1918. December 1. – Erdély elcsatolásának gyásza

Erdély elszakításának emléke, a be nem tartott ígéretek, és egy ezeréves haza megtépázott szíve December 1. a románoknak hivatalos ünnepnap, nekünk, magyaroknak azonban egy fájdalmas évforduló.

1918-ban egyetlen tollvonással, külső nagyhatalmi döntéssel Erdélyt kiszakították a történelmi Magyarországból – abból a hazából, amelyhez ezer éven át szervesen, kulturálisan és államilag tartozott, rácsatolva a Regátra, ami alig több mint 37 éve, 1881 március 14. óta lett királyság Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen német fejedelem királlyá koronázásával, aki Carol I. - ként lett Románia első királya. Ez a nap nem politikai vita, nem „nemzetiségi ellentét” kérdése. Ez gyász. Egy olyan seb, amelyet az idő nem gyógyított be...

A nagy román ígéretek – és a valóság

1918-ban a regáti román politikai elit ünnepélyesen vállalta, ha Erdély Romániához kerül, a magyarok, a szászok és az erdélyi románok mind teljes nemzeti, nyelvi és kulturális jogokat élveznek majd. Ezt ígérték Gyulafehérváron, a világ és a nagyhatalmak előtt, papíron megfogalmazva:

•      teljes nemzeti szabadság,

•      anyanyelvi oktatás minden szinten,

•      arányos képviselet a közigazgatásban ,

•      képviseleti jog,

•      vallási és kulturális autonómia,

•      a meglévő történelmi jogok tiszteletben tartása.

A román vezetők ezekkel az ígéretekkel győzték meg az erdélyi románokat, a magyarokat, a szászokat, és legfőképp az antanthatalmakat. Ezek az ígéretek teremtették meg a politikai alapot Erdély elcsatolásához.

A magyar és a szász közösségből sokan nem értettek egyet az unióval, de bíztak abban, hogy ha már Romániához csatolják Erdélyt, legalább tiszteletben tartják ígéreteiket. Az eredmény? A gyulafehérvári ígéretekből szinte semmi nem valósult meg.Ehelyett a frissen kialakult román államszervezet a valóságban:

•      bezárta vagy elrománosította a magyar és a szász iskolák többségét,

•      államosította a magyar–szász kulturális intézményeket,

•      tömegesen bocsátotta el magyar–szász hivatalnokokat,

•      betelepítéseket indított a Regátból,

•      és olyan nemzetállami politikát vezetett be, amely nemhogy jogokat nem adott, hanem a magyar és szász közösségek korábbi szabadságait is elvette.

Erdély népei így szembesültek a valósággal, amit 1918-ban modern, európai „demokratikus ígéretnek” mutattak, az valójában egy központosított nemzetállami projekt volt, amely nem tisztelte sem a múltat, sem az ígéreteket, sem az itt élő népeket. És mindezt nem „történelmi szükségszerűségből”, hanem politikailag irányított asszimilációs céllal.

Az erdélyi románok ellenkezése is valós volt

Kevesen beszélnek róla manapság, de az erdélyi románok jelentős része sem lelkesedett az egyesülésért. Ahelyett, hogy a Regát szinvonalát emelték volna fel a közel 1000 évnyi magyar és szász kultúrával rendelkező Erdély szintjének közelébe, a Regátból – a „régi”, vagyis akkor már 37 éve fennálló fejletlen és tapasztalatlan román királyság területéről telepitették át Erdélybe az új közigazgatást, a hivatalnokokat, a csendőröket, az iskolázatlan és szocializálatlan regáti román lakosságot tömegesen... Az erdélyi románok szemében ők:

•      alacsonyabban képzettek,

•      kulturálatlanabbak,

•      más mentalitásúak,

•      és lenézően, elutasitóan viselkedtek Erdély hagyományaival szemben.

Néhány példa amely szemlélteti hogyan vélekedett az erdélyi román értelmiség:

Octavian Goga (erdélyi román költő, politikus) – aki később román miniszterelnök is volt, ezt írta 1919-ben:

Alexandru Vaida-Voevod (erdélyi román miniszterelnök) A román parlamentben így panaszkodott:

Román sajtó (Erdély, 1920–1925) A Gazeta Transilvaniei és a Patria több cikkében jelentek meg olyan mondatok, hogy:

Luliu Maniu a románok nemzeti ikonja Erdélyben ezt mondta:

Maniu és az erdélyi románok a “federatív Erdély” tervét támogatták —egy olyan Erdélyt, amely nem olvad be Bukarest alá, hanem önálló tartománya lenne egy laza Román Szövetségnek.

Ez az elképzelés a Regátban karanténba került, Maniu-t pedig évtizedekkel később börtönben halt meg.

„Erdélyi Román Liga” – Memorandum (1921)

A memorandum kifejezetten megemlíti:

•      a tömeges hivatalnoki áthelyezést,

•      az erdélyi románok háttérbe szorítását,

•      a korrupció beáramlását.

Nicolae Lorga a román történelem egyik legnagyobb tudósa:

Mit jelentett Erdély elvesztése a magyar szemszögből?

 Egy ezer éve épített világ széthullását:

•      magyar iskolák, egyetemek, templomok, múzeumok elvesztését,

•      több százezer magyar család hirtelen kisebbséggé válását,

•      a vagyonok, földek, intézmények elvételét,

•      a szellemi élet, a városi kultúra gyökeres megváltoztatását.

