevésbé Bethlen taktikájának volt a következménye, hiszen a magyar igényeket illetően egyetlen más, és a nyugat-magyarországinál lényegesen fontosabb (felvidéki, erdélyi) területen sem alkalmazták. Trianon a társadalom, a gazdaság, a politika minden területére, sokféle módon kihatott. VIII. Terület-visszacsatolások 1938-41 között Magyaeország területének gyarapodása A trianoni békével ilyen iszonyú veszteség Magyarországot a XVI. század, az ország három részre szakadása óta nem érte. A magyar társadalom olyan megrázkódtatást és megalázást szenvedett, amely nemcsak egész XX. századi létünket rendítette meg, hanem a magyarság egész jövőjét meghatározta. A trianoni trauma betetőzését jelentette, hogy a nyugati hatalmak az elcsatolt területeket bekebelező országalakulatokat messzemenően támogatták, míg Magyarországot igyekeztek teljesen elszigetelni. A magyar külpolitika kényszerpályán mozgott, amelynek egyenes következménye lett az első világháborúban vesztes, majd fasizálódó Németországhoz való közeledésünk. (De jegyezzük meg, a magyar-német kapcsolatok hazánk külkapcsolataiban mindig is a legerősebbek voltak, vagyis hagyományos gyökerei alakultak ki.) Magyarország 1938-tól a következő területeket kapta, ill. szerezte vissza: 1. Az első bécsi döntés értelmében (1938.november 2.) hazánk visszakapta a Felvidék déli sávját (Kassa, Ungvár, Munkács városokkal), mintegy 12 000 km2-t. 2. A magyar hadsereg 1939 márciusában bevonult Kárpátaljára, s visszafoglalt 12 000 km2-nyi területet. 3. A második bécsi döntés (1940.aug.30.) értelmében Észak-Erdély és Székelyföld visszakerült hazánkhoz. (Ekkor 43 000 km2-rel gyarapodott az ország.) 4. Magyarország 1940 novemberében örök barátsági szerződést köt Jugoszláviával. E szerződést felrúgva 1941. április 11-én a magyar katonaság bevonul Jugoszlávia magyarlakta területeire (Bácska, Muraköz, baranyai háromszög), s 11 500 km2-t foglal vissza. Magyarország területe ekkor a visszakapott és visszafoglalt területekkel együtt kb. 137000 km2 lett. Ez a visszacsatolás átmeneti jellegű volt csupán, mert 1944 augusztusában, a második világháború befejező szakaszában a Vörös Hadsereg sorra foglalja el a magyar területeket. A Vörös Hadsereg elől és a bosszútól félve - ami be is következett - Erdélyből és Bácskából százezrek menekültek el az anyaországba és tovább. A párizsi békekonferencia és Magyarország A Külügyminiszterek tanácsa a moszkvai értekezleten (1945. december 16-26.) határozat el a békeszerződések tervezetének kidolgozását azon országok részére, amelyeknek a kormányai a háború idején szövetségbe léptek Németországgal. E döntés Magyarország szempontjából azt jelentette, hogy végre megnyílik az út számára a békekötéshez s ezzel a teljes szuverenitás visszanyeréséhez. A Nagy Ferenc-kormány sikeres béke-előkészítő tevékenységét azonban nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy az ún. sváb kérdés s még inkább a csehszlovákiai magyarok jogfosztásával és tervezett kitelepítésével kapcsolatos problémák egyelőre még belpolitikailag és külpolitikailag is meggondolatlanok voltak. A német nemzetiségű lakosság első csoportját – a potsdami konferencia határozata és a SZEB döntése értelmében – 1946. január elején indították el Budapest környékéről Németország amerikai megszállási övezetébe, majd ezeket továbbiak követték elsősorban a Dunántúlról. 1946 végén – az Amerikai Egyesült Államok álláspontjában és magatartásában bekövetkezett változások miatt – lényegében befejeződött Magyarországról a német nemzetiségű lakosság kitelepítése az amerikai megszállási övezetbe. 1947 tavaszától a magyarországi németek újabb csoportjainak kitelepítésére került sor, de most már a szovjet megszállási övezetbe. Ide több mint 50 000 németet telepítettek át. Ezzel a Berlinben székelő Németországi szövetséges Ellenőrző Bizottság által előirányozott 500 000 fővel szemben – amely egyébként jóval meghaladta a magyarországi németség tényleges létszámát – összesen 200 000 német nemzetiségű lakos kényszerült elhagyni Magyarországot a kitelepítés keretében. Az 1949. évi alkotmány rögzítette az itt élő nemzetiségek egyenjogúságát, miáltal egy nehéz és fájdalmas periódust zárt le a hazai németség szempontjából is. A döntően nemzetközi előírások