Köszönjük, Kormányzó úr! - Horthy Miklós a zsidóság szemszögéből
- v. Balázs Róbert
- jún. 12.
- 6 perc olvasás
A Horthy-korszak megítélése a mai napig erősen vitatott a közéletben és a történelmi emlékezetben. Időről-időre politikai és társadalmi viták tárgyát képezi a korszak szimbólumainak, így Horthy Miklós személyének és emlékműveinek megítélése is. E viták során gyakran eltérő értelmezések jelennek meg, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a korabeli forrásokat és történelmi összefüggéseket.
Az alábbi összeállítás célja, hogy néhány dokumentált történelmi tény és korabeli forrás bemutatásával árnyaltabb képet adjon a korszak bizonyos eseményeiről, kapcsolatairól mindazoknak, akik mindmáig támadólag lépnek fel nemzetünk hőse Horthy Miklós kormányzó személye ellen, vagy csak kétségeik vannak a megitélését illetően.
A Pesti Izraelita Hitközség támogatta Horthy kormányzóságát (1920)
A budapesti zsidó hitközség vezetői küldöttséget menesztettek Horthyhoz, és jelentős alapítványi összeget ajánlottak fel számára. A kor vezető zsidó lapja, az Egyenlőség bizalommal és reménykedve írt kormányzóvá választásáról.
(forrás: zsido.com)
Korabeli zsidó sajtó és hitközségi vezetők (1920)
A kormányzóvá választás után a budapesti zsidó hitközség vezetői tisztelgő látogatást tettek Horthynál, és hűségükről biztosították. A korszakban több zsidó lap reménykedve fogadta a kommunista diktatúra bukása utáni konszolidációt.
(forrás: Wikipedia)
Felix Moritz Warburg amerikai bankár kitűntetése
1924 nyár végén a következő hivatalos levelet kapta Felix Warburg (1871–1937), az Egyesült Állomok egyik legbefolyásosabb férfija:
„Igen tisztelt uram! Van szerencsém értesíteni arról, hogy Őfőméltósága, nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Önnek azon szolgálatai elismeréséül, amelyekkel a magyarországi nyomort enyhítette, a magyarországi vöröskereszt díszítményes keresztjét adományozta. Igen örvendenék, ha pénteken, folyó hó 29-én, a képviselőmmel történt megállapodás szerint személyesen nyújthatnám át a kitüntetés jelvényeit és rendi szabályait. Kiváló tisztelettel: Alexy Lajos, főkonzul.”
Zsidó származású sportolók és közéleti személyiségek kitüntetése
Horthy 1928-ban személyesen tüntetett ki több zsidó olimpiai bajnok és válogatott sportolót, köztük Petschauert és Mező Ferencet.
(forrás: Jewish Telegraphic Agency)
Lengyel zsidó menekültek befogadása
Lengyelországból és más országokból több ezer zsidó menekült érkezett Magyarországra a háború első éveiben, akik ideiglenesen menedéket kaptak. 1939 után Horthy támogatásával több ezer lengyel zsidó menekült talált ideiglenes menedéket Magyarországon.
(forrás: Holocaust Encyclopedia)
Stern Samu és a budapesti zsidó vezetés
Stern Samu a két világháború között közvetlen kapcsolatban állt Horthyval. Visszaemlékezéseiben arról írt, hogy a zsidó vezetők bíztak abban, hogy személyes kapcsolataikon keresztül befolyásolhatják a kormányzót a közösség védelmében.
A deportálások leállítása után Stern és több zsidó vezető személyesen is kapcsolatban maradt Horthy környezetével, és későbbi vallomásaik szerint jelentősnek tartották Horthy, a budapesti zsidóság megmentésében játszott szerepét.