Ez volt a pillanat, amikor a magyar nemzet egy része vált idegenné saját ősei földjén.

És még ennél is több, az a lelki törés, hogy a régi Erdély – Apáczai, Bethlen Gábor, Bolyai, Arany, Mikszáth, Tamási Áron hazája – kívül került az anyanemzet testén.

December 1. gyásznap, emlékezés

Egy történelmi igazságtalanság emléke, amelyben a vesztesek nem csak a magyarok és szászok voltak, hanem az erdélyi románok is, akiknek a saját kulturált, szabadabb, nyugatiasabb társadalmát rombolta le a regáti politikai gépezet, és a regáti bevándorlók sokasága.

December 1. az a nap, amikor elvették:

•      a történelmi Erdélyt, amely ezer éven át a magyar államiság és kultúra egyik oszlopa volt;

•      az ott élő magyar és szász közösségek jövőjét, akik egyik napról a másikra váltak idegenné saját szülőföldjükön;

•      a Közép-Európa évszázados rendjét és egyensúlyát, amelyet egy nagyhatalmi diktátum borított fel,

•      továbbá az erdélyi románok szabad, természetes, közép-európai irányú fejlődését is, akik helyi autonómiát reméltek, de a regáti központosítás alárendeltjeivé váltak.

 Az erdélyi románok ellenkezése nem egyszeri, csillapodó jelzés volt. Az elmúlt száz évben legalább hat nagy hullámban, generációról generációra visszatérve jelent meg román oldalon Erdély autonómiájának vagy akár teljes leválásának igénye. Mindez pontosan mutatja, hogy az erdélyi román társadalom jelentős része soha nem azonosult a bukaresti központosított rendszerrel, és sokkal közelebb érezte magát a közép-európai, erdélyi hagyományokhoz.

1919–1928: Az autonóm Erdély mozgalma

A Maniu–Vaida-féle erdélyi román elit a gyulafehérvári ígéretek betartását követelte: saját közigazgatást, saját kormányt, a regáti gyarmatosító hivatalnokrendszer helyett egy erdélyi modell létrehozását.

1921–1926: Az Erdélyi Autonóm Liga

Ez volt a legnyíltabban szeparatista román mozgalom.Erdély önálló tartomány, saját parlamenttel és saját törvénykezéssel – ez szerepelt memorandumukban. Bukarest betiltotta, a vezetőket megfigyelték.

1930-as évek: Román föderalisták és külön Erdély-alkotmány terve

Az erdélyi román elit egy része nyíltan kijelentette: „A Regát tönkreteszi Erdélyt.”Ekkor dolgozták ki az első erdélyi autonóm alkotmánytervezetet, amely egy föderális Románián belüli, különálló Erdélyt irányzott elő.

1948–1989: A kommunizmus alatti rejtett értelmiségi ellenállás

A „Modern Erdélyi Iskola” nevű román értelmiségi kör titkos kéziratokban, esszékben követelte Erdély külön identitását és a regáti egységesítés elutasítását.Ez volt a „szamizdat Erdély”, amely túlélte a diktatúrát.

1990 után: Új román szeparatista pártok és mozgalmak

A rendszerváltást követően több román szervezet is az Erdélyi Föderációt vagy a független Erdély államot hirdette.Jelszavak: „Transilvania – stat liber!”, „Jos Bucureștiul!”.A román titkosszolgálat több vezetőt is megfigyelt.

2020 után: Modern román függetlenségi közösségek

A közösségi oldalakon újjászületett a román „Független Erdély” mozgalom.Tízezrek csatlakoztak az olyan csoportokhoz, mint az Ardealul Independent, Ardealul nu e România, Transilvania Liberă.Saját felméréseik szerint az erdélyi románok 30–35%-a támogatná egy föderatív vagy önálló Erdély létrejöttét.

Ez a néhány, jól dokumentált hullám – autonómista, föderalista, szeparatista és identitásvédő mozgalmak – egyértelműen bizonyítja, hogy Erdély román oldalról sem akart teljes mértékben beolvadni a regáti állammodellbe, és azóta sem békélt meg a helyzettel... Ezek mind román kezdeményezések, román források és román vezetők által megfogalmazott törekvések.

Végezetül, Fontos megjegyezni, hogy Erdély helyzete nem statisztika és nem térképszél – több millió ember sorsa, kultúrája, otthona.Erdély nem puszta földrajzi fogalom, nem birtok, nem zsákmány, nem politikai trófea…

Erdély szívügy. A mi szívünk ügye!

... és mindazoké, akik valaha otthont, menedéket, közösséget és hazát láttak benne. Éppen ezért fontos, hogy Erdélynek ne csak múltja legyen, hanem jövője is...

… olyan jövő, ahol nem egy fejletlenebb, egy kulturális értelemben is kevésbé kimunkált rendszer politikai illetve gazdasági terheihez kell igazodnia, azt kiszolgálnia, mint ahogyan azt az elcsatolás óta teszi, hanem végre a saját értékei, a saját közösségei és a saját fejlődési útja szerint élhet.

… olyan jövő, amelyben tiszteletben tartják történelmi közösségeit, ahol a szabadság és a gyarapodás nem ígéret, hanem valóság, és ahol az erdélyiek dönthetik el, milyen irányba haladnak tovább.

szerző: v.Huszárszki Tibor