végrehajtásaként életbe léptetett telepítési intézkedések, illetve következményeik azonban – amellett, hogy politikailag ártatlan emberek ezrein, sőt tízezrein is sebeket ejtettek – még nagyon hosszú ideig kísértettek, és bonyolították mind a belpolitikai viszonyokat, mind az ország nemzetközi helyzetét. Ez annak ellenére következett be, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány, illetve a későbbi magyar kormányok sohasem tették magukévá a kollektív felelősség elvét. A csehszlovák nemzeti állam megteremtésének programját – az akkora már a nemzetközileg is elismert jogfolytonosság talaján állva – Eduard Beneš köztársasági elnök és a londoni csehszlovák emigráns kormány 1942 végén, 1943 elején egészítette ki a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének követelésével. A moszkvai csehszlovák kommunista emigráció 1944 tavaszán, a Szlovák Nemzeti Tanács, pedig 1944 végén, 1945 elején szintén elfogadta ezt. Egyidejűleg a csehszlovák emigrációs körök – a németek mellett – a magyarok kitelepítésének szükségességéről igyekeztek meggyőzni a szövetséges nagyhatalmakat – sikertelenül. A második világháború befejezésekor a csehszlovák hatóságok a magyar nemzetiségű a lakosság teljes jogfosztásával és üldözésével, illetőleg egy részének a kiutasításával törekedtek eredeti céljukhoz közelebb jutni. 1946. február 27-én Magyarország lakosságcsere-egyezményt kötött Csehszlovákiával, amelynek az volt a lényege, hogy ahány magyarországi szlovák önkéntesen jelentkezik áttelepülésre, a csehszlovák hatóságok ugyanannyi magyart távolíthatnak el az állam területéről. Csehszlovákia nyilvánvalóan azért ragaszkodott a „kiválogatás” jogához, mert csak így vélte elérhetőnek, hogy közvetlenül a két állam határa mentén elhelyezkedő lakosság – ahol a magyarok éltek és túlnyomó többséget alkottak – etnikai arculatát megváltoztassa. Ez az egyezmény egyébként egész tartalmából kitűnően nem két egyenjogú állam, hanem a győztes Csehszlovákia és a vesztes Magyarország megállapodása volt. Magyarország hozzájárulását legfeljebb azzal lehet magyarázni, hogy a működésben nemzetközileg erősen korlátozott és teljesen magára hagyott Nagy Ferenc-kormány – más lehetőséget nem látván – így próbált az egyoldalú kiutasításoknak és a magyar nemzetiség szempontjából rendkívül súlyos és sérelmes rendszabályok alkalmazásának gátat vetni. A magyar-csehszlovák viszony azonban a lakosság-egyezmény életbe lépése után sem javult, sőt inkább rosszabbodott. Ez azzal függött össze, hogy a csehszlovák kormány a szóban forgó egyezményt valójában csak az első lépésnek tekintette a magyarok eltávolítása szempontjából. Nem függesztették fel a korábbi jogfosztó intézkedéseket, sőt újabbakkal tetézték azokat. Így a csehszlovák hatóságok – a szlovák belügyi megbízott 1946. június 17-i rendelete alapján - megkezdték a magyar nemzetiségi lakosság az ún. reszlovakizációt, vagy más kifejezéssel: visszaszlovákosítási kampányukat. A magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha nem, el kell hagyniuk szülőföldjüket, kiutasítják őket Csehszlovákiából. Ez az önkéntesnek hirdetett kampány a gyakorlatban az erőszak leplezett és nyílt eszközeivel igyekezett elérni, hogy a szlovákul nem is értő magyarok tömegesen vallják magukat szlovák nemzetiségűeknek. A létfeltételiekben erősen megingott és már hosszú hónapok óta zaklatásnak és üldözésnek kitett emberek – különösen azok után, hogy konkrét segítséget sehonnan sem kaptak, és nem is remélhettek – eleget tettek a hatóságok kívánságainak. A kampány során mintegy 400 000 magyar „nyilvánította magát” szlováknak, de még így is több járásban (a komáromiban, a párkányiban, a felediben, a sellyiben stb.) a lakosság jelentékeny hányada ellenállt a nyomásnak. 1946. szeptember végétől, október elejétől, pedig már – az 1945. évi közmunkáról szóló rendeletre hivatkozva – a magyar lakosság tízezreit szállították erőszakkal Csehországba, döntően a korábban németek által lakott vidékekre. A két állam közti nézeteltérések s ezen belül a lakosságcsere végrehajtásával kapcsolatos viták elhúzódása miatt csak 1947 áprilisában kezdődhetett meg a magyarországi szlovákok áttelepülése és a csehszlovákiai magyarok kitelepítése. 