Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország Alaptörvényét, melynek kihirdetésére öt évvel ezelőtt ezen a napon került sor. Nemzeti Hitvallás (2011) Az Alaptörvény elfogadásával a magyar parlament történelmi kötelességének tett eleget, amikor a volt kommunista blokk országai közül utolsóként lecserélte diktatúrában született alkotmányát. Ez a kötelesség ugyanakkor történelmi felelősségvállalást is jelentett, első alkalommal fordult elő ugyanis, hogy valódi demokratikus legitimációval rendelkező parlament fogadott el formálisan is új alkotmányt Magyarországon. Éppen ezért az alkotmányozó feladata és felelőssége nem elsősorban abban állt, hogy a legmagasabb szintű államszervezeti normákat összehangolja. Sokkal inkább abban, hogy olyan alkotmányt adjon Magyarországnak, ami egyszerre korszerű, és mégis kifejezi a nemzeti összetartozásunkat. Szól a múltunkról: arról, hogy kik vagyunk mi magyarok, és mi az, ami összetart bennünket a Kárpát-medencében vagy bárhol a világban. Szól a jövőnkről: a XXI. század kihívásaira tekintettel megfogalmazza a felelősség és a fenntarthatóság kívánalmát. Ahogy az Alaptörvény önmagáról vallja: „szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. Egy új alkotmány elfogadását kísérhetik viták, sőt természetes, hogy arról intenzív párbeszéd indul. Azt gondolom ugyanakkor, hogy senki nem vonhatja kétségbe az alkotmányozó azon törekvését, hogy egy érzelmi azonosulást lehetővé tevő, érthető, és befogadható szöveget kívánt adni, mely nem csak az észnek, hanem a szívnek is szól. Erre szolgál a Himnusz első sorával nyitó Nemzeti hitvallás, a történelmi vívmányaink és közös értékeink megjelenítése. De ugyanezt célozza az Alaptörvény közérthető nyelvezete, vagy az értékrendet kifejező szerkezet, mely a nemzeti hitvallás után első helyen az Alapvetéseket és az alapvető jogok katalógusát tartalmazza, és csak legvégül rendez államszervezeti kérdéseket. Nem vonható kétségbe a fentiek mellett az Alaptörvény új megközelítésmódja sem. Magyarország Alaptörvénye a Parlamentben A szövegen végigvonul a felelősség gondolata: - az, hogy gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, - hogy mindenki felelős önmagáért, - hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár, - vagy akár az is, hogy a szülői gondoskodás mellett azt is rögzíti, a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, - és nem utolsó sorban az állam felelőssége a nemzet Magyarország területén kívül rekedt részeiért. A másik ilyen, az egész szöveget átható gondolat a fenntarthatóság kívánalma. Értendő ezalatt - a nemzet fenntarthatósága a családok támogatásával, - a gazdasági fenntarthatóság a kiegyen-súlyozott és átlátható költségvetési gazdálkodással, illetve a nemzeti vagyon védelmével, - és nem utolsó sorban a környezeti fenntarthatóság: a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a vízkészlet megőrzése. A nemzetközi szocializmus diktatúrája az ezeréves történeti alkotmányunk kiiktatásával és az úgynevezett szocialista világrendszerbe való betagolás szándékával alkotott 1949. évi XX. törvénnyel, annak ötven esztendeig eredeti szövegével, majd a rendszerváltoztatás előkészítése során alapvető módosításokkal újabb több, mint két évtizedig, közvetlen vagy áttételes módon hozzájárult a kommunizmus és a posztkommunizmus fönntartásához. A 2010. április 25-én elfogadott Alaptörvénnyel közjogi értelemben lezártuk Magyarország kommunista és posztkommunista időszakát. Magyarország első demokratikus felhatalmazással elfogadott, és az ezeréves történeti alkotmányhoz illeszkedő Alaptörvénye ennél jóval hosszabb időn keresztül szolgálhatja a magyarokat. "Legyen béke, szabadság és egyetértés!” (forrás: parlament.hu)

Június 16. – Nagy Imre emléknapja A nemzeti emlékezés és történelmi igazságtétel napja Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, X. kerület, 1958. június 16) A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Június 16-a a magyar történelem egyik legjelentősebb emléknapja. Ezen a napon emlékezünk Nagy Imrére, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökére, valamint mindazokra, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Nagy Imre neve elválaszthatatlanul összefonódott az 1956-os forradalommal. A forradalom napjaiban a magyar nép reménységévé vált, amikor kiállt a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és a demokratikus átalakulás mellett. A szovjet katonai beavatkozást követően letartóztatták, titkos perben elítélték, majd 1958. június 16-án kivégezték. Holttestét jeltelen sírba temették, hogy emlékét és példáját eltöröljék a nemzeti emlékezetből. A történelem azonban másként rendelkezett. Nagy Imre és társai pere az 1956-os magyar forradalmat követő titkos koncepciós per 1958. január 28. és június 15. között, a Nagy Imre-kormány illetve a 'Nagy Imre-csoport' ellen. A vádlottak Nagy Imre, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József, Kopácsi Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Tildy Zoltán és Vásárhelyi Miklós voltak. A pert a Kádár vezette bábkormány és a szovjet vezetés folyamatosan egyeztetve határozta el. Nagy Imrét 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be. Az országgal másnap tudatták a kivégzések tényét, azt azonban a beavatottakon kívül senki nem tudta, mi történt a holttestekkel. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli Új köztemetőben földelték el újra őket, jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imre sírjának fedőneve Borbíró Piroska lett. 1989 június 16-án, harmincegy évvel kivégzése után... Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezer ember gyűlt össze, hogy lerója tiszteletét azok előtt, akik a szabadság ügyéért hozták meg a legnagyobb áldozatot. Az esemény a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb és legszimbolikusabb pillanatává vált, amely megmutatta, hogy a magyar nemzet készen áll a múlt igazságtalanságainak feltárására és a szabadság visszaszerzésére. 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén, több mint 200 ezer fő részvételével Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése 1989 június 16. A Hősök terén felállított ravatalnál hat koporsó állt. Öt Nagy Imrét és közvetlen mártírtársait jelképezte, míg a hatodik, üres koporsó mindazoknak állított emléket, akik az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások áldozatai lettek. Az ország egy percre megállt, megszólaltak a harangok, és a nemzet közösen hajtott fejet hősei előtt. Nagy Imre emléknapja nem egyszerűen egy történelmi esemény felidézése... figyelmeztetés is arra, hogy a szabadság, a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság soha nem magától értetődő értékek. Ezekért minden nemzedéknek ki kell állnia, meg kell őriznie és tovább kell adnia azokat. A mai napon tisztelettel emlékezünk Nagy Imrére, mártírtársaira és az 1956-os forradalom valamennyi hősére. Emlékük arra tanít bennünket, hogy a történelem legsötétebb időszakaiban is léteznek olyan emberek, akik képesek a nemzet érdekét saját sorsuk elé helyezni. Hajtsunk ma fejet Nagy Imre és az 1956-os forradalom mártírjai előtt, akik életükkel írták be nevüket a magyar történelem legdicsőbb lapjaira. „A hősök nem halnak meg addig, amíg emlékezünk rájuk.”

A Horthy-korszak megítélése a mai napig erősen vitatott a közéletben és a történelmi emlékezetben. Időről-időre politikai és társadalmi viták tárgyát képezi a korszak szimbólumainak, így Horthy Miklós személyének és emlékműveinek megítélése is. E viták során gyakran eltérő értelmezések jelennek meg, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a korabeli forrásokat és történelmi összefüggéseket. Az alábbi összeállítás célja, hogy néhány dokumentált történelmi tény és korabeli forrás bemutatásával árnyaltabb képet adjon a korszak bizonyos eseményeiről, kapcsolatairól mindazoknak, akik mindmáig támadólag lépnek fel nemzetünk hőse Horthy Miklós kormányzó személye ellen, vagy csak kétségeik vannak a megitélését illetően. A Pesti Izraelita Hitközség támogatta Horthy kormányzóságát (1920) A budapesti zsidó hitközség vezetői küldöttséget menesztettek Horthyhoz, és jelentős alapítványi összeget ajánlottak fel számára. A kor vezető zsidó lapja, az Egyenlőség bizalommal és reménykedve írt kormányzóvá választásáról. (forrás: zsido.com) A Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságának ünnepi vacsorája. Jobbról a harmadik Stern Samu. Korabeli zsidó sajtó és hitközségi vezetők (1920) A kormányzóvá választás után a budapesti zsidó hitközség vezetői tisztelgő látogatást tettek Horthynál, és hűségükről biztosították. A korszakban több zsidó lap reménykedve fogadta a kommunista diktatúra bukása utáni konszolidációt. (forrás: Wikipedia) Felix Moritz Warburg amerikai bankár kitűntetése 1924 nyár végén a következő hivatalos levelet kapta Felix Warburg (1871–1937), az Egyesült Állomok egyik legbefolyásosabb férfija: „Igen tisztelt uram! Van szerencsém értesíteni arról, hogy Őfőméltósága, nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Önnek azon szolgálatai elismeréséül, amelyekkel a magyarországi nyomort enyhítette, a magyarországi vöröskereszt díszítményes keresztjét adományozta. Igen örvendenék, ha pénteken, folyó hó 29-én, a képviselőmmel történt megállapodás szerint személyesen nyújthatnám át a kitüntetés jelvényeit és rendi szabályait. Kiváló tisztelettel: Alexy Lajos, főkonzul.” Felix Moritz Warburg (1924) (forrás: zsido.com) Zsidó származású sportolók és közéleti személyiségek kitüntetése Horthy 1928-ban személyesen tüntetett ki több zsidó olimpiai bajnok és válogatott sportolót, köztük Petschauert és Mező Ferencet. (forrás: Jewish Telegraphic Agency) Lengyel zsidó menekültek befogadása Lengyelországból és más országokból több ezer zsidó menekült érkezett Magyarországra a háború első éveiben, akik ideiglenesen menedéket kaptak. 