top of page

Június 16. – Nagy Imre és mártírtársainak emléknapja

  • Szerző képe: v. Balázs Róbert
    v. Balázs Róbert
  • 1 nappal ezelőtt
  • 2 perc olvasás

Június 16. – Nagy Imre emléknapja

A nemzeti emlékezés és történelmi igazságtétel napja



Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, X. kerület, 1958. június 16)  A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke
Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, X. kerület, 1958. június 16) A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke

Június 16-a a magyar történelem egyik legjelentősebb emléknapja. Ezen a napon emlékezünk Nagy Imrére, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökére, valamint mindazokra, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért.

Nagy Imre neve elválaszthatatlanul összefonódott az 1956-os forradalommal. A forradalom napjaiban a magyar nép reménységévé vált, amikor kiállt a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és a demokratikus átalakulás mellett.



A szovjet katonai beavatkozást követően letartóztatták, titkos perben elítélték, majd 1958. június 16-án kivégezték. Holttestét jeltelen sírba temették, hogy emlékét és példáját eltöröljék a nemzeti emlékezetből. A történelem azonban másként rendelkezett.


Nagy Imre és társai pere az 1956-os magyar forradalmat követő titkos koncepciós per 1958. január 28. és június 15. között, a Nagy Imre-kormány illetve a 'Nagy Imre-csoport' ellen. A vádlottak Nagy Imre, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József, Kopácsi Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Tildy Zoltán és Vásárhelyi Miklós voltak. A pert a Kádár vezette bábkormány és a szovjet vezetés folyamatosan egyeztetve határozta el.
Nagy Imre és társai pere az 1956-os magyar forradalmat követő titkos koncepciós per 1958. január 28. és június 15. között, a Nagy Imre-kormány illetve a 'Nagy Imre-csoport' ellen. A vádlottak Nagy Imre, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József, Kopácsi Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Tildy Zoltán és Vásárhelyi Miklós voltak. A pert a Kádár vezette bábkormány és a szovjet vezetés folyamatosan egyeztetve határozta el.

Nagy Imrét 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be.

Az országgal másnap tudatták a kivégzések tényét, azt azonban a beavatottakon kívül senki nem tudta, mi történt a holttestekkel. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli Új köztemetőben földelték el újra őket, jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imre sírjának fedőneve Borbíró Piroska lett.



1989 június 16-án, harmincegy évvel kivégzése után...

Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezer ember gyűlt össze, hogy lerója tiszteletét azok előtt, akik a szabadság ügyéért hozták meg a legnagyobb áldozatot. Az esemény a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb és legszimbolikusabb pillanatává vált, amely megmutatta, hogy a magyar nemzet készen áll a múlt igazságtalanságainak feltárására és a szabadság visszaszerzésére.


1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén, több mint 200 ezer fő részvételével
1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén, több mint 200 ezer fő részvételével

Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése 1989 június 16.

A Hősök terén felállított ravatalnál hat koporsó állt.


Öt Nagy Imrét és közvetlen mártírtársait jelképezte, míg a hatodik, üres koporsó mindazoknak állított emléket, akik az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások áldozatai lettek. Az ország egy percre megállt, megszólaltak a harangok, és a nemzet közösen hajtott fejet hősei előtt.





Nagy Imre emléknapja nem egyszerűen egy történelmi esemény felidézése...


figyelmeztetés is arra, hogy a szabadság, a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság soha nem magától értetődő értékek. Ezekért minden nemzedéknek ki kell állnia, meg kell őriznie és tovább kell adnia azokat.



A mai napon tisztelettel emlékezünk Nagy Imrére, mártírtársaira és az 1956-os forradalom valamennyi hősére. Emlékük arra tanít bennünket, hogy a történelem legsötétebb időszakaiban is léteznek olyan emberek, akik képesek a nemzet érdekét saját sorsuk elé helyezni.


Hajtsunk ma fejet Nagy Imre és az 1956-os forradalom mártírjai előtt, akik életükkel írták be nevüket a magyar történelem legdicsőbb lapjaira.



 „A hősök nem halnak meg addig, amíg emlékezünk rájuk.”




 
 
 

Hozzászólások


bottom of page