1948 áprilisáig 73 273 szlovák hagyta el önkéntesen Magyarországot, illetőleg 68 407 magyart telepítettek ki Csehszlovákiából. Hozzájuk csatlakozott még 6000 személy, akik hivatalosan „önként” távoztak Csehszlovákiából Magyarországra. Ténylegesen ennél nagyobb volt a Magyarországra érkezők száma. Nem ebbe a kategóriába tartozott ugyan az a 20-30 000 ember, akiket azért utasítottak ki – a fegyverszüneti szerződés megszegésével – Csehszlovákiából, mert 1938. november 2. után költöztek a Felvidékre, mégis új otthonuk megteremtése szempontjából az elhelyezendők számát növelték. Nem kevesek voltak azok is, akik eredetileg csak „ideiglenesen” jöttek át Magyarországra, s a határ mentén lakó rokonaiknál és ismerőseiknél húzódtak meg, közöttük középiskolai tanulók, egyetemi és főiskolai hallgatók, akik elsősorban tanulmányaik folytatása érdekében vettek átmenetileg vándorbotot a kezükbe, de azután többségük véglegesen itt telepedett le. A kitelepítések csak 1949-ben szűntek meg. A magyar nemzetiségű lakosság egy része a második világháború után nem csak Csehszlovákiából kényszerült távozni, hanem más államokból is. A szomszédos államok területéről ide érkezett magyarok létszámára vonatkozólag az 1949. évi népszámlálás nyújt bizonyos támpontot. Eszerint 1949-ben 376 173 olyan személy élt Magyarországon, aki 1938 előtt külföldön született. Ebből 133 563 romániai, 118 582 csehszlovákiai és 65 877 jugoszláviai illetőségű volt. Mindez azt jelentette, hogy a Magyarországra érkezettek száma jóval meghaladta az innen kitelepített németek és a Csehszlovákiába áttelepült szlovákok együttes létszámát. A koalíciós pártok képviselői 1945. április 24-én – a Nagy Ferenc miniszterelnök vezette kormányküldöttség moszkvai látogatása után – vitatták meg behatóbban a kormány béke-előkészítő programját. Többek között arra a megállapodásra jutottak, hogy Magyarország egyedül a szintén legyőzött Romániával szemben – a román fegyverszüneti szerződésre hivatkozva, amely még nem döntötte el véglegesen Észak-Erdély hovatartozását – jelent be területi igényt a békekonferenciára. Ez az igény Erdély területének mintegy 20%-ra, 22 000 km2-re vonatkozott. A Külügyminiszterek tanácsa 1946. május 7-i állásfoglalása azonban az 1937. december 31-i állapotok visszaállítását javasolta. A Nagy Ferenc-kormány békecéljai tehát nem élvezték a szövetséges nagyhatalmak támogatását. A koalíciós pártok vezetői ebből különböző következtetéseket vontak le. Ezért határozta el Nagy Ferenc miniszterelnök a washingtoni, londoni, és párizsi látogatást. A kormányküldöttség – a miniszterelnökön kívül Rákosi Mátyás, Ries István és Gyöngyösi János – nyugati tárgyalásai (1946. június 12-25.) nem jártak eredménnyel. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem tettek ígéretet a magyar békecélok, közelebbről a területi igények támogatására a békekonferencián, illetve az USA csak akkor lett volna hajlandó támogatni a magyar területi igényeket, ha a Szovjetunió is ezt teszi. A magyar kormányküldöttség nyugati útjának kudarca következtében bizonytalanság és tanácstalanság lett úrrá a kormányon és főleg a kisgazdapárton, s – ami még nagyobb baj volt – Magyarország külpolitikailag alapjában véve elszigetelődött, és érezhetően megromlottak kapcsolatai a szomszéd álalmokkal. Ily módon Magyarország, a koalíció ellentmondásaitól terhetlen, tulajdonképpen magára hagyva és sok tekintetben csalódottan várta a békekonferenciát. A második világháború 21 győztes államának békekonferenciája 1946. július 29-én nyílt meg Párizsban. A magyar békeszerződés-tervezettel foglalkozó területi és politikai bizottság augusztus 26-án úgyszólván percek alatt eldöntötte Erdély sorsát, mert a magyar kérelemnek a bizottság tagjai között nem akadt szószólója sem. A hasonló időpontban ülésező román területi és politikai bizottságban viszont négy és fél órás ügyrendi vita után úgy határoztak, hogy a magyar és a román területi bizottságok együttes ülésén hallgatják meg Magyarország és Románia képviselőjét Erdély kérdésében. 