Július 22 .
A nándorfehérvári diadal emléknapja
(Nemzeti gyásznap)

A Magyar Országgyűlés az 58/2011. határozatában a Nándorfehérvári Diadal Emléknapjának nyilvánította július 22-ét. A XV. században az Oszmán Birodalom terjeszkedő politikát folytatott. II. Mehmed szultán tehetséges, nagyratörő uralkodó volt, hadserege a kor európai hadseregei fölött állt. Amikor 1453. májusában bevette Bizánc városát, várható volt, hogy a közeljövőben Európa ellen indul.

A német-római birodalmi gyűlésen felmerült, hogy Magyarország önerőből nem tudja feltartóztatni a törököket. 1455-ben III. Callixtusz pápa tárgyalásokat kezdeményezett az európai uralkodókkal, hogy az egyházi tizedet fordítsák a katonák felfegyverkezésére, de végül ez nem történt meg. Három héttel a nándorfehérvári csata előtt rendelte el a déli harangozást és az imádkozást a török ellen harcolókért.

A rendi országgyűlés megerősítette Hunyadi János főkapitányt tisztségében. Hunyadi portánként egy arany hadiadót vetett ki, száz portánként négy lovas és két gyalogos kiállítását írta elő. Elvárható lett volna a bárók, nemesek és főpapok személyes hadba vonulása. Hunyadi János saját költségén felszerelt katonáival délre vonult, Kapisztrán János szerzetes pápai megbízásra keresztes hadat toborzott, akik szintén a déli térségbe igyekeztek.

Mivel a török seregnek a katonák utánpótlása, ivóvíz készlete miatt fontos volt, hogy a Duna partján haladjanak, várható volt, hogy Nándorfehérvár lesz az ütközési pont a két sereg között. Az új kutatások szerint a török haderő reguláris és irreguláris egységei összesen ötvenezer főre tehetők. A magyar várvédők 5–7 ezren, Hunyadi katonái 10–12 ezren, Kapisztrán keresztesei 30–35 ezren lehettek. II. Mehmed, hogy megakadályozza a várba való bejutást és utánpótlás küldést, 200 hajó összeláncolásával elzárta a Dunát. Hunyadi és Kapisztrán seregei nem tudtak a vár segítségére sietni, míg súlyos harcok árán át nem törték a hajózárat.

Szilágyi Mihály a várból negyven naszádot küldött, hogy segítse a Dunán folyó küzdelmet. Így a felmentő seregnek sikerült bejutnia a várba. Az átkelés éjszaka zajlott, így Mehmed nem értesült a vár katonaság megerősítéséről, július 21-én kiadta a parancsot a támadásra. A védők létszáma húszezerre emelkedett a közben megérkezett keresztesekkel együtt. Éjfél után a harc már a várfalakon belül folyt. A katonák megakadályozták a török zászló kitűzését, a diadal hőse Dugovics Titusz volt. Hajnalban a keresztes lovasság is megjelent a törökök hátában, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból. A török sereg nagy veszteségeket szenvedett. A keresztesek, akik csak Kapisztránnak engedelmeskedtek, önálló harcba kezdtek, átkeltek a Száván és megtámadták a ruméniai lovasságot. Hunyadi felismerte, hogy így a török tűzérség védelem nélkül maradt, s várból kitörve elfoglalta a törökök ágyúit. A magyar lovasok körbevették a török lovasságot, ez el is döntötte a csatát.
A törökök az éj leple alatt elvonultak a vár alól.

A törökök azonban 1521-ben elfoglalták Nándorfehérvárt.