1939 után Horthy támogatásával több ezer lengyel zsidó menekült talált ideiglenes menedéket Magyarországon. (forrás: Holocaust Encyclopedia) Stern Samu és a budapesti zsidó vezetés Stern Samu a két világháború között közvetlen kapcsolatban állt Horthyval. Visszaemlékezéseiben arról írt, hogy a zsidó vezetők bíztak abban, hogy személyes kapcsolataikon keresztül befolyásolhatják a kormányzót a közösség védelmében. A deportálások leállítása után Stern és több zsidó vezető személyesen is kapcsolatban maradt Horthy környezetével, és későbbi vallomásaik szerint jelentősnek tartották Horthy, a budapesti zsidóság megmentésében játszott szerepét. Kiss Arnold, Mirjam című, 1942-es kiadású – zsidó nők számára írt imakönyve Az 543. oldalon leírtak, amelyben vitéz nagybányai Horthy Miklósért kérték imádkozni a rabbik a zsidó leányokat. (Ezt az imát először 1939. május 26-án a péntek esti könyörgő istentiszteleten mondattál el Magyarország, minden zsidó templomában) „Áldja meg Magyarország dicsőséges lelkű Kormányzóját, hogy bölcselmével és lángoló szívvel irányíthassa hazánk hajóját vágyaink révébe. Oh, hogy ennek a drága földnek minden lakója önzetlen munkával, testvéri megértéssel szolgálhassa hazánkat. Gyűlölet helyett szeretetet, félreértés helyett megértést, széthúzás helyett összefogást, szenvedés helyett jólétet küldj, oh Istenünk…” "יברך אלוהים את עוצר הממלכה של הונגריה, אשר רוחו מלאת תהילה, למען יוכל בחכמתו ובלבו הבוער לנווט את ספינת מולדתנו אל חוף משאלותינו. הו, מי ייתן שכל יושבי הארץ היקרה הזאת יוכלו לשרת את מולדתנו בעבודה חסרת אנוכיות ובהבנה אחוותית. שלח אהבה במקום שנאה, הבנה במקום אי־הבנה, אחדות במקום פירוד, ורווחה במקום סבל, הו אלוהינו..." (forrás: Kiss Arnold, Mirjam (1942)) 1939–1944 között nem engedte a tömeges deportálásokat Magyarországon a német megszállásig nem került sor a zsidóság Auschwitzba történő tömeges deportálására, noha erre Berlin részéről nyomás nehezedett. Horthy többször is visszautasította a német követeléseket, ezért 1939 és 1944 márciusa között Magyarországon nem került sor a magyar zsidóság tömeges deportálására a náci megsemmisítő táborokba. Több történész szerint Horthy és a Kállay-kormány hosszú ideig ellenállt a német nyomásnak ezen a téren. (forrás: Rescue in the Holocaust) A deportálások leállítása után a budapesti zsidó közösség jelentős része túlélte a háborút. A legtöbb történész egyetért abban, hogy a júliusi döntés több tíz- vagy akár százezer ember életére volt közvetlen hatással. (forrás: Holocaust Encyclopedia) A deportálások leállításának részletei 1944 júniusának elejétől egyre nyilvánvalóbbá váltak a magyar zsidók tragédiájának méretei. A gettókban uralkodó állapotokról, a csendőrség brutalitásáról és a deportálások részleteiről mind több információ jutott el Horthyhoz. A kormányzó Sztójayhoz intézett levelében elhárított magától minden felelősséget a zsidóellenes lépésekért, Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes pedig a minisztertanácsi üléseken ismertette a deportálások egyre negatívabb belföldi és külföldi visszhangját. Június második felében Horthyra igen nagy külső és belső nyomás nehezedett. A keresztény egyházak a megkeresztelkedett zsidók érdekében próbáltak közbenjárni. Közvetlen környezete (fia, illetve bizalmasa, Bethlen István) éppúgy próbálta rávenni, hogy szakítson az addigi zsidópolitikával, mint a külföld. Június 25-én XII. Pius pápa, 26-án Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök, 30-án pedig V. Gusztáv svéd király küldött tiltakozó levelet Horthynak. Az Auschwitz-jegyzőkönyv nyilvánosságra került részei bejárták a nemzetközi sajtót, és eljutottak a magyar egyházi és politikai vezetőkhöz is. Mindenki tudta, mi történik a magyar zsidókkal. Horthyt erősen befolyásolta a hadi helyzet romlása: a szövetségesek június 6-án a német fogadkozások ellenére sikeresen partra szálltak Normandiában, majd előrenyomultak Franciaországban. Eközben a Vörös Hadsereg már Lengyelországban és a magyar határ előterében járt, az amerikai flotta vereséget mért a japán erőkre a Mariana-szigeteknél. A minisztertanács június 21-i ülésén Endre és Baky államtitkárok szinte idilli képet festettek az akciókról. A lakosság üdvözölte a zsidók gettósítását, eltávolításukkal megszűnt a feketepiac, a gettók és gyűjtőtáborok ellátása jó, a hatóságok szigorúan, de a keresztény könyörületesség szellemében jártak el. A cinikus hazudozást senki sem vette komolyan. Horthy végül június 26-ra koronatanácsot hívott össze. (Ez annyiban különbözött a minisztertanácstól, hogy a kormányzó is jelen volt.) Itt javasolta Endre és Baky eltávolítását és a deportálások beszüntetését. A kormány jegyzéket fogadott el, melyben elvi engedélyt adtak bizonyos korlátozott zsidó kivándorlásra Svédországba és Palesztinába. Mindennek ellenére a deportálások tovább folytak, Baky és Endre kezéből valójában nem vették ki a zsidóügyek intézését. A németek támogatását élvező Sztójay és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait. Sőt Bakyék azt tervezték, hogy július elején több ezer csendőrt a fővárosba vezényelnek, és akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése pánikot okozott a zsidók között, és azonnali cselekvésre késztette az amúgy igen határozatlan Horthyt. Attól félt, hogy a csendőrség részvételével puccsot terveznek ellene. A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatokra támaszkodva azonnali távozásra szólította fel a csendőrséget. A kakastollasok elhagyták Budapestet. Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat. A belügyi vezetésre jellemző, hogy az egyértelmű tiltás ellenére a Budapest körüli községekből még július 8-án és 9-én is deportáltak. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült. (forrás: holokausztmagyarorszagon.hu) Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 18. „A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… „ Wesselényi utcai Hősök temploma Freudiger Pinchas visszaemlékezései Pinchas Freudiger a háború után több alkalommal beszélt arról, hogy Horthy júliusi beavatkozása nélkül Budapest zsidóságának jelentős része Auschwitzba került volna. A deportálások leállítását életmentő döntésnek nevezte. A budapesti zsidó közösség vezetője az Eichmann-perben is beszélt arról, hogy Horthy leállította a deportálásokat, bár ezt nem Horthy általános felmentéseként értelmezte. (forrás: Jewish Telegraphic Agency) A budapesti zsidó közösség köszönő üzenetei 1944 júliusában A deportálások leállítására 1944. július 7-én került sor. Ez a legfontosabb és leginkább dokumentált intézkedés. Horthy utasítására leálltak a budapesti deportálások. A budapesti zsidó közösség mintegy 200 000 tagja így nem került Auschwitzba a nyári deportálási hullámban. Horthy a hozzá hű katonai alakulatokkal eltávolíttatta a Budapestre vezényelt csendőröket, akik a fővárosi zsidóság deportálásának előkészítésén dolgoztak. (forrás: rieth.hu) A deportálások leállítását követően több köszönő levél és üzenet érkezett Horthyhoz zsidó vezetőktől. Ezek nem a teljes Horthy-rendszert dicsérték, hanem azt a konkrét döntést, amellyel a budapesti deportálásokat megállította. A történészek többsége elfogadja, hogy 1944. július 7-9. között Horthy utasítására álltak le a deportálások. (forrás: Holocaust Encyclopedia) Kísérlet a háborúból való kilépésre 1944 augusztusában leváltotta a németbarát kormányt, és helyére mérsékeltebb kabinetet nevezett ki. 1944 őszén Horthy megpróbált fegyverszünetet kötni a szövetségesekkel. A németek erre válaszul eltávolították hatalmából és Szálasit ültették a helyére. Több történész szerint a budapesti zsidóság helyzete jelentősen romlott Horthy eltávolítása után. (forrás: Reddit) Kísérlet zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére A zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére tett kísérlet a magyar holokauszt történetének egyik legjelentősebb, diplomáciai szintű embermentési akciója volt, amely szorosan kapcsolódik a Horthy-ajánlat néven ismertté vált 1944. júliusi politikai lépéshez. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a nemzetközi tiltakozások hatására Horthy Miklós kormányzó felajánlotta bizonyos számú zsidó menekült, különösen gyermekek külföldre (főként a brit mandátum alatt álló Palesztinába) történő távozásának engedélyezését. (forrás: Múltunk folyóirat, yadvashem) A Kasztner-vonat - Zsidó kisgyerekek kimenekitése (1944) A Koszorús-akció és a zsidó vezetők elismerése A zsidó tanács több tagja a háború után úgy nyilatkozott, hogy Horthy parancsára Koszorús Ferenc fellépése megakadályozta a budapesti zsidóság összegyűjtését és deportálását. Ezt több visszaemlékezés is rögzíti. (forrás: Everything Explained Today) Koszorús Ferenc (1899-1974) A történelem megítélése nem alapulhat politikai jelszavakon, előítéleteken vagy kiragadott eseményeken. A bemutatott dokumentumok és korabeli források egyértelműen azt mutatják, hogy Horthy Miklós személyét és tevékenységét nem lehet antiszemitának bélyegezni. A történelmi igazságot a körülmények figyelembevételével a tényeknek kell szolgálniuk. A Haza mindenek előtt!

Horthy Miklós szobor avatás 2013, november 3.-án Petíciót címzett az aHang a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség lelkészének, amelyben a kezdeményezők arra kérik Hegedűs Lorántot, hogy távolítsa el Horthy Miklós szobrát a Szabadság téri épület elől. Soltész Luca, a kampány szervezője a köreikben megszokott történelmi ferdítéseket alkalmazva felidézte, hogy: „Horthy Miklós kormányzása alatt fogadták el a zsidótörvényeket, amelyek súlyos vallási és faji diszkriminációt érvényesítettek a zsidó magyar állampolgárok ellen. Ameddig kormányzóként vezette az országot, 430 ezer magyar zsidót hurcoltak el és gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban. Ennek ellenére, bár a Hazatérés templomához tartozó épület árkádai alatt, de látványos, frekventált helyen emeltek neki szobrot 2013-ban. Megítélésünk szerint Horthy Miklós szobrát minél hamarabb el kell távolítani jelenlegi helyéről, történelmi szerepe miatt nem lehet ilyen kitüntetett helyszínen, Budapest egyik legismertebb terén megemlékezni róla. Azt kérjük Hegedűs Loránt lelkésztől, hogy távolítsa el Horthy Miklós szobrát a Szabadság téri épület elől, ezzel tisztelegve az elhurcolt magyar zsidók emléke előtt!” – áll a kormányzó megbélyegzésére irányuló kampány szövegében. A kezdeményezők szerint elfogadhatatlan, hogy ilyen történelmi hagyatékkal az egykori kormányzó szobra kitüntetett helyen áll Budapesten. „Azonnal távolítsák el a Horthy-szobrot, ezzel tisztelegve a több százezer meghurcolt és elhurcolt magyar zsidó emléke előtt!” – olvasható a petícióban, amelyet eddig mintegy ezren írtak alá. Hegedűs Loránt lelkész úr a Hazatérés Temploma által 2026, június 7.-én. kiadott közleményben válaszolt erre az arcátlan és provokatív kezdeményezésre: A Hazatérés Temploma közleménye 2026, június 7.-én

1920 júniusának első napjai örökre fekete betűkkel íródtak be a magyar történelembe. A trianoni békediktátum aláírásának híre megrendítette az egész nemzetet: az ország területének és lakosságának jelentős részét elveszítette, családok milliói szakadtak el egymástól, és egy ezeréves történelmi ország került szétdarabolásra. A korabeli újságok hasábjain szinte tapintható a fájdalom, a döbbenet és a gyász hangulata. A lapok vezércikkei, tudósításai és fekete keretes címei nem csupán hírt adtak az eseményekről, hanem egy nemzet lelkiállapotát is tükrözték azokban a gyászos napokban. Az alábbikban ezekből a korabeli újságokból gyűjtüttem össze néhányat. Emlékezzünk ezekre a gyászos, történelmi napokra. Igazságot Magyarországnak! VILÁG BUDAPEST, 1920 CSÜTÖRTÖK JÚNIUS 3. XI: ÉVFOLYAM, 132-IK SZÁM A legfeketébb péntek "Holnapra gyászba borul a magyar égbolt és elhal a zene, elfullad a szó minden magyar ajkon. Holnap megállnak mindenüt az országban a vonatok és megáll a szivünk üteme a gyásznak komor ünnepén. Holnap azt várja minden fia ennek a földnek, hogy meghasadnak az ég kárpitjai és meg-,rendül a föld, az elrabolt magyar föld, az orgazdák lába alatt. Valami csodát várunk, valami hatalmas igazságtevést, melv az utolsó pillanatban meghiusitsa a szörnyű bűnt, amit földalatti hatalmak szőttek ellenünk és az egész emberiség ellen…” VILÁG - BUDAPEST, 1920 CSÜTÖRTÖK JÚNIUS 3. XI: ÉVFOLYAM, 132-IK SZÁM (forrás: Arcanum) NEMZETI ÚJSÁG PÉNTEK, 1920 junius 4, II. ÉVF. 133 SZÁM 1920. VI. 4. "Harangok zúgása hirdeti holnap, pénteken reggel, hogy uj fejezet kezdődik a magyar nemzet történetében. Porig alázva, kifosztva és elhagyatottan, mint a megszedett fa, rongyokban járó koldusok lettünk, akik valaha parádés tiszttartói voltunk Európa kánaáujának. Szomszédaink, aki ket vérünk hullajtásával védtünk a középkor barbárságának pusztító dühe ellen, — akiket eltartottunk tulajdon kenyerünkkel és emberré neveltünk a saját kultúránk erejével — hálátlanul elárultak bennünket és végigrabolták országunkat, amelynek több mint kétharmad részét megszállva tartják még ma is. És ezt a betörést az entente tudtával követték el; ölbe telt kezekkel nézték pusztulásunkat az angolok, franciák és olaszok, — megfeledkezve arról, hogy azért fejlődhettek naggyá, hatalmassá és gazdaggá, mert ezer éven át eleven testünk volt a bástya, melyen megtörtek Kelet barbárságának rohamai...” NEMZETI ÚJSÁG - PÉNTEK, 1920 junius 4, II. ÉVF. 133 SZÁM (forrás: Arcanum) MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 JUNIUS 4. PENTEK XXVII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM Néma tiltakozás "Urnapján sok millió magyar szív fel zokog, millió magyar kéz ökölbe szorul Magyarország Urnapján a keresztre feszitett Igazság képét mutatja fel. Az ünnepi áhítat összevegyül az elkeseredett nemzet lelkének lázongásával egy nappal azelőtt, ho|y a Trianonpalotában aláírják a magyarra hozott rettenetes Ítéletet. Ott Nyugaton, a- nyugati hatalmak kegyetlen itélőszéke hozta meg ezt az itéletét az ellen a Magyarország ellen, melynek leróhatatlan hálával épp a Nyugat lett adósává a történelmi idők rendjén...” MAGYARORSZÁG - BUDAPEST, 1920 JUNIUS 4. PENTEK XXVII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM (forrás: Arcanum) AZ UJSAG BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 4. PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM Ne örülj, ellenségem...! "Az ország néma tüntetése a békeszerződés ellen. — A pénteki demonstráczió. — Délelőtt zárva lesznek az összes üzletek és megállnak a vonatok.”