1946. szeptember 5-én az együttes ülésen a győztes nagyhatalmak visszaállították a második bécsi döntés előtti magyar-román határt. Ezt követően számos csehszlovák módosító indítvány közül főképpen a „pozsonyi hídfő” és a lakosságcserén felül 200 000 csehszlovákiai magyar egyoldalú kitelepítésének az ügye foglalkoztatta a magyar területi bizottságot. A bizottság végül is Csehszlovákia javára módosította a az 1937. december 31-i magyar-csehszlovák államhatárt azzal, hogy a Duna jobb partján fekvő 3 Magyarországi községet (Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár) 43 km2 területtel Csehszlovákiához csatolt. Miután a 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák javaslattal kapcsolatosan sem a bizottság tagjainak, sem a két érdekelt félnek nem sikerült megegyeznie, a győztes hatalmak az alábbi szöveg felvételét indítványozták a magyar békeszerződésben: „Magyarország kétoldalú tárgyalásokat folytat Csehszlovákiával, hogy megoldja a Csehszlovákia területén élő magyar eredetű lakosok kérdését, akik nem kerülnek át Magyarországra az 1946. február 27-én kötött népcsere-egyezmény értelmében. Abban az esetben, ha nem jön létre megegyezés jelen szerződés hatálybalépése után számított 6 hónapi határidőn belül, Csehszlovákiának joga lesz a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszteni és a tanácstól segítséget kérni egy végleges megoldás meghozatalához.” A módosító indítvány elvileg kizárta tehát az egyoldalú csehszlovák akciók lehetőségét, és arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy közvetlen tárgyalásokon keresse a megoldást. Magyarország gazdasági kötelezettségeit a Balkáni Gazdasági Bizottság tárgyalta. Itt nem szándékoztak meghallgatni s egyetlen esetben sem hallgatták meg a magyar békeküldöttséget. Így az ott folyó vitákról és megállapodásokról gyakran csak utólag és közvetett módon értesült. Az Egyesült Államok Magyarország gazdasági megsegítése címén indítványozta a jóvátétel 300-ról 200 millió dollárra való leszállítását. A Szovjetunió képviselője ezt elutasította, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az USA valóban segíteni kívánna Magyarországnak nehéz gazdasági helyzetén, akkor már visszaadná az Ausztria és Németország amerikai megszállási övezetében lévő magyar javakat. A bizottságban leszavazták azt az indítványt is, amely a külföldre hurcolt magyar javak visszaszolgáltatására irányult. Ugyanilyen sorsra jutott a Németországgal szembeni, több százmillió dolláros magyar követelés is. Ugyanakkor német követelések a Szovjetunióval szembeni magyar tartozásoknak minősültek. A békekonferencia katonai bizottsága nem egészen egy óra alatt eldöntötte a magyar békeszerződés-tervezet minden katonai vonatkozású cikkelyét. Eszerint Magyarország szárazföldi hadseregének létszáma 60 000, légierejének személyzete 5000 fő lehet. A békekonferencia plénuma 1946. október 12-én szavazott a magyar békeszerződés- tervezetről. A plénium sem tudott véglegesen lezárni minden kérdést. Így a békekonferencia befejezése után a Külügyminiszterek Tanácsának novemberi ülésszakára hárultak a békeszerződések „szövegezési” feladatai és számos függőben maradt, érdemi kérdés eldöntése is. A megcsonkitott Magyarország területe napjainkban A Párizsban 1947. február 10-én aláírt magyar békeszerződés szigorú és súlyos volt, túlságosan nagy terhet jelentett az újjáépülő magyar nemzetgazdaság számára. A békeszerződés olyan javak és kulturális értékek kiszolgáltatásra kötelezte a magyar kormányt, amelyeknek az eredete és tulajdonjoga legalábbis vita tárgyát képezte. A békeszerződés és nemzetiségek s ezen belül a természetesen a magyar nemzetiség kérdését is azon kormányok belügyei közé utalta, amely államok keretében az élt. A nemzetiségi kérdés tisztázásának, illetőleg szabályozásának az elmulasztását nem pótolhatta az emberi szabadságjogok deklaratív elismerése, az ENSZ alapokmányának az elfogadása, hiszen az azokban lefektetett szabadságjogokkal csak akkor és úgy élhetett igazán a nemzeti lakosság, ha ezeknek az alapfeltételt jelentő nemzetiségi jogoknak – többek között a nyelvhasználatot – jogszabályba rögzítik. Erre egyébként azért is szükség lett volna, mivel a békekonferencia anélkül döntött, hogy akár egyetlen esetben is megkérdezte volna az érintett nemzetiségi lakosságot, hogy mely állam keretein belül kíván élni. Egyébként néhány tagállam már a békekonferencián nyíltan megtagadta a nemzetiségek ügyével összefüggésben az ENSZ alapokmányát. Mindez sajnos nem sokat változtatott az igazságtalan békerendszer fennmaradásában, amely mindmáig meghatározza hazánk területi viszonyait és amely mindmáig bántja a magyarságot és okoz sok szenvedést és megkülönböztetést az elcsatolt országrészek magyarságának. Isten óvja Magyarországot és minden magyar testvérünket! Felhasznált irodalom 1. Bertényi Iván, Gyapai Gábor: Magyarország rövid története; Maecenas Kiadó, 1993. 