Kiss Arnold, Mirjam című, 1942-es kiadású
– zsidó nők számára írt imakönyve
Az 543. oldalon leírtak, amelyben vitéz nagybányai Horthy Miklósért kérték imádkozni a rabbik a zsidó leányokat. (Ezt az imát először 1939. május 26-án a péntek esti könyörgő istentiszteleten mondattál el Magyarország, minden zsidó templomában)
„Áldja meg Magyarország dicsőséges lelkű Kormányzóját, hogy bölcselmével és lángoló szívvel irányíthassa hazánk hajóját vágyaink révébe. Oh, hogy ennek a drága földnek minden lakója önzetlen munkával, testvéri megértéssel szolgálhassa hazánkat. Gyűlölet helyett szeretetet, félreértés helyett megértést, széthúzás helyett összefogást, szenvedés helyett jólétet küldj, oh Istenünk…”
"יברך אלוהים את עוצר הממלכה של הונגריה, אשר רוחו מלאת תהילה, למען יוכל בחכמתו ובלבו הבוער לנווט את ספינת מולדתנו אל חוף משאלותינו. הו, מי ייתן שכל יושבי הארץ היקרה הזאת יוכלו לשרת את מולדתנו בעבודה חסרת אנוכיות ובהבנה אחוותית. שלח אהבה במקום שנאה, הבנה במקום אי־הבנה, אחדות במקום פירוד, ורווחה במקום סבל, הו אלוהינו..."
(forrás: Kiss Arnold, Mirjam (1942))
1939–1944 között nem engedte a tömeges deportálásokat
Magyarországon a német megszállásig nem került sor a zsidóság Auschwitzba történő tömeges deportálására, noha erre Berlin részéről nyomás nehezedett. Horthy többször is visszautasította a német követeléseket, ezért 1939 és 1944 márciusa között Magyarországon nem került sor a magyar zsidóság tömeges deportálására a náci megsemmisítő táborokba. Több történész szerint Horthy és a Kállay-kormány hosszú ideig ellenállt a német nyomásnak ezen a téren.
(forrás: Rescue in the Holocaust)
A deportálások leállítása után a budapesti zsidó közösség jelentős része túlélte a háborút.
A legtöbb történész egyetért abban, hogy a júliusi döntés több tíz- vagy akár százezer ember életére volt közvetlen hatással.
(forrás: Holocaust Encyclopedia)
A deportálások leállításának részletei
1944 júniusának elejétől egyre nyilvánvalóbbá váltak a magyar zsidók tragédiájának méretei.
A gettókban uralkodó állapotokról, a csendőrség brutalitásáról és a deportálások részleteiről mind több információ jutott el Horthyhoz. A kormányzó Sztójayhoz intézett levelében elhárított magától minden felelősséget a zsidóellenes lépésekért, Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes pedig a minisztertanácsi üléseken ismertette a deportálások egyre negatívabb belföldi és külföldi visszhangját.
Június második felében Horthyra igen nagy külső és belső nyomás nehezedett. A keresztény egyházak a megkeresztelkedett zsidók érdekében próbáltak közbenjárni. Közvetlen környezete (fia, illetve bizalmasa, Bethlen István) éppúgy próbálta rávenni, hogy szakítson az addigi zsidópolitikával, mint a külföld. Június 25-én XII. Pius pápa, 26-án Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök, 30-án pedig V. Gusztáv svéd király küldött tiltakozó levelet Horthynak.
Az Auschwitz-jegyzőkönyv nyilvánosságra került részei bejárták a nemzetközi sajtót, és eljutottak a magyar egyházi és politikai vezetőkhöz is. Mindenki tudta, mi történik a magyar zsidókkal. Horthyt erősen befolyásolta a hadi helyzet romlása: a szövetségesek június 6-án a német fogadkozások ellenére sikeresen partra szálltak Normandiában, majd előrenyomultak Franciaországban. Eközben a Vörös Hadsereg már Lengyelországban és a magyar határ előterében járt, az amerikai flotta vereséget mért a japán erőkre a Mariana-szigeteknél.
A minisztertanács június 21-i ülésén Endre és Baky államtitkárok szinte idilli képet festettek az akciókról. A lakosság üdvözölte a zsidók gettósítását, eltávolításukkal megszűnt a feketepiac, a gettók és gyűjtőtáborok ellátása jó, a hatóságok szigorúan, de a keresztény könyörületesség szellemében jártak el. A cinikus hazudozást senki sem vette komolyan. Horthy végül június 26-ra koronatanácsot hívott össze. (Ez annyiban különbözött a minisztertanácstól, hogy a kormányzó is jelen volt.) Itt javasolta Endre és Baky eltávolítását és a deportálások beszüntetését.
A kormány jegyzéket fogadott el, melyben elvi engedélyt adtak bizonyos korlátozott zsidó kivándorlásra Svédországba és Palesztinába. Mindennek ellenére a deportálások tovább folytak, Baky és Endre kezéből valójában nem vették ki a zsidóügyek intézését. A németek támogatását élvező Sztójay és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait.