„Június 4-én. Fájdalmasan de gyász nélkül virrad reánk junius 4. A Trianonii nagy palotában megjelelik egy magyar miniszter s aláírja azt a békeszerződést, melyről már azok is lemondtak, a kik reánk erőszakolták. Aláírja abban a tudatban, hogy Magyarország minden vállalt pontot, a mit csak fizikailag teljesíthet, becsületesen végrehajt, de tiltakozik és nem nyugszik meg benne, a mint nem nyugodhatik meg benne egyetlen európai nemzet sem, a mely a világ békéjét szükségesnek tartja és azt megoltalmazni igyekszik...” AZ UJSAG - BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 4. PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM 133. SZÁM (forrás: Arcanum) MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 JUNIUS 5. SZOMBAT XXVII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM Harangzúgás "Megkondultak a magyar harangok abban a félórában, mikor a versaillesi Trianonpalotában aláírták a magyar békét. Consummatum est, — a magyar nemzet sorsa betelt a történelmi századok ama fordulóján, amely egy uj ezeresztendő felé visz bennünket. A nemzet gyásza zug a harangokban és ez a harangi zugás azt a láthatatlan koporsót kíséri, melyben a régi Magyarország fekszik. A régi ország meghalt, komor arcával úgy nyugszik a koporsóban, mint egy utolsó földesur, akit a pusztuló udvarház leomló falai közül visznek utolsó útjára. Fekete fátyollal letakart lovait vezetik utána és meghordozzák a gyászmenetben rozsdás kardját és szeges buzogányát. A régi Magyarországot temetjük, a régi Magyarországnak szól a harangzúgás, a koporsó fölé ráfordítjuk a kripta ajtaját, de — a kardot és a buzogányt visszahozzuk! Akit eltemettünk: nyugodjon békével. Ne sirassuk és ne akarjuk feltámasztani: önön bűneink, kicsinyességünk, tétlenségünk, könnyelműségünk, ostobaságunk feküdt a koporsóban, az a Magyarország, amely Pato Pálokat termett s amely a nemzet ezeréves kincseit esztelenül tékozolta....” BUDAPEST, 1920 JUNIUS 5. SZOMBAT XXVII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM (forrás: Arcanum) AZ UJSAG BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 5. SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM A békeszerződést aláírtuk "Tíz órakor tíz perczre megdermedt ma minden élet. Utána megrázkódott, megindult és meg se is pihenjen, a mig az a világ, mely ínegdermesztette, fönnáll. A mi lelkiismeretünk tisztább, mint a győzteseké. Ma, az aláirás napján, mely mint egy pontot tesz a háborúnk után, kijelentjük: Magyarországnak nincs mit megbánnia és gáncs miért bűnhődnie. Igaz hittel és szent joggal védte országát, becsületes lélekkel és Istennek tetsző férfiassággal állta szavát. Nem pártolt el szövetségesétől a balsors órájában sem, nem szomjazta ellenségei vérét a kábító diadalok napjaiban sem. Vitéz volt a csatában és emberséges a fegyvertelennel szemben. Az a magyar, akit most az ellenség a béke idejében halálra kinoz, csupán mert magyar, a háború folyamán gyöngéden, kímélettel és lovagiassággal bánt azokkal, a kik kényre-kedvre ki voltak neki szolgáltatva....” BUDAPEST, 1920 JÚNIUS 5. SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM 134. SZÁM (forrás: Arcanum) FRISSHIREK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1920 IV. ÉVFOLYAM 26. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. NÉMA "... az ajkunk. Csak a sziveink dobbannak fájdalmasan össze. Nagypéntekünk van ismét. A párisi itélők asztala előtt haláisápadtan ott áll egy magyar. Reszkető kézzel iktatja nevét egy rettenetes Írás alá. Amelynek ha minden betűje beteljesednék, elmondhatnék: — Nincs már Magyarország ! De nincs, nincs senki a világon sem jóbarát, sem ellenség, aki a Nagy-Trianonban 1920. junius hó 4-én tiz órakor végbemepő eseményt ne tekintené egyébnek, mint egy teátrális jelenetnek...” FRISS HIREK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1920 IV. ÉVFOLYAM 26. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) PESTI HIRLAP BUDAPEST, 1920 XLII. ÉVFOLYAM 134. (14,247.) SZÁM. SZOMBAT JÚNIUS 5. Nemzeti egység „A fekete napon, amelyen ránk borult a békeszerződés sötétsége, örök mécsest kell gyújtani a nemzeti egység oltárán. Picinyke láng ez ma még, de messze világit, mint egy ; csillag a sötét éjszakában. Ezzel adunk jelet a távolba erőszakkal elszakitott testvéreinknek, aik könnyes szemmel tekintenek föl a kegyetlen égre. Ezzel jelezzük:, hogy ébren őrködünk fölöttük is. A nemzeti érzés lángjának állandó szitásával mutatjuk, hogy hivek maradunk hozzájuk, hogy testvéreinknek tartjuk őket s arra kérjük, ne feledjenek ők se minket s lelkük belső rejtekén maradjanak hivek a közös hazához, melyet jobb időben visszaad még nekünk a magyarok Istene…” PESTI HIRLAP BUDAPEST, 1920 XLII. ÉVFOLYAM 134. (14,247.) SZÁM. SZOMBAT JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) PESTI NAPLÓ BUDAPEST, 1920. 71-IK ÉVFOLYAM. 134. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. Alírták a békeszerződést „A főváros és az ország tiltakozása — Szent mise a Bazilikában és istentiszteletek — A menekültek néma tüntetése. A magyar távirati Iroda jelenti Párishól junius 4-én. Magyar békeszerződést ma délután 4 óra 30 perckor aláírták (Havas-ügynökség.)…” PESTI NAPLÓ BUDAPEST, 1920. 71-IK ÉVFOLYAM. 134. SZÁM. SZOMBAT, JÚNIUS 5. (forrás: Arcanum) A korabeli sajtó sorai ma is megrendítő erővel idézik fel Trianon napjainak fájdalmát és bizonytalanságát. Ezek az újságcikkek nem csak történelmi dokumentumok, hanem egy megsebzett nemzet segélykiáltásai voltak, amelyek száz év múltán is emlékeztetnek bennünket az összetartozás fontosságára. Trianon emléke nem csupán gyász, hanem figyelmeztetés és kötelesség is: őrizni múltunkat, megérteni történelmünket, és továbbadni a következő nemzedékeknek mindazt, amit ezek a sorsfordító napok jelentettek a magyarság számára. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen!

A Vitézi Rend az utóbbi időben számos megkeresést kapott azzal kapcsolatban, hogy miért létezik több, a Vitézi Rend nevéhez kapcsolódó kiadvány. Az alábbi összeállítás célja, hogy segítsen olvasóinknak eligazodni a különböző lapok között, és bemutassa a történelmi folytonosságot képviselő Vitézek Lapja múltját és jelenét. Az utóbbi években sok érdeklődő és olvasó teszi fel a kérdést: miért találkozhatunk többféle, a Vitézi Rend nevéhez kapcsolódó újsággal, folyóirattal és kiadvánnyal? A válasz egyszerű: napjainkban több, egymástól eltérő szervezet használja a „vitézi” megnevezést, ezért különböző kiadványok jelennek meg hasonló témakörben. Fontos azonban tudni, hogy a Vitézi Rend eredeti és hivatalos lapja a „Vitézek Lapja”, amely alapításakor még „Vitézek és Gazdák Lapja” néven jelent meg. Vitézek Lapja egykor és napjainkban A korabeli kiadvány a Vitézi Rend hivatalos lapjaként működött, és évtizedeken keresztül szolgálta a rendtagság tájékoztatását, valamint a nemzeti és gazdatársadalmi értékek képviseletét. A vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitány által vezetett Vitézi Rend ma is ezt a hagyományt folytatja. A rend hivatalos magazinja továbbra is a „Vitézek Lapja”, amely név közvetlenül kapcsolódik a történelmi elődhöz és a rend több mint százéves örökségéhez. Az olvasók ugyanakkor más kiadványokkal is találkozhatnak. A magát „Történelmi Vitézi Rend”-nek nevező szervezet a „Vitézi Tájékoztató” címet használja, míg az úgynevezett Habsburg-irányzatú, az I.C.O.C.-hoz kapcsolódó szervezet kiadványa a „Vitézi Közlöny” elnevezés alatt jelenik meg. A könnyebb tájékozódás érdekében az alábbiakban egy-egy korabeli és jelenkori példát mutatunk be mindhárom kiadványból. A borítók jól szemléltetik, hogy bár mindegyik a „vitézi” hagyományokra hivatkozik, eltérő szervezetekhez és eltérő szellemiséghez kapcsolódnak. Vitézi Tájékoztató egykor és napjainkban Vitézi Közlöny egykor és napjainkban Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a különböző elnevezések nem véletlenül alakultak ki. A „Vitézek Lapja” név a Vitézi Rend eredeti hivatalos lapjához kötődik, míg a többi kiadvány más szervezetek saját tájékoztató orgánuma. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy amikor vitézi témájú kiadványt vesznek kézbe vagy internetes formában olvasnak, mindig figyeljenek a lap címére és a kiadó szervezet megnevezésére. Köszönjük mindazoknak, akik hosszú évek óta figyelemmel kísérik a Vitézek Lapját, támogatják annak megjelenését és hozzájárulnak ahhoz, hogy a Vitézi Rend öröksége hiteles formában maradjon fenn a jövő nemzedékei számára. Olvassák továbbra is bizalommal a Vitézek Lapját – a Vitézi Rend hagyományos és hivatalos folyóiratát. vitéz Balázs Róbert