2. Cartographiai Kft.: Középiskolai történelmi atlasz; Cartographiai Kft; Budapest 3. Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig; Háttér lap- és könyvkiadó;Budapest 1990. 4. Gergely Jenő, Izsák Lajos, Pölöskei Ferenc: Századformáló magyarok (Arcképek a XX. századból); Gesta Könyvkiadó 2002. 5. Görög Ferenc: A magyar nemzet története. Budapest, Black&White Kiadó, 2002. 6. Herber Attila, Martosi Ida, Moss László, Tisza László: Történelem 6 (1914-től 1990-ig); Reáltanoda Alapítvány; 1997. 7. Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867; Háttér lap- és könyvkiadó; Budapest 1990. 8. Kossuth Kiadó: Magyar Kódex; Budapest 1999. 9. L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945. Debrecen, KLTE, 1995. 10. Magyar Könyvklub Officina Nova: A magyarok krónikája; Budapest 2000. 11. Magyar Lajos Alapítvány: Történelem IV.; Cégér Kiadó; Budapest 2003. 12. Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő, Izsák Lajos: Magyarország története 1918-1990; Korona Kiadó, Budapest, 1997. 13. Szakály Ferenc: Virágok és hanyatlás 1440-1711; Háttér lap- és könyvkiadó; Budapest,1990. 14. Tárogató Bt.: Magyar történelmi kronológia, Ötezer év – A kezdetektől napjainkig -; 15. Unger Mátyás-Szabolcs Ottó: Magyarország története. Budapest, Gondolat, 1967.

1944 augusztus 29. -én Horthy új kormányt állított fel annak érdekében, hogy előkészítse Magyarország háborúból való kilépését. A Sztójay-kabinet helyébe Lakatos Géza vezetésével alakított új kormányt. vitéz nemes csíkszentsimoni Lakatos Géza De ki is volt Lakatos Géza? Lakatos 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián, ahol hadnaggyá avatták. Szolgált a budapesti I. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél. 1914-ben felvételt nyert a bécsi Hadiiskolába, amely azonban az I. világháború kitörésekor megszűnt. Ezután az orosz frontra vezényelték, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig a közös hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként tevékenykedett. 1917–18-ban az olasz fronton harcolt, a Tanácsköztársaság idején, 1919 májusában a Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, majd csatlakozott Horthy Miklós „nemzeti hadseregéhez”. 1921-ben, a Hadiakadémia elvégzése után, a Ludovika Akadémián tanított harcászatot és hadseregszervezést. 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán dolgozott. 1925-ben vitézzé avatták, 1928-tól a prágai követségen katonai attasé lett. 1934-ben ezredparancsnok, 1935-ben vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornok, 1941-ben altábornagy, 1943-ban pedig vezérezredes lett. Horthy a honvédség főparancsnokává akarta kinevezni, de a tisztséget végül nem hozták létre. A németbarát Sztójay-kormány leváltását követően, 1944. augusztus 29-én Horthy Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnökké, titkos feladatként rábízva a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítését. Kormányában leváltották a deportálásokért felelős államtitkárokat és eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat, ugyanakkor német ügynökök is helyet kaptak benne, akik mindent tudtak a kiugrási tervekről. 1944 októberének elején a németek közölték: Hitler Szálasi Ferencet kívánja miniszterelnökként látni Magyarország élén. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos német fogságba került. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, majd január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták. A szovjet bevonulás után, 1945 áprilisában Kiskőrösre vitték, ahol sorozatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, több népbírósági perben is tanúként szerepelt. 1949-ben megfosztották nyugdíjától, elvették földbirtokát is, így kénytelen volt Budapestre költözni, ahol könyvillusztrálásból és selyemkendőfestésből tartotta fenn családját. The grave of Geza Lakatos (Photo by Jim Nelson) 1965-ben, a magyar hatóságok engedélyével, elutazhatott Ausztráliába lányához, aki 1957 óta ott élt. Két évvel később, 1967-ben halt meg. (szerző: v.Ba benyecz Attila)