Sőt Bakyék azt tervezték, hogy július elején több ezer csendőrt a fővárosba vezényelnek, és akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése pánikot okozott a zsidók között, és azonnali cselekvésre késztette az amúgy igen határozatlan Horthyt. Attól félt, hogy a csendőrség részvételével puccsot terveznek ellene.
A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatokra támaszkodva azonnali távozásra szólította fel a csendőrséget. A kakastollasok elhagyták Budapestet.
Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat.
A belügyi vezetésre jellemző, hogy az egyértelmű tiltás ellenére a Budapest körüli községekből még július 8-án és 9-én is deportáltak. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült.
(forrás: holokausztmagyarorszagon.hu)
Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. június 18.
„A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… „
Freudiger Pinchas visszaemlékezései
Pinchas Freudiger a háború után több alkalommal beszélt arról, hogy Horthy júliusi beavatkozása nélkül Budapest zsidóságának jelentős része Auschwitzba került volna. A deportálások leállítását életmentő döntésnek nevezte. A budapesti zsidó közösség vezetője az Eichmann-perben is beszélt arról, hogy Horthy leállította a deportálásokat, bár ezt nem Horthy általános felmentéseként értelmezte.
(forrás: Jewish Telegraphic Agency)
A budapesti zsidó közösség köszönő üzenetei 1944 júliusában
A deportálások leállítására 1944. július 7-én került sor. Ez a legfontosabb és leginkább dokumentált intézkedés. Horthy utasítására leálltak a budapesti deportálások. A budapesti zsidó közösség mintegy 200 000 tagja így nem került Auschwitzba a nyári deportálási hullámban. Horthy a hozzá hű katonai alakulatokkal eltávolíttatta a Budapestre vezényelt csendőröket, akik a fővárosi zsidóság deportálásának előkészítésén dolgoztak.
(forrás: rieth.hu)
A deportálások leállítását követően több köszönő levél és üzenet érkezett Horthyhoz zsidó vezetőktől. Ezek nem a teljes Horthy-rendszert dicsérték, hanem azt a konkrét döntést, amellyel a budapesti deportálásokat megállította. A történészek többsége elfogadja, hogy 1944. július 7-9. között Horthy utasítására álltak le a deportálások.
(forrás: Holocaust Encyclopedia)
Kísérlet a háborúból való kilépésre
1944 augusztusában leváltotta a németbarát kormányt, és helyére mérsékeltebb kabinetet nevezett ki. 1944 őszén Horthy megpróbált fegyverszünetet kötni a szövetségesekkel. A németek erre válaszul eltávolították hatalmából és Szálasit ültették a helyére. Több történész szerint a budapesti zsidóság helyzete jelentősen romlott Horthy eltávolítása után.
(forrás: Reddit)
Kísérlet zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére
A zsidó gyermekek és palesztinai kivándorlók kiengedésére tett kísérlet a magyar holokauszt történetének egyik legjelentősebb, diplomáciai szintű embermentési akciója volt, amely szorosan kapcsolódik a Horthy-ajánlat néven ismertté vált 1944. júliusi politikai lépéshez. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a nemzetközi tiltakozások hatására Horthy Miklós kormányzó felajánlotta bizonyos számú zsidó menekült, különösen gyermekek külföldre (főként a brit mandátum alatt álló Palesztinába) történő távozásának engedélyezését.
(forrás: Múltunk folyóirat, yadvashem)
A Koszorús-akció és a zsidó vezetők elismerése
A zsidó tanács több tagja a háború után úgy nyilatkozott, hogy Horthy parancsára Koszorús Ferenc fellépése megakadályozta a budapesti zsidóság összegyűjtését és deportálását. Ezt több visszaemlékezés is rögzíti.
(forrás: Everything Explained Today)
A történelem megítélése nem alapulhat politikai jelszavakon, előítéleteken vagy kiragadott eseményeken. A bemutatott dokumentumok és korabeli források egyértelműen azt mutatják, hogy Horthy Miklós személyét és tevékenységét nem lehet antiszemitának bélyegezni. A történelmi igazságot a körülmények figyelembevételével a tényeknek kell szolgálniuk.
Hozzászólások