Horthy Miklós születésének 155. évfordulóján ünnepélyes ülést tartottak a parlament Felsőházában a Vitézi Rend és a Mi Hazánk Mozgalom, illetve Dúró Dóra országgyűlési alelnök szervezésében. Felszólalt v. Takaró Károly nyá. dandártábornok, protestáns tábori püspök, Popély Gyula, az MTA doktora és dr. v. Raffay Ernő egykori honvédelmi államtitkár is. A Vitézi Rend egykor és ma című konferencián Dúró Dóra ülésvezető elnök köszöntötte Tisza Istvánnét, a néhai miniszterelnök dédunokájának feleségét és Szent-Iványi Ágnest, Horthy Miklós utolsó diplomatájának özvegyét. Jelen volt Jónyer István, A Nemzet Sportolója, asztalitenisz világbajnok, valamint polgármesterek, és a Mi Hazánk mind a hat országgyűlési képviselője. Csűry Csaba a Vitézi Rend társadalmi és közéleti kapcsolatokért felelős törzskapitányának köszöntője után prof. dr. Horváth Attila alkotmánybíró, egyetemi tanár A Felsőház szerepe a magyar jogrendszerben címmel tartott előadást, majd prof. Dr. Popély Gyula, a Fekete István Szabadegyetem igazgatója Horthy nemzetegyesítő szerepéről beszélt. Dúró Dóra felidézte: 1992-ben hiába próbálták meghátrálásra bírni a kormányt egy SZDSZ-es interpellációban, miután a Honvédelmi Minisztérium képviselői is megjelentek a Vitézi Rend avatásán, Raffay Ernő válaszolt honvédelmi államtitkárként: „A Honvédelmi Minisztériumnak kötelessége széles körű kapcsolatokat kiépíteni és ápolni mindazon alkotmányosan működő, bejegyzett társadalmi szervezetekkel, amelyek zászlajukra tűzik a haza védelmének ügyét. Ezért vettek részt a Honvédelmi Minisztérium képviselői a Vitézi Rend magyarországi tagozatának rendezvényén, és biztosíthatom a képviselő urat arról, hogy korántsem kizárt az, hogy ez a jövőben is elő fog fordulni, csakúgy, mint más, törvényesen működő társadalmi szervezet esetében.” E mondatokat 2023-ban viharos taps követte, majd Raffay Ernő ezúttal történészként szólalt fel A Horthy-korszak és a Vitézi Rend címmel: „Amikor a belső és a külső ellenség a nyakunkon ült, a kormányzónak nélkülözhetetlen szüksége volt az általa alapított Vitézi Rendre. Ki kell mondani, a trianoni békediktátum szörnyű csapás volt, de még szörnyűbb lett volna, amit a minket körülvevő országok akartak. A szerbek a Balaton déli partjáig, a románok a Tiszáig tolták volna ki a határaikat. Ha eredeti tervük valóra válik, alig maradt volna valami Magyarországból” , fogalmazott Raffay. Az immár 7000 tagot számláló Vitézi Rend hazánk egyik legnagyobb társadalmi szervezete, állami támogatás nélkül végzi közhasznú tevékenységét többek közt a kultúra, a hagyományőrzés, a hadisírgondozás, a katasztrófavédelem, a karitatív missziók, a hazafias és honvédelmi nevelés, illetve a sport- és önvédelmi oktatás területén. Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya felszólalásában rávilágított: "A Vitézi Rend az alapító Horthy Miklós végakaratának megfelelően nemcsak beszél a nemzetről, hanem tesz is érte, pl. az ukrajnai háború kitörése után a kárpátaljai magyaroknak 40 tonna adományt vittek. Hangsúlyozta, hogy a rend politikailag független, ugyanakkor nyolc évtized után a nemzet templomában ülésezni hatalmas élmény és lehetőség." Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya Jobb szélen Miklós Árpád egykori MDF-es, majd MIÉP-es országgyűlési képviselő, aki ma a Mi Hazánk politikusa A főkapitány az eseményen elismeréseket is átadott Bárány János, a Vitézi Rend törzskapitánya, rendőr százados és Novák Előd, a felsőházi ülés főszervezője " Nemzetünket Szolgáljuk!" (Forrás: Magyar Jelen)

Országos sikerű bált rendezett a Vitézi Rend, 2026. március 28-án a Budai Vár – Lovardában. A bál célja a Vitézi Rend karitatív munkájának és a rend segítségnyújtási lehetőségeinek bővítése volt. A nemzetközi szintű érdeklődés miatt a 2026-os évben új helyszínre volt szüksége a vitézi bálnak. A lehető legnagyobb létszám fogadása érdekében idén a Budai Vár, 350 fő befogadására alkalmas lovardája szolgált színhelyül. A rendezvény az eddigieknél is nagyobb teret engedett a jelenlegi országhatáron kívülről érkezőknek, így a magyarországi bálozók mellett jelentős számban képviseltették magukat a külhoni magyarok és a külföldi állampolgárok is. A bálon rendtársainkon túl reprezentálták magukat a történelmi magyar családok, az üzleti szféra tagjai, a művészvilág jeles alakjai és a Vitézi Rend szimpatizáns tábora is. Emellett jelen voltak a Vitézi Rend szövetségeseinek hivatalos delegációi, mint például a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus lovagjai. A hivatalos kapunyitás 18:00-tól volt a programban, azonban már azt megelőzően megérkeztek a leglelkesebb bálozók. Este 6 órától 7 óráig volt a regisztráció, ami alatt már kialakultak az első társalgások és baráti csoportok. Azonban 19 órára mindenki sikeresen elfoglalta a helyét az asztaloknál. Az est 19:00-kor kezdődött el, amikor is a műsorvezető, Dr. Schmuczer Bernadett úrhölgy a mikrofonhoz lépet és röviden ismertette a programpontokat. Őt a köszöntők sora követte. Köszöntőt mondott a Vitézi Rend főkapitánya, vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitány úr, aki egy személyben a bál házigazdája is volt. Főkapitány úr mellett a vendégeket köszöntötte vitéz lovag Pákh Imre főkapitány-helyettes úr, aki a bál fővédnöke is volt. Emellett felszólalt Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese, az Országgyűlés alelnöke is. A beszédek nagy hatással voltak a közönségre, hiszen a résztvevők átérezték, hogy miért is vannak jelen az este folyamán (amellett, hogy jól érezzék magukat). A köszöntőket a támogató emlékplakettek átadása követtek. Ezen ajándékokat azok a nagyvonalú támogatóink vehettek át, akik nélkül nem jöhetett volna létre a vitézi bál. A 2026-os bál alkalmával öten részesültek emlékplakettben: - vitéz lovag Pákh Imre főkapitány helyettes úr - vitéz Bogdán György hadnagy úr - Prof. Dr. vitéz Kruppa József nemzetes úr - vitéz Magyary Jenő nemzetes úr - Csillagh András úr Az emlékplakettek átadását a bálok történelmében elsőként, egy divatbemutató követett. Ennek során Hampel Katalin nemzeti divattervező ruhakölteményei kerültek bemutatásra, melyben hazánk csodaszép leányai segédkeztek modellként. Ne feledjük Hampel Katalin alkotásai egyre inkább a hazai- és nemzetközi divatbemutatók és rangos díjátadók (például az Oscar-díj) elmaradhatatlan elemei, így a résztvevők egy igen különleges élményben vehettek részt. A programot tovább színesítette, hogy a zenei aláfestést Sáfár Mónika Jászai Mari - díjas előadóművész szolgáltatta. A remek műsort, a 20:10-kor kezdődő ünnepi vacsora követte. A vacsora során a bál vendégei a lovarda gasztronómia különlegességeinek, igen kiváló fogásait fogyaszthatták el. Itt olyan fogásokról kell megemlékeznünk, mint a borjúszűz vargányás jus-vel, sáfrányos-kakukkfüves polentával és ördögszekér gombával vagy a csokoládé trilógia. Ezek elfogyasztása során igen jó hangulatú beszélgetések alakultak ki és új ismeretségek köttettek. A vacsorát a 21:20-kor kezdődő nyitótánc követte. A nyitótáncosok a bálozó fiatalok soraiból kerültek ki. Több kisasszony és ifjú is első bálozóként volt jelen, így még különlegesebbé vált az első báljuk az élménye. Biztosak lehetünk benne, hogy a táncosok évek múlva is kellemes emlékként gondol vissza közös táncukra. A nyitótáncot követően vette kezdetét bál fénypontja, a táncos mulatság. Az ezt során a Sakk Matt Company Zenekar húzta a talpalávalót, mely az egész este folyamán szórakoztatta és táncra buzdította kiváló zeneszámokkal a báli forgatagot. A zenekar tagjai voltak: Dervalics Róbert klarinét előadó művész, Szigeti Flóra művésznő, Pingiczer Szilárd zongoraművész, Németh Kira énekművész és Miklós Szilvia énekművész. A zenekar mellett egy sztárfellépő is tovább emelte az est fényét. A résztvevők Szulák Andrea Máté Péter-díjas énekesnő, színésznő előadására mulathattak. A bált tombolahúzás zárta. A tombolából befolyt teljes összeg a Vitézi Rend karitatív tevékenységének és a rend segítségnyújtási lehetőségeinek a támogatására lesz felhasználva, hogy így minél több magyar honfitársunkon tudjunk segíteni. Teljesen bizonyos, hogy a Vitézi Rend ismertsége, elismertsége ezeken a közösségi eseményeken is megmutatkozik. Az ezer főt meghaladó budapesti vitézavatások és vitézi találkozókon túl a társadalom egy részének erős igénye van a vitézi bálokra is, amik évről évre egyre rangosabb eseménnyé válik. Kijelenthető, hogy napjainkra a vitézi bál ismét a magyar báli kultúra egyik kimagasló eseményének számít. Isten áldja Magyarországot, Isten áldja a Vitézi Rendet! (forrás: vitéz Oláh Szabolcs székkapitány, sajtófőnök, főkapitányi parancsőrtiszt www.vitezirend.com )

A Sztálingrádért vívott csata végső szakaszában a Don folyónál álló magyar királyi 2. honvéd hadsereget is súlyos támadás érte. 1943. január 12. fekete napként vonult be a hadtörténelmünkbe: a megfelelő minőségű és számú páncélelhárító fegyver, illetve harckocsi nélkül, továbbá a vontatóeszközök hiánya miatt mozgásképtelen tüzérséggel a katonák nem tudtak sokáig ellenállni a támadás súlypontjain túlerőben levő szovjet csapatok offenzívájának. A szovjet áttörés után a 2. magyar hadsereg részei nyugat felé vonultak vissza A magyar apokalipszis – a szépirodalomban és a publicisztikában így aposztrofálják a 2. hadsereg tragédiáját, melynek előzményei 1941 végéig nyúlnak vissza. A Barbarossa-terv kudarca, valamint a szovjet Vörös Hadsereg 1941/42-es téli, moszkvai ellentámadása során elszenvedett veszteségek arra kényszerítették a német katonai vezetést, hogy a keleti hadszíntéren 1942 tavaszára tervezett nagyszabású hadművelete során az addigiaknál komolyabban támaszkodjon szövetségeseire. Hazánk nagyobb mértékű részvételét illetően 1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke folytatott tárgyalásokat Budapesten. A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódásunk ugyanakkor nemcsak a német nyomásgyakorlás miatt tűnt elkerülhetetlennek, hanem a magyar–román versengés okán is. Tudniillik mindkét fél attól tartott, hogy amennyiben Adolf Hitlernél kegyvesztetté válik, nem lesz módja területi követelései érvényesítésére. Az 1942. január 22-én született döntés értelmében a keleti hadszíntéren zajló műveletekhez kilenc gyalogdandárt (későbbi nevén könnyűhadosztályt), egy páncéloshadosztályt és egy repülőköteléket kellett a németek rendelkezésére bocsátani. Ezt követően került sor az 1941/42-ben érvényes hadrendben nem szereplő magyar királyi 2. honvéd hadsereg mozgósítására; a szervezet parancsnoki tisztét Jány Gusztáv vezérezredesre bízta Horthy Miklós kormányzó. A hadsereg 207 ezer fős személyi állományának összeállításánál az egyik fő cél az volt, hogy a mozgósítás minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legértékesebb korosztályokat. A fegyverzet és a felszerelés tekintetében viszont megpróbálták a lehető legjobbat adni a kivonuló alakulatoknak, bár ezek minősége messze elmaradt azokétól, amelyeket a szovjet és a német csapatok használtak. Ennek egyik oka az volt, hogy a honvédség alakulatait nem a nagyhatalmak háborújában való részvételre, hanem – a revízió jegyében – a szomszédos országok hasonló hadipotenciállal rendelkező hadseregeivel vívandó harcokra készítették fel. A fegyverzet, a személyi felszerelés, a ruházat vagy a szállító járművek összeállításánál egy esetleges közép-európai hadszíntér terep- és időjárási viszonyait vették alapul. A terepviszonyok már nyáron is megnehezítették a magyar katonák életét Hídfőcsaták A 2. hadsereg részeit 1942 áprilisa és júliusa között a győzelem kivívásában való közreműködés reményével indították útnak. A keleti hadszíntérre elsőként a szombathelyi III. hadtest érkezett meg, amely azonnal bekapcsolódott az 1942. június 28-án indított nagy német offenzívába, s július 6-ra már a Don partján állt. A pécsi IV. és a miskolci VII. hadtest viszont csak 1000–1200 kilométer gyalogmenet után, 1942 júliusában-augusztusában jutott ki a folyóhoz. A Dont végül augusztus 25-re érte el a teljes 2. hadsereg, melynek bal szomszédja a 2. német hadsereg lett, a jobb oldalán pedig a 8. olasz hadsereg helyezkedett el. Ezt megelőzően – egészen pontosan 1942. július 9-én – Hitler a Dél hadseregcsoportot a hadműveletek nagyarányú kiterjedése miatt A és B hadseregcsoportra osztotta fel. Az utóbbi alárendeltségébe került a 2. magyar hadsereg, melyre az a feladat hárult, hogy biztosítsa a Sztálingrád és a kaukázusi olajmezők felé irányuló hadműveletek sikerét. A nyári visszavonulás után két jelentős hídfő maradt szovjet kézen a Don nyugati partján. A nagyobb, egyben veszélyesebb Sztorozsevoje és Uriv települések térségében, Voronyezstől 60 kilométerre, délre létesült, míg a másik a Scsucsje és Perejeshaja községek által határolt mocsaras, ártéri erdővel borított szegletben volt. A Donba ömlő Potudany folyó torkolatától délre elterülő, Korotojak helységet és környékét magában foglaló keskeny területen kiépített hídfőállás megléte szintén komoly veszélyforrást jelentett. Onnan ugyanis a szovjetek gyorsan elérhették volna a közeli Osztrogozsszk városát, amely a 2. magyar és a 6. német hadsereg ellátása szempontjából bírt döntő jelentőséggel. E hídfőállásokat értelemszerűen a német–magyar hadvezetés fel akarta számolni, de a két hónapos csatározások eredményeként csak a korotojakit sikerült teljes egészében elfoglalni, mégpedig 1942. szeptember 3-án este, a német 336. gyaloghadosztály csapatainak három napig tartó kemény küzdelme árán. Ugyanakkor az uriv-sztorozsevojei hídfő elleni három nyári támadás is csekély eredménnyel, ám óriási véráldozatokkal járt. A Don menti hídfőcsaták során elesett, megsebesült vagy hadifogságba került a 2. hadsereg 26–27 ezer katonája. Az anyagi veszteségek is jelentősek voltak: az 1. páncéloshadosztály harckocsijainak száma a felére csökkent, a 7. könnyű tüzérezred pedig elvesztette lövegeinek java részét. 