A történelem gyakran nemcsak évszámokból és csatákból áll, hanem emberek öröméből és fájdalmából is. A második bécsi döntés 1940-ben egy olyan pillanat volt, amely egyszerre hozott ujjongást és keserűséget, attól függően, hogy ki melyik oldalon állt. Érdemes felidézni, hogyan élte meg ezt a korszakot Magyarország, Románia és maga Erdély lakossága. 1940. augusztus 30. - Észak-Erdély visszatért A döntés háttere 1940 augusztusában a bécsi Belvedere-palotában született meg a döntés: Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. A terület nagysága 43 ezer négyzetkilométer volt, mintegy 2,1 millió lakossal, akik közül 51,4% magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Románia ekkor már több területi veszteségen is túl volt: Besszarábiát és Észak-Bukovinát át kellett adnia a Szovjetuniónak, Dél-Dobrudzsát pedig Bulgáriának. Erdély esetében azonban hajthatatlan maradt. A vitát végül Németország és Olaszország döntötte el – nem érzelmi alapon, hanem stratégiai érdekből. A Ploiești környéki olajmezők létfontosságúak voltak a német háborús gépezet számára, így egy román–magyar háború kitörése számukra elfogadhatatlan kockázatot jelentett. Ezért született meg a magyaroknak kedvező határozat. Ünnep és félelem egyszerre Magyarországon óriási lelkesedés követte az eseményt. A bevonuló honvédeket virágeső és ünneplő tömeg várta, a sajtó győzelemként tálalta a döntést, sokan pedig úgy érezték, végre igazság történt Trianon után. Horthy Miklós Szatmárnémetiben 1940 Ugyanakkor a másik oldalon egészen más hangulat uralkodott. Erdély román lakossága félelemmel és bizonytalansággal nézett a jövőbe. Sokan attól tartottak, elveszítik otthonukat, jogaikat vagy megélhetésüket. Így a második bécsi döntés két nép számára két teljesen eltérő jelentéssel bírt: az egyiknek a visszatérés öröme, a másiknak az újabb területi veszteség fájdalma. Egy rövid epizód a történelemben Bár a döntés Magyarország számára hatalmas eredménynek tűnt, nem bizonyult tartósnak. A II. világháború végkimenetele mindent felülírt: 1944 őszén Észak-Erdély ismét Romániához került, és a bécsi döntés érvényét vesztette. Keleti Újság 1940 augusztus 21. Mit üzen nekünk ma? A második bécsi döntés története arra emlékeztet, hogy a térképen meghúzott vonalak mögött mindig emberek élete áll. Ami az egyik oldalnak diadal, a másiknak tragédia lehet. És bár a politikai döntések gyakran nagyhatalmi érdekek mentén születnek, a következményeket mindig a hétköznapi emberek érzik meg először. (szerző: v. Babenyecz Attila)

Augusztus 20. – az egyik legősibb és legmélyebb tartalmú ünnepünk. Nem csupán a magyar államiság születésének, de egy nagyformátumú ember, Szent István király életművének is emléknapja. Egy olyan uralkodóé, aki nemcsak koronát kapott, hanem nemzetet alkotott. Minden évben megállunk ezen a napon: kenyérrel a kézben, zászló alatt, tűzijáték fényében vagy templomi harangszó mellett. De talán ritkán tesszük fel a kérdést: mit is ünneplünk valójában? És ki is volt valójában Szent István király? Szent István szobra a Budai Várban Lépjünk most túl a díszleteken, és merüljünk el mélyebben – olyan kevéssé ismert, de lenyűgöző részletek mentén, amelyek közelebb visznek István valódi örökségéhez, és talán önmagunkhoz is. A kezdetek: Vajkból István 1. Szent István születési neve Vajk volt – egy ősi, valószínűleg török eredetű név, amely „vezért” vagy „hőst” jelenthetett. A „keresztény újjászületés” jegyében vette fel az „István” nevet (Stephenus), utalva az első keresztény vértanúra. Vajk megkeresztelése (Benczúr Gyula festménye) 2. A megkoronázása dátuma máig nem biztos – vagy 1000. december 25., vagy 1001. január 1. A dátum szimbolikája mindkét esetben jelentős: karácsony a Megváltó születése, újév az új kezdet. 3. A koronát talán nem is a pápa küldte – bár a hagyomány szerint II. Szilveszter pápa koronája érkezett Rómából, valószínűbb, hogy III. Ottó német-római császár közvetítésével jött. Diplomáciai mesterfogás volt ez István részéről, egyensúlyozva kelet és nyugat, pápa és császár között. 