1944 augusztus 29. - Horthy Milkós új kormányának miniszterelnöke: vitéz nemes csíkszentsimoni Lakatos Géza

1944 augusztus 29. -én Horthy új kormányt állított fel annak érdekében, hogy előkészítse Magyarország háborúból való kilépését. A Sztójay-kabinet helyébe Lakatos Géza vezetésével alakított új kormányt.

De ki is volt Lakatos Géza?

Lakatos 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián, ahol hadnaggyá avatták. Szolgált a budapesti I. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél. 1914-ben felvételt nyert a bécsi Hadiiskolába, amely azonban az I. világháború kitörésekor megszűnt. Ezután az orosz frontra vezényelték, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig a közös hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként tevékenykedett. 1917–18-ban az olasz fronton harcolt, a Tanácsköztársaság idején, 1919 májusában a Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, majd csatlakozott Horthy Miklós „nemzeti hadseregéhez”.

1921-ben, a Hadiakadémia elvégzése után, a Ludovika Akadémián tanított harcászatot és hadseregszervezést. 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán dolgozott. 1925-ben vitézzé avatták, 1928-tól a prágai követségen katonai attasé lett. 1934-ben ezredparancsnok, 1935-ben vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornok, 1941-ben altábornagy,

1943-ban pedig vezérezredes lett. Horthy a honvédség főparancsnokává akarta kinevezni, de a tisztséget végül nem hozták létre.

Kormányában leváltották a deportálásokért felelős államtitkárokat és eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat, ugyanakkor német ügynökök is helyet kaptak benne, akik mindent tudtak a kiugrási tervekről. 1944 októberének elején a németek közölték: Hitler Szálasi Ferencet kívánja miniszterelnökként látni Magyarország élén. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos német fogságba került.

1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, majd január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták. A szovjet bevonulás után, 1945 áprilisában Kiskőrösre vitték, ahol sorozatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, több népbírósági perben is tanúként szerepelt. 1949-ben megfosztották nyugdíjától, elvették földbirtokát is, így kénytelen volt Budapestre költözni, ahol könyvillusztrálásból és selyemkendőfestésből tartotta fenn családját.

1965-ben, a magyar hatóságok engedélyével, elutazhatott Ausztráliába lányához, aki 1957 óta ott élt. Két évvel később, 1967-ben halt meg.

(szerző: v.Babenyecz Attila)