200 kilométeres védővonal A német–szovjet arcvonal déli szakasza 1942. szeptember végére teljes egészében megmerevedett, a támadók nem jutottak el a létfontosságú bakui olajmezőkig. A 2. hadsereg a doni hídfőcsatákat követően, 1942 őszén védelemre rendezkedett be. A védőállások kiépítését, műszaki megerősítését viszont nagyban akadályozta az építőanyagok, a szögesdrót és az aknák hiánya, a rendelkezésre álló rövid gyalogsági ásók pedig alkalmatlannak bizonyultak a néhol agyagos, kemény talaj feltörésére. A hosszú menetektől és a kezdeti harcoktól kimerült magyar alakulatokat védelmi állásba rendelték a Don mentén A szovjet tüzérség nappali tevékenysége miatt az akadályok telepítése, a tüzelőállások, futóárkok, lakófedezékek építése általában éjjel történt. Ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy az első vonalban levő csapatok teljesen kimerültek, s egy idő után látszott: az esős, havas időszak beköszöntéig valószínűleg már nem fejeződnek be a műszaki munkálatok. Pedig 1942 őszétől mind több munkaszolgálatos századot rendeltek alá az első vonalban levő seregtesteknek. További nehézséget jelentett, hogy az arcvonal hossza elérte a 200 kilométert, vagyis jóval meghaladta azt, amit a 2. magyar hadsereg a rendelkezésre álló felszereléssel és létszámmal meg tudott volna védeni. Késve érkezett meg a téli ruha Nem véletlen, hogy a parancsnokság a hídfőharcokban súlyos veszteségeket szenvedett alakulatok harcképessé tétele érdekében leginkább a fegyverzet terén mutatkozó hiányokat próbálta meg pótolni, ám javarészt szükségmegoldásokra kényszerült. Emellett a németek sem tartották be vállalásaikat, hiszen korszerű fegyverek helyett a francia és a belga hadseregtől zsákmányolt eszközöket adtak át. 1942. november elején megkezdődött a személyi állomány fokozatos felváltása is, ám a hátországból érkezett alakulatok csaknem fegyvertelenül, századonként 30 puskával felszerelve érkeztek ki a hadműveleti területre. A központi utasítás az volt, hogy a fegyvereket és a téli felszerelést az első vonal leváltandó alakulataitól vegyék át. Mindeközben a Vörös Hadsereg által megszállva tartott doni hídfőkbe irányuló erős tehergépkocsi-forgalomból, a megélénkülő felderítő tevékenységből, illetve a tüzérségi belövésekből ítélve egyre bizonyosabbá vált, hogy hamarosan megindul a szovjet offenzíva, ami végül 1943. január 12-én be is következett. Mint azt a különböző magyar jelentések egyöntetűen állítják, a támadók két hadosztálynyi erővel hajtották végre hadmozdulatukat, ami tulajdonképpen egy felderítő jellegű vállalkozásnak indult. A főerőknek csak két nappal később kellett volna harcba bocsátkozniuk a 2. magyar és a 8. olasz hadsereg részeinek bekerítése és megsemmisítése céljából. Ha lehetőség nyílt rá, megadták a végtisztességet a harcokban elesett katonáknak A honvédek arculcsapása Az urivi hídfőből kiindult, egészen szűk területre koncentrált január 12-i szovjet akció a IV. hadtest alárendeltségébe tartozó 7. könnyűhadosztály 4. gyalogezrede által védett szakaszt érte, s a támadók gyorsan előrenyomultak 6–10 kilométert. A németek másnap végrehajtott boldirevkai ellencsapásának kudarca, illetve az előrehozott szovjet fő offenzíva kibontakozása nyomán válságosra fordult a kezdeti harcokban érintett magyar csapatok helyzete, január 14-én pedig végérvényesen kettészakadt a 2. hadsereg arcvonala. Mindezek tetejébe ugyanezen a napon a scsucsjei hídfőből szintén kitört a Vörös Hadsereg, s ezzel egyidejűleg a magyaroktól délre álló 8. olasz hadsereg ellen is kezdetét vette a támadás. Január 15. után a szovjetek egy újabb hadművelet előkészítésébe fogtak: a Voronyezsi és a Brjanszki Front négy (40., 13., 38., 60.) hadserege azt a feladatot kapta, hogy semmisítse meg a 2. német hadsereget és a magyar III. hadtestet, illetve vegye birtokba a jelec-valujki vasútvonalat. Január 18-án a III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. A gyakran rendezetlen oszlopokban visszavonuló kisebb-nagyobb kötelékek közül azokat, amelyek megkísérelték a fegyveres ellenállást, a szovjet erők megsemmisítették, emellett sokan fogságba estek. Arra is volt ugyanakkor példa, hogy az ellenállást nem tanúsító katonákat lefegyverzésük után hagyták tovább menekülni. Mindazonáltal ez korántsem jelentett garanciát a túlélésre, hiszen a dermesztő, nem egyszer mínusz 40 Celsius-fokos hidegben sokan megfagytak vagy az éhhalál végzett velük. A mérhetetlen szenvedésen és a hatalmas veszteségeken túl a 2. hadsereg tragédiáját csak tovább fokozta Jány Gusztáv január 24-én kiadott hírhedt hadseregparancsa, melynek első mondata a következőképpen hangzott: „A 2. hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.” Ez az írás – megalázó és kegyetlen hangvételével – a kilátástalan küzdelmet vívó, számos esetben hősiességet tanúsító honvédek arculcsapását jelentette, egyúttal alapot adott a németeknek arra, hogy a magyarok teljesítményét ócsárolják. Bár Jány számos későbbi parancsa tanúskodik arról, hogy a hadsereg helytállását, illetve a katasztrófa igazi okait illetően revideálta álláspontját, katonái nagy többsége számára az 1943. január 24-én született dokumentum vált ismertté, s ez olyan mély sebeket okozott, amelyeket begyógyítani már nem lehetett. A téli útviszonyokkal a harckocsik sem tudtak minden esetben megbirkózni Miközben a harcra már alkalmatlan, többnyire fegyvertelen magyar alakulattöredékek nyugati irányba vonultak vissza, a német alárendeltségbe került, Stomm Marcel altábornagy vezette III. hadtestre még nehéz és súlyos összecsapások vártak. A 9. könnyűhadosztály 17/III. zászlóalja még január 27-én hajnalban is doni állásaiban tartózkodott, csak ezt követően kapott visszavonulási parancsot. Egy nappal később azonban a III. hadtest maradványai, illetve a 2. német hadsereg XIII. és VII. hadteste körül bezárult a gyűrű, miután a szovjet csapatok Kasztornojétól dél felé, Gorsecsnojétól pedig északi irányba előrenyomulva megszállták az Olim patak völgyének nyugati oldalát. A búcsúparancs Stomm Marcel altábornagy 1943. február elsején délelőtt felettesétől, a 2. német hadsereg 57. gyaloghadosztályát irányító Friedrich Siebert altábornagytól azt a felvilágosítást kapta, hogy csapatai nyugat felé kitörhetnek a gyűrűből. A németek egyébként ekkor már napok óta próbálkoztak ezzel, igaz déli irányba, ahol a fontos közlekedési csomópontot, Gorsecsnojét mindössze egyetlen szovjet lövészezred védte. Nyugati irányban viszont semmi esély sem mutatkozott a sikerre, mivel arra az utat erős szovjet csapatok zárták el. Az ebből fakadó reményvesztettség is hozzájárult aztán ahhoz, hogy Stomm Marcel tábornok a maga nemében példátlan lépésre szánta el magát: feloszlatta hadtestét. A február elsejei keltezésű „búcsúparancs” meghozatalának okait, körülményeit a következőkkel indokolta: „Mérlegelve a helyzetet, arra a következtetésre jutottam, hogy a csoportok további vezetése a hadtestparancsnokság részéről kilátástalan, részben az összekötő és híradó eszközök teljes hiánya miatt, de legfőképpen azért, mert egy egységesen vezetett hosszú oszloppal való kitörés és továbbjutás az adott helyzetben nem hajtható végre. Ezért célszerűbbnek láttam, ha egyes egységek – zászlóaljak, osztályok – önálló csoportonként vágják ki magukat, és Ny–DNy irányban Belgorod felé vonulnak vissza, ahol a hadtestet gyülekeztetni volt szándékom…” A „búcsúparancsban” többek között ezek a sorok olvashatók: „A mai nappal Siebert tábornok Úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól nyugatra eső területekre, ahol keresztül tudjuk magunkat nyugat felé törni. Azon az orosz hadseregen keresztül törni, amelyiken a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékű hadosztályai sem voltak képesek. E parancsot én nem tudom néktek továbbadni, mert nincs értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei 10 tölténnyel puskánként, üres gyomorral, tehetetlenül pusztuljanak el… ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok…” Csak a németek után Az Olim völgyéből kitörni igyekvő német seregtestek 1943. január 30-án kezdték meg támadásukat Gorsecsnoje irányába. Erőfeszítéseiket siker koronázta, hiszen február elsején az élen haladó 88. gyaloghadosztály felvette a kapcsolatot a Sztarij Oszkolt védő – szintén német – 26. gyaloghadosztállyal. Az Olim-völgyet utolsóként elhagyó német kötelékek után a minimális fegyverzettel rendelkező magyar csoportok is besorolhattak, de csak a párhuzamos utakat használhatták, vonatoszlopaikat pedig meg kellett semmisíteniük. Mindeközben a III. hadtest törzse, Stomm rendelkezésének megfelelően, 30–40 fős részekre oszlott, hogy észrevétlenül „átcsúszva” a szovjet gyűrűn Tyimben gyülekezzen. A hadtestparancsnokság első csoportja – benne Stomm Marcel altábornaggyal – késő délután öt szánon indult el Ivanovka felé, ám az irányt elvétették, és február 3-án reggel fogságba estek. A III. hadtest nagy oszlopa – kisebb-nagyobb egységeket alkotva – február 2-án hajnalban kezdte meg déli irányú menetét a német gyaloghadosztályok után, állandó ellenséges tüzérségi tűzben és rajtaütéseknek kitéve. Gorsecsnojéig a karbantartott úton visszavonuló német erőkkel párhuzamosan, terepen haladtak, majd onnan Sztarij Oszkolig a vasúti töltésen. Azokat a csoportokat, amelyek Gorsecsnoje után letértek a vasúti töltésről, még erős partizántámadások is érték. Az utolsó magyar csapatok február 4-én vonultak be Sztarij Oszkolba, a hadtest megmaradt része (körülbelül 6000–7000 fő) pedig február 14. és 18. között érte el Szumit. A magyar összekötő törzsek és egyéb parancsnokságok addigra már elhagyták a várost: a 2. hadsereg vezetése nem számolt azzal, hogy a III. hadtest maradványai még megmenekülhetnek. A visszavonulás során minden szállítóeszközt igénybe vettek Viszontagságos út A magyar csapatok – különösen a III. hadtest alakulatai – 1943. január–februári visszavonulásának számtalan emberi megpróbáltatását, szenvedését és tragédiáját igazán csak azok foghatják fel, akik átélték az eseményeket. A hátráló egységeknek a súlyos harcok és a kegyetlen téli időjárási viszonyok mellett meg kellett küzdeniük a német hadsereg durva túlkapásaival is. „Általában az úton