4. A korona, amit ma Szent Koronaként tisztelünk, jóval későbbi – valójában két külön részből (görög és latin elemekből) áll, és a 12. század környékén nyerte el mai formáját. Tehát István valószínűleg soha nem viselte ezt a koronát. Szent István szobra Vér és törvény – az állam megszületése 5. Az államalapítás nem volt vértelen – Koppány felnégyelése, Gyula legyőzése, Ajtony leverése: ezek mind olyan belső harcok voltak, amelyek István hatalmának megszilárdítását szolgálták. Az új rend csak a régi szétzúzásával valósulhatott meg. 6. Koppány feldarabolt testét az ország négy sarkába küldte szét – Veszprém, Győr, Erdély és Esztergom kapott egy-egy testrészt. Ez ma szinte felfoghatatlan, de akkor politikai üzenet volt: a keresztény állam rendje mindenkire kiterjed. Koppány feldarabolt testét az ország négy sarkába küldte szét 7. Az ország megyékre osztása István találmánya volt – a vármegyerendszer, amely több mint 900 évig működött, István alatt született. Ez volt a modern közigazgatás egyik legkorábbi példája Európában. 8. Az első törvénykönyvek – István két kódexet is alkotott, amelyek lefektették a keresztény rend alapjait: a vasárnapi munkaszünetet, a templomépítési kötelezettséget, a tized fizetését, és a pogány szokások tilalmát. Szent István kódex Király, szent, örökségalkotó 9. A felesége, Bajor Gizella, kulcsszereplő volt – nemcsak királynéként, hanem valódi államalapító társként működött. Kolostorokat alapított, hittérítő papokat hozatott, és a legenda szerint maga hímzett miseruhát az egyháznak. 10. Az „Intelmek” című műve egyedülálló az európai irodalomban – fiának, Imre hercegnek írta, benne ma is érvényes tanításokkal: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Korai keresztény humanizmus, tolerancia és bölcsesség. 11. Imre herceg tragikus halála – egy vadászbaleset vetett véget a trónörökös életének. István ekkor, minden emberi lehetőség elfogyta után, országát Szűz Máriának ajánlotta fel. Ezt az aktust a magyar nép azóta is úgy őrzi, mint a nemzet lelki gyökerét. 12. 1083-ban Istvánt szentté avatták – a sírja megnyitásakor épen találták a jobb kezét, amely azóta „Szent Jobb” néven az egyik legbecsesebb ereklyénk. A kéz évszázadokig rejtegetve volt, később került vissza Magyarországra. Szent István jobb keze - "A szent jobb" 13. A Szent Jobb hosszú kalandos utat járt be – a török hódoltság idején a raguzai domonkosok őrizték, majd a Habsburgok vásárolták vissza. Ma a budapesti Szent István-bazilikában látható. 14. A szentté avatás dátuma – augusztus 20. – nem volt mindig ünnep – évszázadokig más napokon is megemlékeztek róla, majd a 18. században rögzült augusztus 20., de 1949-ben a kommunista hatalom „új kenyér ünnepévé” próbálta átkeretezni. 15. A Szent István-napi körmenet régi hagyomány – már a középkorban tartottak látványos vallási felvonulásokat ezen a napon. A 20. században betiltották, de ma ismét évről évre megrendezik Budapesten. 16. István halála után 70 évig instabil volt az ország – pogánylázadások, trónviszályok, német és bizánci beavatkozás: az államalapítás nem zárta le a viharos évszázadot, csak keretet adott annak irányába. Szent István sírhelye a Szűz Mária-bazilika romjai között Miért fontos ma Szent István öröksége? Szent István döntése – hogy népét a kereszténység, a jogrend és az európai kapcsolódás útjára vezeti – nemcsak történelmi tett, hanem értékválasztás is volt. Ma, amikor a világ újra értékek nélküli sodródásba került, és Európa lelki alapjai meginogni látszanak, különösen fontos újraolvasni és újraértelmezni az ő üzenetét. Ma is látjuk, ahogyan: - A keresztény közösségeket világszerte üldözik, - A keresztény értékeket kigúnyolják vagy semmibe veszik, - A család, a hit és a nemzet fogalmai támadás alatt állnak, - Az identitásunkat megkérdőjelezik, feloldani próbálják egy gyökértelen világban. Ebben a történelmi pillanatban különösen fontos visszanyúlni Szent István örökségéhez: a hűséghez, a hithez és a felelősséghez. Nemcsak megőrizni, amit ránk hagyott, hanem élő valósággá tenni mindennapi döntéseinkben, közösségi létünkben, nemzeti önazonosságunkban. Augusztus 20. nem csupán a múlt ünnepe – hanem a jövő záloga. Szent István ma is arra hív: legyünk méltók a múltunkhoz, és felelősek a jövőnkért! Isten éltessen Magyarország!