való mozgást ott sem engedték meg, ahol ez a menetüket nem zavarta volna. Szánokat, hátaslovakat, fogatokat, fegyvereket erőszakkal elvettek. Ahol ellenszegülés volt, ott fegyvert is használtak. A községekben a szállásaikból kidobták a magyarokat, illetve ahol németek voltak elszállásolva, ott a magyarokat nem engedték be. Ahol magyarok jelentek meg, gyakran a legdurvábban gyalázták a magyar nemzetet és a honvédséget. Darnay tüzér alezredes jelentése szerint Olim községben egy német vezérkari őrnagy parancsot olvasott fel a németeknek, amelyben elrendelik, hogy a magyar csapatokat hadifogolyként kell kezelni” – jegyezték fel a 2. hadsereg parancsnokságának naplómellékletébe. Az 1943. január–februári harcok mérlegét megvonva: a 2. magyar hadsereg szerepéről általában negatív értékelések születtek, indokolatlanul. A katonák ugyanis a Don menti állásokban, a dermesztő hidegben napokig vívták egyenlőtlen küzdelmüket, amikor pedig védőállásaikból kivetették őket, további két hétig folytatták súlyos utóvédharcukat; tették mindezt nehézfegyverek és tüzérség nélkül. Nehéz lenne 20. századi hadtörténelmi példákat hozni arra, hogy egy 200 kilométer széles arcvonalat tartalékok hiányában mélységi tagozódás nélkül védő, számottevő páncélelhárító fegyverrel és harckocsival, továbbá az utánpótlás katasztrofális helyzete miatt megfelelő téli felszereléssel nem rendelkező hadsereg – melynek katonái 2500 kilométerre szülőföldjüktől számukra idegen vagy közvetett célokért küzdöttek és áldozták életüket – hosszabb ideig ellen tudott volna állni egy szinte minden tekintetben fölényt élvező ellenfél támadásainak. A 2. hadsereg tragédiájával összefüggésben többnyire 150–200 ezer fős veszteségről olvashatunk, hallhatunk. Bár ezek az adatok túlzók, súlyos áldozatot kellett fizetnünk a német szövetség oltárán: hozzávetőleg 125–128 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült vagy fogságba került honvédek, munkaszolgálatosok száma. A hazai közvélemény tehát joggal tartja számon az egyik legnagyobb nemzeti katasztrófaként a Donnál történteket. A rettenetes hideg is nagy számban szedte áldozatait Dicsőség a hősöknek! Forrás: Magyar Honvéd magazin. Fotó: a HM HIM archívuma

1943 december 14 - 1948 december 27 A háború utolsó évei (befejező rész) 1943. december 14. - A Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága újra előveszi az újvidéki vérengzés ügyét. A per során az érintetteket –ezúttal Grassy József vezérőrnagyot , Feketehalmy Czeynder Ferenc nyugállományú altábornagyot, s Deák László nyugállományú ezredest is beleérve – halálra ítélik. Az ítélet végrehajtása elől az érinetttek azonban Albrecht főherceg birtokán át Németországba szöknek. Az áldozatok emlékműve Újvidéken, a Dunaparton 1944. január 6. - Az 1. Magyar hadsereg elfoglalja állásait a Kárpátokban, az 1940 óta épített Árpád-vonal mentén. A Magyar 1. hadsereg a Huba-hadrenddel, 1940. március 1-jén létrehozott alakulat 1944. január 8. - Salói Köztársaság területéhez tartozó Veronában tárgyalássorozat kezdődik a volt Fasiszta Nagytanács azon tagjai ellen, akik előző év júliusában a Duce leváltására szavaztak. 19 halálos ítélet születik, kivégzik többek között Galeotto Ciano volt fasiszta külügyminisztert, Mussolini lányának férjét. Mussolini és Hitler mögött balra Ciano és Göring 1944 január 10, - Megkezdi működését ifj. Horthy Miklós vezetésével az ún. Kiugrási Iroda. Német megszálló csapatok Budapesten, 1944 1944.január 24. - A 2. Ukrán Front, 26-án az 1. Ukrán Front támadást indít a Dnyeper mentén tartott kanyevi német hídfő ellen. German soldiers manning defensive positions on the Dnieper 1944. január 27 . - A szovjet Balti, Leningrádi és Volhovi Front megtöri a német Észak Hadseregcsoport Leningrád körüli ostromgyűrűjét. Finn és román titkos kapcsolatfelvétel történik a Szovjetunióval, bolgár kapcsolatfelvétel a nyugati szövetségesekkel a háborúból történő kiválásról. January 27 is a special day for St. Petersburg. In 1944, then — Leningrad was fully freed from the blockade by fascist troops that had kept the city besieged from 8 September 1941 (for 872 days) causing numerous deaths of inhabitants. 1944. február 2. - Szovjet csapatok foglalják el Luckot és Rovnót. Egy német Tigris páncélos Debrecen utcáján, 1944-ben 1944. február 15. - Horthy Miklós levelet ír Hitlernek, melyben többek között kijelenti: „el vagyok szánva arra, hogy a magyar határokat egy esetleges orosz invázió ellen minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel megvédem”. A Kárpátok önálló magyar védelmére vonatkozó kérés azonban fenntartja a gyanút Hitlerben, aki utastást ad a Margarethe I. hadművelet kidolgozására. 1944. február 26. - Bethlen István az Országgyűlés Véderő Bizottságában Javaslatot tesz Dél-Erdély stratégiai célú elfoglalására. gróf Bethlen István 1944. február 26 – 28. - Ion Antonescu marsall, Berlinbe látogat, ahol biztosítja a Führert Románia loyalitásáról. Antonescu with German foreign minister Joachim von Ribbentrop 1944. február 29. -Az OKW kiadja a részletes utasítást Magyarország megszállásának előkészítésére a Délkelet-Főparancsnokságnak, illetőleg részletes tájékoztatást ad a Luftwaffe vezérkara, az SS vezérkara és az Abwehr II. osztálya számára. Luftwaffe formations 1944. március 7. -Az Abwehr II. osztályának bécsi csoportja véglegesíti a „Trójai faló” akciót, mely a magyarországi német megszállást végrehajtó német csapatok átvonuló erőknek álcázása tervét. Német motoros alakulat a Halászbástyánál Magyarország német megszállásakor A megszálló csapatok parancsnokának kijelölt tábornokot a führer főhadiszállására rendelik. A találkozó során az eredeti, 1944. Március 18-i, szombati napra eső dátumot vasárnapra módosítják. 1944. március 13. - Bajnózcy József vezérezredes a Honvéd Vezérkar Főnökének helyettese magához kéreti Kuno Heribert Fütterer német katonai attasét, és magyarázatot kér a Bécsújhely-Kismarton körzetében napok óta tartó kirakodásról, valamint közli azt is, hogy értesülése szerint a kirakodás célja Magyarország megszállása. Fütterer másnap visszatér az az OKW válaszával: „A német hadvezetés a legnagyobb csodálkozással fogadta a magyar vezérkarfőnök helyettesének kérdését, s elgondolkodtató jelenségnek tartják, hogy egy páncélos-tanhadosztály Bécs környéki megjelenésén a magyar fél ennyire megütközik “ Bajnóczy József vezérezredes 1944. március 14. - Német külügyi kapcsolatainak köszönhetően Albrecht főherceg értesült a Margarethe tervről, s találkozót kért a német követtől, Dietrich von Jagowtól. A német válasz azt tükrözi, hogy a követ fél a Margaretha hadművelet idő előtti kitudódásától, a főherceggel való találkozótól azonban nem zárkózik el. Albrecht főherceg, hadnagy (a cs. és kir. Hadisajtóiroda képe) 1944. március 15. - Hitler 18-ára Klessheimbe hívja Horthy Miklós kormányzót. Kállay Miklós miniszterelnök a meghívás elutasítását tanácsolja, Szombathelyi Ferenc vezérkai főnök viszont határozottan képviseli azt az álláspontot, hogy a kormányzónak személyesen lehet esélye a meggyőzni Hitlert a keleti fronton harcoló magyar csapatok hazahozataláról. Regent of Hungary Miklós Horthy de Nagybánya (left) with Adolf Hitler 1944. március 16. - Az OSS ( Office of Stratetig Service, amerikai titkosszolgálati szerv ) a VKF-2 ( Vezérkari Főnökség -2. Osztálya, a magyar katonai kémelhárítás szerve) és a Kállay-kabinet előzetes megállapodása alapján háromtagú amerikai ejtőernyős-küldöttség landol Bottornya térségében az éjjeli órákban. A Florimond Duke ezredes, Alfred M. Suarez őrnagy és Guy T. Nunn százados alkotta csoport érkezésének célja az amerikai és magyar titkosszolgálatok együttműködésével Magyarország kiugrásának előkészítése. Men trained for ranger and guerrilla fighting by the OSS, 1944 1944. március 17. - Horthy Miklós kormányzó, Szombathelyi Ferenc a Honvéd Vezérkar Főnöke, és Csatay Lajos hadügyminiszter Klessheimbe utazik, láthatóan hitelt adva annak a német indoknak, hogy Hitler tárgyalni kíván velük a magyar haderő visszavonásáról a Kárpátokig.. Hitler azonban megérkezésük után közli velük: „Mindenképpen elrendelem Magyarország megszállását.” A Magyar Királyság honvédelmi minisztere Horthy indulatusan elhagyja a tárgyalótermet, Budapesttel azonban nem tudja felvenni a kapcsolatot. A nap folyamán harmadik tárgyalási próbálkozás során Hitler utal arra, hogy ha Magyarországon Németország számára kedvező helyzet alakul ki, hajlandó visszavonni a csapatait. Horthy nem írja alá a nyilatkozatot, mely szerint egyetért a németek bevonulásával. 1944. március 18 – 19 - Edmund von Veesenmayer távirati utasítást kap a Német külügyminisztériumból, hogy a kormányzóval együtt utazzon Budapestre. Az elsődleges cél a kormányzó egyetértésével történő kormányátalakítás volt, egy Imrédy Béla vezette kabinet létrehozása. Ideális esetnek azt tartották, ha a kormányzó helyémaradásával sikerül legitimizálni a német beavatkozást. ( De B tervük is volt, a Budai Vár elfoglalása, bár ezt Veesenmayer maga ellenezte. ) A vonatúton hazafelé Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök táviratban utasítja a magyar erőket, hogy ne álljanak ellent a megszálló német csapatoknak. Horthy Miklós és Edmund Veesenmayer 1944. március 20-án délelőtt fél tizenkettő környéke - Délelőtt fél tizenkettő környékén Veesenmayer a német követségre rendeli a Magyar Megújulás Pártja több tagját. Rátz Jenőt, Jaross Andort, Mecsér Andrást, Baky Lászlót és Ruszkay Jenőt, illetőleg Jurcsek Bélát. Felszólítja őket, hogy állítsanak össze egy kormánylistát. Dél körül a kormányzó találkozik Imrédy Bélával, a németek legpreferáltabb kormányfőjelöltjével. Hogy itt mi hangzik kettejük között, pontosan tudni nem lehet, egymásnak ellentmondó hírekkel távoznak. Fél egykor Veesenmayer találkozik Horthyval, aki kijelenti: Imrédy kinevezésébe egyelőre nem egyezik bele, ő bizonytalan ideig inkább egy hivatalnokkormányt nevezne ki. Csatay Lajos altábornagy, vagy Sztójay Döme vezetésével. Ugyancsak visszautasította azt a kormánylistát, amit Veesenmayer kérésére, a Magyar Megújulás Pártja tisztivselői állítottak össze. Veesenmayer megfenyegeti, hogy ennek súlyos következményei lehetnek. Német katonai teherautók a pesti rakparton 1944. március 19-én 1944. március 20. este nyolc: Veesenmayer a német követségre hívatja Sztójay Dömét, s közölte vele, hogy gratulál miniszterelnöki kinevezéséhez. Még azelőtt, hogy a kormányzó kinevezte, vagy erről egyáltalán értesített volna Sztójayt. Ez a gesztus nyilvánvalóan azt jelzi, hogy a Veesenmayer ragaszkodott annak látszatához, hogy ők mondták ki a döntő szót a miniszterelnök személyének kérdésében. Sztójay Döme a Magyar Királyság 35. miniszterelnöke 1944. március 21-22. - A német külügyminisztérium utasítást ad a „B” terv, Horthy likvidálásának előkészítésére is: Berlinből elrendelik Veesenmayernek: térképezze fel a Vár elfoglalásának és a hadsereg lefegyverzésének lehetőségeit. Veesenmayer, bár az előkészületeket megteszi, azokkal nem ért egyet: A Vár „hatásos körülzárása” – azaz a kormányzó foglyul ejtése szerinte a palota alatti barlangjáratok miatt kivitelezhetetlen, bár magának a várnak a lerohanása és elfoglalása 3 óra alatt megvalósítható lvolna. A hadsereg lefegyverzése pedig véleménye szerint passzív ellenállást váltana volna ki. Ő mindenképpen diplomáciai úton, és Horthy államfősége mellett, az ő beleegyezésének megszerzésével akarja keresztülvinni a kormányalakítást. Német katonák szemlélik a budapesti panorámát a Halászbástyáról Magyarország 1944-es megszállása után 1944. március 23. - Összeáll a végleges kormánylista. A Magyar Megújulás Pártjának azok a tagjai, akik március 20-án a német követségen Veesenmayer kérésére megjelentek, s német utasításra összeállítottak egy kormánylistát, döntő többségben valamilyen módon mind bekerülnek a kormányba. Veesenmayer tehát sikeresen hatalomra juttatja „saját listájának” kemény magját. Miniszterként bekerül Imrédy Béla, Rátz Jenő, Jaross Andor, Jurcsek Béla. Baky László államtitkárként. Kifejezetten német követelésre, a kormányzó ellenkezése ellenére lesz a kabinet tagja Kunder Antal, illetve német kérésre, a kormányzó rábólintásával Reményi-Schneller Lajos.. Kiesik viszont Mecsér András és Ruszkay Jenő. A kormányzó jelöltjeként Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Antal István propagandaminiszter jut be a kormányba. Összegezve elmondhatjuk: döntően a németek eredeti elgondolása érvényesül a végrehajtó hatalom összetételét illetően. Magyar Megújulás Pártja, 1944 1944. március 29. - Megjelenik az 1140/1944. számú miniszterelnöki rendelet, mely az 1941-es házassági törvény alapján zsidónak számító személyek számára kötelezővé teszi a telefonkészülékek bejelentését. 1944. március 31. - Megjelenik az 1200/1944 M. E. sz. Rendelet, mely megtiltja az 1941-es házasággi törvények kritériumai alapján zsidónak számító személyek alkalmazását az ugyanezen törvény alapján nemzsidónak minősülő háztartásokban. Budapesti Közlöny, 1944 április Megjelenik az 1220/1944 M. E. sz. Rendelet, mely megtiltja az 1941-es házassági törvény kritériumai alapján zsidónak számító személyek filmművészeti és színművészeti kamarai tagságának engedélyezését. Budapesti Közlöny, 1944 április Megjelenik az 1230/1944 M.E. számú rendelet, mely az 1941-es házassági törvény alapján zsidónak minősülő, gépkocsival bíró személyeket kötelezte gépkocsijuk adatainak bejelentésére. Budapesti Közlöny, 1944 április A 1240/1944. (XII. 22.) ME rendelet (Magyar Közlöny 1944. 282. szám) valóban előírta a házon kívüli viselkedés szabályait a második világháború idején, többek között azt a „kanárisárga színű, hatágú csillagot” is, amely a zsidó lakosság kötelező viselete volt, 10x10 cm méretben, szövetből, selyemből, vagy bársonyból, a ruházaton jól látható helyen kellett viselniük, és az "E" (Elite) és "V" (Vitéz) jelölésekkel ellátott nem zsidóknak is jelezni kellett bizonyos helyeket. A pontos idézet így hangzik: „Házon kívül mindenkinek, akit e rendelet tárgyát képező eljárás alá vonnak, viselnie kell a ruházaton jól látható helyen egy 10x10 cm átmérőjű, szövet-, selyem-, vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű hatágú csillagot, amelynek közepén fekete betűkkel a Zsidó (Z) vagy a Csoportosított (CS) jelzés van”. 1944. április 3. - Megkezdődik Magyarország rendszeres angol-amerikai bombázása. B-24 Liberator bombázók a Csepel sziget fölött Esti Újság, 1944 április 3. Friss Újság, 1944 április 3. 1944. április 7. - Hatályba lép a 6163/1944. BM VII. res. számú titkos rendelet a zsidók gettóba zárásáról. Letartóztatott zsidó nők Budapesten 1944 1944. április 17-18. - A Sicherheitsdienst letartóztatja Ujszászy István tábornokot, ezzel a magyar hírszerzés de facto megszűnik létezni. vitéz Ujszászy István 1944. március 21. - Horthy találkozik Sztójayval, megbízza kormányalakítással, és átnyújt neki egy listát az általa javasolt kormánytagokról. Sztójay-kormány. In: Tolnai Világlapja, 46. évf. 13. sz. (1944. március 29.) 1944. április 28. - Hatályba lép az 1610/1944 M. E. sz. Rendelet, mely az 1941-es házassági törvény alapján zsidónak minősülő személyek zárolt lakásainak igénybevételéről rendelkezik. Rendelet a nemzsidó lakások és lakóik összeírásáról, 1944 1944. április 29. - Magyarországon teljes sajtócenzúrát vezetnek be. Ullein Reviczky Antal sajtófőnök 1944. május 4-6. - Egy bécsi megbeszélésen a magyar csendőrség és a német "Sonderkommando" képviselői véglegesítették a magyarországi deportálások menetrendjét. A Sonderkommando 1005 egység volt tagjai egy csonttörő gép mellett pózolnak a Janowska koncentrációs táborban 1944. május 5. - A Mauthausen-i koncentrációs táborba érkezik a budapesti politikai elit első letartóztatási hullám során német őrizetbe került csoportja. Köztük: Apponyi György, Gratz Gusztáv, Lajos Iván és Andorka Rezső ( Rudolf). Mauthauseni koncentrációs tábor, 1944 1944. május 10. - Serédy Jusztinián hercegprímás Sztójay Döme miniszterelnöknél tiltakozik személyesen a deportálások ellen. Serédi Jusztinián, az ellenzéki hercegprímás 1944. május 15. - Megkezdődik az Északkelet-Magyarországon, Kárpátalján és Észak-Erdélyben (I-II. zóna) gettóba tömörített zsidók deportálása. A magyar csendőrség és az Eichmann-kommandó képviselői a május 4-6. között Bécsben megtartott konferencián véglegesítették a deportálások menetrendjét és útvonalát. A végrehajtási utasításokat a kiszállításokat végrehajtó német és magyar szervek munkácsi értekezletén, május 12-én adták ki. Az ütemterv szerint napi négy tehervonat indul Magyarországról. Minden szerelvénybe 3000 személyt zsúfolnak. A terveknek megfelelően június 7-én indul az utolsó transzport az I. és II. zónából. 24 nap alatt 92 szerelvényben 289.367 zsidót deportálnak Auschwitz irányába. Deportálás Auschwitzba Monte Cassinónál a szövetséges erők áttörik az olasz-német Gusztáv védelmi vonalat. German Paratroopers, Monte Cassino, 1944 1944. május 20. - Hatályba lép az 500/1944 B. M. sz. rendelet zsidó személyeknek vendéglátó üzemek látogatásában való korlátozása tárgyában. Egy (nem is olyan) régi párhuzam Budapestről. Az “500/1944. B. M. rendelet értelmében: Zsidókat nem szolgálunk ki! 1944.június 1. - Hatályba lép az 510/1944 B. M. sz. Rendelet, mely az 1941-es házassági törvény alapján zsidónak minősülő személyek számára megtiltja a nyilvános szórakozóhelyek látogatását. Tábla a zalaegerszegi gettó bejáratánál. 1944. június 4 . - Brit-amerikai-francia csapatok vonulnak be Rómába. Amerikai csapatok vonulnak be Rómába 1944. június 16 . - 
Megkezdődik a délkelet-magyarországi (IV. zóna) zsidóság koncentrálása. Június 29-ig 40.505 személyt összpontosítottak a zóna hét bevagonírozási központjában. Ezek a következok voltak: Bácsalmás, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Debrecen, Nagyvárad. (Nagyváradról ezúttal a Bihar megyei zsidókat szállították el. A nagyváradi zsidóság elszállítására már májusban sor került.) A zóna további fontosabb gyűjtőhelyei és gettói: Hódmezővásárhely, Kalocsa, Kecel, Kiskőrös, Makó, Nagykáta, Szarvas, Szentes, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Karcag, Téglás, Bácstopolya, Baja, Szabadka. A deportálás június 25-én kezdődik és június 28-án fejeződik be. 15 vasúti szerelvényen mintegy 40 ezer személyt szállítanak el. A magyar zsidóság deportálása 1944. Június 17. - Közzéteszik Budapest polgármesterének rendeletét a fővárosi zsidóság "csillagos házakba" való átköltöztetésérol. A rendelet értelmében a budapesti zsidóknak - számuk mintegy 250 ezer fő volt - június 25-ig - 1840, sárga Dávid csillaggal megjelölt lakóházba kellet összeköltözni. A rendelet szerint egy zsidó családnak egy lakószobához volt joga. A magyar hatóságok ekkor elvetették egy központi budapesti gettó szervezését, mert azzal számoltak, hogy a szövetségesek légitámadásaik során megkímélnének egy ilyen városrészt. Ezért a zsidókat túsznak tekintve a főváros különböző pontjain jelöltek ki házakat számukra. Csillagos ház Budapesten, 1944 1940 június 20. - Franciaország kapitulál. Nazi leaders in Paris Adolf Hitler (center) in front of the Eiffel Tower in Paris 1944. június 25. -XII. Pius pápa telegramban fordul Horthy kormányzóhoz, azok nevében akik „nemzeti, vagy etnikai hovatartozásuk miat üldöztetnek” arra kérve, hogy „tegyen meg mindent e rengeteg szerencsétlen ember további szenvedésének megakadályozására.” XII. Pius pápa 1944. Június 26. - Roosevelt amerikai elnök a svéd követségen keresztül Budapestre juttatott jegyzékében figyelmezteti a magyar kormányt, hogy „Magyarország a háború lezárulta után más megítélés alá fog esni, mint a civilizált nemzetek, amennyiben a deportálások folytatódnak.” Franklin Delano Roosevelt 1944.június 26. - Horthy kormányzó a Koronatanácsban a deportálások leállítására kéri a kormányt. Horthy kormányzó a deportálások leállítására kéri a kormányt. 1944. június 29. - Serédi Jusztinián hercegprímás pásztorlevelet szerkeszt a deportálások ellen. Az Igazságügyminisztérium lefoglaltatja a pásztorlevelet. Serédi Jusztinián hercegprímás, Esztergom 1944. június 30. - A "Kasztner vonat" Az utaslista szerint 1684 főt és még kb. 200 főt, nem számolt csecsemőt és kisgyereket mentő akciót később „Kasztner vonata” néven emlegették, amely 1944. július elsején szombaton 0 óra 30 perckor indult Budapest Rákosrendező vasútállomásról és július 4-én hagyta el az országot Bécs irányában. A vonat útját angol légitámadás is hátráltatta. Az utasokat először egy bergen-belseni különleges (a hírhedt koncentrációs táborhoz közeli) lágerbe vitték, majd több hónap után két részletben, az első 318 fős csoportot 1944 augusztusában, a másodikat négy hónappal később Svájcba engedték. Kasztner Noé bárkájának nevezte akcióját. A Kasztner-vonat megérkezik Svájcba (1944) 1944. Július 1 vagy 3. - Török Sándor, a Keresztény Zsidó Tanács elnöke eljuttatja Horthy kormányzó menyéhez az auschwitz-i jegyzőkönyveket. Török Sándor, a Keresztény Zsidó Tanács elnöke 1944. július 7. - Horthy kormányzó elrendeli a deportálások leállítását. Veesenmayer birodalmi megbízott jelentése arról, hogy Horthy felfüggesztette a deportálásokat 1944. július 6-8. - A Budapest környékén (VI. zóna) élő zsidók deportálásával befejeződik a vidéki zsidóság táborba szállítása. Ebből a zónából július 6-8. között 8 vasúti szerelvénnyel 24.128 zsidót deportálnak. Május 15. - július 8. között 147 szerelvénnyel Ferenczy László csendőralezredes, a csendőrség és a német biztonsági rendőrség összekötő tisztjének jelentése szerint összesen 434.351 zsidó származású személy hagyta el szerelvényeken az országot. Edmund Veesenmayer, Németország teljhatalmú megbízottja 437.402 deportáltról ad számot. Egyik adat sem foglalja magában azokat a zsidókat, akiket különleges intézkedések keretében április végén az ország déli részéből szállítanak el. Az 1944 nyarán deportáltak összlétszáma mintegy 450 ezer főre tehető. 