Anyanyelvünk az egyik legkülönlegesebb a világon az élő nyelvek közül. És ezt nem mi állítjuk, hanem a legnagyobb nyelvtudósok egyöntetűen. Pár évvel ezelőtt a francia Sorbonne Egyetem kutatást folytatott arról, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-alapszavakból, vagyis etimonokból. Az eredmény elég meglepő: a mai angol nyelv 4% etimont, a latin 5%-ot, a héber 5%-ot, a csendes-óceáni nyelvek 7%-ot, az indiai mundakhol 9%-ot, a tibeti szanszkrit 12%-őt, az őstörök, türkmén 26%-ot és a mai magyar nyelv 68% ős-etimont tartalmaz! A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a magyar nyelv hordozza a legtöbb ősgyököt a világ összes nyelve közül. A magyar nyelv a nyelvek-fáján Miért különleges a magyar nyelv? Tényként kijelenthető, hogy a magyar nyelv különbözik az összes többi beszélt nyelvtől. Persze minden nyelv egyedi a maga nemében, de van egy dolog, ami miatt a magyar kilóg a sorból, ez pedig a nyelv írásával és kifejezésmódjával kapcsolatos. A legtöbb magyar szó pontosan úgy íródik, ahogyan kiejtjük. Ez még önmagában nem lenne különlegesség, ami viszont teljesen egyedivé teszi, az egyrészt a beszéd megdöbbentő összhangja, harmóniája, másrészt a kifejezőképességének tisztasága. Agykutatók szerint a magyar nyelv sokat megőrzött a képi gondolkodásból: szavaink módosulásai, metaforikus szóhasználatunk a bizonyíték erre. A képi gondolkodás sok tekintetben árnyaltabb, és gyorsítja a felfogást. A világon több ezer élő nyelv van. Mit jelent nekünk a nyelvünk? Létezésünk legfontosabb pillérét, szilárd alapot, amely emberségünk, családunk, népünk, kultúránk hordozója, mindent, ami magyarrá tesz bennünket. A magyar nyelv révészként él a nemzet múlt, jelen és jövő síkján. Ma mintegy 14-15 millió ember beszéli nyelvünket a Földön. Ha azt nézzük, hogy a világon hányan beszélik nyelvünket, a 12. helyen vagyunk. A kilencvenes évek adatai szerint a világegyetem 23 országában, 78 egyetemen oktatták a magyar nyelvet. A magyar nyelv mélylélektani felfedezések gazdag táptalaja, az emberi lélek működési rendjének leképezése. Szerelem, védelem, kegyelem, félelem és gyötrelem, vonzalom, szorgalom, fájdalom és vigalom: a több mint nyolvcvan „elem” és „alom” végű magyar szó hiánytalanul visszaadja azt, hogy mi van bennünk. Nyelvek - családfa Az angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring „Poetry of Magyar” című verseskötetének előszavában ezt írta: „A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis és erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke.” Bernard Show, a híres angol író pedig ezt: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Juhász Ferenc költő azt vallotta: „A magyar nyelv létem, jövőm és reményem.” A Magyarban, ez nyelvtanilag egy helyes mondat Lénárd Sándor író, aki Dél- Amerikában élt és írt magyarul, azt mondta: „ A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer, aki játszani akar rajta, minden nap gyakorolnia kell.” „Éneklő, pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A Csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép szavak legyenek belőlük” – ezeket a meleg, szép szavakat Krúdy Gyula írta egy helyütt. Legyünk büszkék magyar anyanyelvünkre! (Forrás: internet)