1944. július 15. - Eichmann a budapesti Keleti pályaudvaron bevagoníroztatja a kistarcsai internálótábor 1500 és a Budapest, Rökk Szilárd utcai kisegítő toloncház 500 zsidó foglyát. A csoportot második próbálkozásra végül is július 19-én szállítják el. A kistarcsai gyűjtőtábor 1944-ben 1944. augusztus 7. -Horthy kormányzó felmenti tisztéből a vidéki zsidóság deportálásáért felelős Jaross Andor belügyminisztert, Kunder Antal kereskedelmi- és közlekedésügyi, valamint Imrédi Béla tárca nélküli minisztereket. Jaross utódja Bonczos Miklós lesz. A deportálások irányítását végző Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat Horthy szinten félreállítja. Hivatalos felmentésükre szeptember 5-én illetve szeptember 7-én. Jaross Andor kivégzése előtt, 1946 1944. augusztus 23. -Az év június 15-én a szovjetekkel fegyverszüneti megállapodás értelmében este 22 órakor I. Mihály román király rádiónyilatkozatban jelenti be Ion Antonescu marsall katonai diktatúrájának megszüntetését, a román hadsereg harci tevékenységének megszüntetését a németek oldalán, s átállását a Vörös Hadsereghez. I. Mihály, a románok utolsó királya 1944. augusztus 25. -Horthy Miklós kormányzó lemondatja a német megszállás után konszenzusos alapon kinevezett Sztójay Döme kormányfőt, s Lakatos Géza szolgálaton kívüli vezérezredest kéri fel kormányalakításra, akit a fegyverszünet előkészítésével bíz meg. Lakatos Géza vezérezredes 1944. augusztus 26. - Bakach-Bessenyei György berni magyar követ saját kezdeményezésére felveszi a kapcsolatot a svájci angolszász körökkel. Két nappal később ehhez Horthy Miklós kormányzó felhatalmazását is megkapja. Bakách-Bessennyei már egy évvel korábban arról próbálta meggyőzni az államfőt, hogy – mivel Magyarország fel a Vörös Hadsereg közelít – a szovjeteket volna érdemes békeajánlatokkal megkeresni. Akkor azonban mind a kormányzó mind Kállay miniszterelnök elutasította. 1944 nyarán összekötői szerepet vállal az angolszászok és a magyar vezérkar között, ám ezúttal a nyugati szövetségesek képviselői üzenik általa a magyar vezérkarnak, hogy Budapestnek Moszkvával célszerű felvenni a kapcsolatot. Bakach-Bessenyey György 1944. augusztus 29. -Horthy kormányzó miniszterelnökké nevezi ki, és új kormány alakításával bízza meg Lakatos Géza vezérezredest. Az augusztus 23-i román kiugrás után a kormányzó elérkezettnek látja az időt a Sztójay-kormány leváltására. Az új kormány számos korábban bebörtönzött antifasiszta politikust engedett szabadon, és bár nem érvénytelenítette a zsidórendeleteket, elutasította a budapesti zsidóság deportálását. A Lakatos-kormány hivatalosan a háború folytatása mellett foglalt állást, Horthy utasítására megkezdődtek a titkos előkészületek a háborúból való kilépésre. A Lakatos-kormány 1944. augusztus 31. - Amerikai-francia csapatok elfoglalják Marseiile-t. André Diethelm reviews troops in Marseille liberated in August 1944 1944. szeptember 7. - Horthy Miklós elnökletével összeül a koronatananács. ( Kormányzó részvételével megtartott kormányülés.), s bár ismeretes a résztvevők előtt, hogy a szövetségesek csupán feltétel nélküli megadást hajlandók elfogadni, döntést hoznak egy lehetséges fegyverszüneti egyezmény feltételeiről: A szövetséges csapatok csak hadászati stratégiai pontokat szálljanak meg, a német csapatoknak lehetőségük legyen az ország elhagyására, a megszállásban román és jugoszláv csapatok ne vehessenek részt, s a rendfenntartás a magyar honvédelmi, rendőri és csendőri erőkre háruljon. A Koronatanács ugyanakkor ultimátumot intéz a német vezérkarhoz: küldjön 24 órán belül 5 páncéloshadosztályt a Vörös Hadsereg elleni erdélyi hadműveletekhez, ellenkező esetben Magyarország kénytelen lesz fegyverszünetet kérni. Megérkezik a német válasz a magyar ultimátumra: 4 hadosztállyal tudnak Magyarországnak segítséget nyújtani, úgy fogják védeni a Magyar Királyság Határait, mint saját országukat, de minden belső felfordulást letörnek. A kormány eláll a fegyverszünettől. 1944. Szeptember 16. - Báró Bánffy Dániel az Erdélyi Magyar Párt vezetője memorandumban fordul Horthy kormányzóhoz, s fegyverszünet bejelentését kéri. Zrínyi-II rohamtarack 1944. Szeptember 22. - Horthy Miklós megbízásával Náday István vezérezredes a nyugati szövetségesek casertai főhadiszállására repül Charles Helfer Howie néhány héttel korábban hadifogságba esett brit tüzérezredes kíséretében, hogy a fegyverszünet feltételeiről tájékozódjon, a nála lévő, Horthy által kézzel írt, s kézzel ellenjegyzett nem személyre szóló megbízólevelet a szövetségesek nem fogadják el hivatalos iratnak, ott csupán mint önként hadifogságra jelentkező katonatisztet fogadják. Náday István 1944. Szeptember 24. - A kormányzónál bizalmas értekezletet tartanak, Horthy Miklós legszűkebb bizalmi körének részvételével: Ifj Horthy Miklós, Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke, Vattay Antal altábornagy, a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke, báró Bánffy Dániel (Erdélyi Párt), Esterházy Móric, Kánya Kálmán, Sónyi Hugó, Bethlen István, Lakatos Géza, és gróf Zichy Ladomér kettős birtokos (akinek a magyar-szlovák határt átszelő birtokán át távozik majd a delegáció). 1944. Október 6. - Hajnalban A 2. Ukrán Front Malinovszkij Marsall vezetésével mintegy 800 km-es arcvonalon lendül támadásba Erdélyben. Rogyion Jakovlevics Malinovszkij 1944. október 9. - Moszkvában a magyar küldöttség elé terjesztik a fegyverszünet feltételeit. A Hírünk a Világban címlapja Teleki Géza írásával 1944. október 11. - Faragho Gábor vezérezredes Moszkvában aláírja a Magyar Királyság és a szövetséges hatalmak között kötendő fegyverszünet előzetes feltételeit. A kormányzó Vörös János vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke jelenlétében a kiugrásról tárgyal Szakasits Árpáddal, az MSZDP, valamint Tildy Zoltánnal, a FKgP illegalitásban lévő elnökével mint a Magyar Front vezetőivel. Horthy Vattay Antal altábornagy, a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke jelenlétében a kiugrás előkészítéséről tárgyal Miklós Béla vezérezredessel, az 1. magyar hadsereg parancsnokával. Vattay külön fogadja Veress Lajos vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnokának személyes küldöttét, Geréb László alezredest. A szovjet csapatok elfoglalják Szegedet. Faragho Gábor 1944. október 12. - Szovjet csapatok foglalják el Nagyváradot. A Nagyvárad számára 1944. október közepén véget ért második világháború 1944. október 13-14. - Heves harcok Berettyóújfalú-Mezőtúr térségében. Alföldi páncéloscsata 1944. október 14. - Faragó Gábor vezérezredes táviratban értesítette a Kormányzót, hogy az előzetes fegyverszüneti megállapodás előirásait 48 órán belül végre ell hajtani, máskülönben az egyezmény érvényét veszíti. 1944. október 15. - Egy beépített német hírszerző, a jugoszláv partizán tárgyalópartner kicsalja a várból ifj. Horthy Miklóst, akit ezután Otto Skorzeny különleges SS kommandója elrabol. 10.30.-kor Horthy Miklós elnökletével összeül a koronatanács, s Horthy bejelenti, hogy fegyverszünetet kér. 12-kor a kormányzó fogadja Edmund Veesenmayer teljhatalmú követet, s tájékosztatja kiugrási szándékáról. Az eredeti terv szerint ezzel egyidőben elhangzott volna a rádióban fegyverszüneti proklamációja, a Kormányzói Kabinetiroda vezetője, Ambrózy Gyula azonban úgy dönt, megvárja a kihallgatás végét, hátha az államfő mégis változtatni kíván a szövegen valamit. E rövid késlekedés után végül elhangzik a Rádióban a kiáltvány, az eredeti tervezetből azonban Lakatos Géza miniszterelnök, mivel kivitelezhetetlennek tartja –minden bizonnyal önhatalmúan – kihúzza a leglényegesebb mondatot: „Mától fogva Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal.” Miután a kiugrásért felelős katonai biztos, Aggteleky Béla altábornagyot német felbújtásra magyar tisztek fogasra akasztott egyenruhájából kivett saját fegyverével letartóztatják, és saját irodájába zárják, majd minden utasítását visszavonják, így a rádió épületében rendelt készületi őrségre vonatkozót is, a rádió a délután folyamán nyilasok kezére jut. Egy 14.50-kor elhangzó, Vörös János vezérezredes, vezérkarfőnök nevével szignált parancs leszögezi, hogy a proklamáció nem értelmezhető a Honvédség fegyverletételeként, a harcot folytatni kell. 21.40-kor elhangzik Szálasi Ferenc kiáltványa a hatalom átvételéről s a harc folytatásáról Németország oldalán. vitéz nagybányai Horthy Miklós 1944. október 15 1944. Október 16. - Hajnalban a németek őrízetbe veszik Horthy Miklós kormányzót, Lakatos Géza miniszterelnököt és munkatársaik legszűkebb körét. Reggel 6 órától az 503. német páncélososztály, a 22. SS lovashadosztály részei és az 502. SS ejtőernyős vadászzászlóalj ostrom alá veszi a Budai Várat. A Testőrség rövid védekezés után, Lakatos Géza miniszterelnök utasítására beszünteti a tüzet. Délelőtt Horthy Mikós kormányzó elutasítja a nála jelentkező Szálasi Ferencet, késő délután német nyomásra aláírja lemondását és Szálasi kormányalakítási megbízatását. Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom pártvezetője elnökletével megalakul a Nemzeti Összefogás Kormánya. Honvédelmi miniszter Beregfy Károly vezérezredes, aki magának tartja fenn a Honvéd Vezérkar főnökének teendőit is, belügyminiszter Vajna Gábor, külügyminiszter báró Kemény Gábor. Szálasi Ferenc elnökletével megalakul a Kormányzótanács. Tagja Beregfy Károly, Rajniss Ferenc és dr. Csia Sándor. Vajna Gábor elrendeli a Nemzeti Számonkérés Szervezete felállítását. Parancsnoka Orendy Norbert csendőr ezredes. Az 1. magyar hadsereg parancsnoka, Miklós Béla vezérezredes és vezérkari főnöke, Kéri Kálmán vezérkari ezredes átmegy a fronton. A 2. magyar hadsereg parancsnokát, a Horthy kormányzó akadályoztatása esetére homo regiussá kinevezett Veress Lajos vezérezredest a németek letartóztatják. Otto Skorzeny (left), Adrian von Fölkersam (middle), in Budapest, 16 October 1944 1944 október 18 – 1945 április 29 . - A kormányzó és családja a német állam hadifoglyaként él Schloss Hirschberg kastélyában, Bajorországban A bajorországi Hirschberg-kastély 1945. január 20. - Gyöngyösi János külügyminiszter Moszkvában aláírja a fegyverszüneti egyezményt. „Magyarország kormánya kötelezi magát, hogy lefegyverzi a Magyarország területén lévő német fegyveres erőket és hadifogolyként átadja azokat.” (Moszkvai fegyverszünet, 1945. január 20.) Gyöngyösi János külügyminiszter Moszkvában aláírja a fegyverszüneti egyezményt. Mellette balról V.M.Molotov, Mögötte Balogh István államtitkár 1945 május 1 . - Horthy Miklós amerikai vizsgálati fogságának kezdete. 1945. május 8. - Győzelem Napja Wilhelm Keitel vezértábornagy, a német delegáció vezetője a kapitulációs okmány aláírása előtt 1945 szeptember 24. - Horthy Miklóst Nürnberge szállítják. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urat tanúként hallgatták ki a perben. A vádlottak: Első sor (balról jobbra haladva): Hermann Göring, Rudolf Heß, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Wilhelm Frick, Julius Streicher, Walther Funk, Hjalmar Schacht Hátsó sor: Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel, Alfred Jodl, Franz von Papen, Arthur Seyß-Inquart, Albert Speer, Konstantin von Neurath, Hans Fritzsche 1945. december 1. - A volt kormányzó több, mint egy év után újra találkozik fiával, Miklóssal. Horthy Miklós és Purgly Magdolna a négy gyermekük közül hármat veszített el. Magdolna lányuk 1918 őszén halt meg skarlátban, Paulette tüdőbetegség következtében 1940. június 26-án hunyt el, Horthy István kormányzóhelyettes pedig 1942. augusztus 20-án a keleti fronton egy harci bevetés során veszítette életét. 1944 őszén tehát már csak Miklós, vagy ahogyan nevezték, Nicky élt. 1945. december 17. - Horthyt elegendik Nürnbergből. 1945. december 17. - Horthyt elegendik Nürnbergből. 1948. december 27. - A Horthy család az Anna C tengerjáró hajó fedélzetén Portugáliába költözik. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós az "Ana C" hajó fedélzetén útban Portugáliába Családi kép az aranylakodalom napján (1951.VII.10.) Liszabonban - balról jobbra: ifj. Horthy Miklós, Horthy Miklósné, Horthy Miklós és Horthy Istvánné 1957 február 9. - vitéz nagybányai Horthy Miklós halála Portugáliában. A kormányzó sírja a liszaboni angol katonai temetőben VÉGE (forrás: internet)