24 December
Christmas Eve
(Christian holiday)

24 December – Christmas Eve
(Christian holiday – Eve of the Nativity)

24 December marks Christmas Eve, the evening before Christmas, traditionally observed as a time of fasting and simple meals. Historically, the main feature of this evening was the anticipation that followed a modest, fasting meal. The hours after dinner were a time for intimate family togetherness, fulfilling the expectations of Advent.

24 December is also the feast of Adam and Eve, a day that encompasses two key elements, which the Church has thoughtfully integrated into its liturgical calendar. On one hand, it commemorates the names of our biblical first parents, Adam and Eve, and their significance in the Christmas mystery play, as well as in the symbolism of the season. On the other hand, it marks the anticipation of welcoming the "new Adam"—the arrival of Christ, who comes to redeem humanity from the inheritance of original sin. This vigil represents both a preparation for the coming year and a renewal of life, a revival of nature, according to ancient human rites, but also in a sacred-liturgical sense.

The Bible does not specify the type of fruit from the Tree of Knowledge of Good and Evil, only noting that the first humans, after eating from it, covered their nakedness with fig leaves. Ancient Jewish scripture scholars speculated that the tree bore fruit such as wheat, vines, or date palms. However, in popular tradition, the fruit is commonly believed to be an apple, a distinctly European interpretation that likely emerged in a Hellenistic Christian context. The apple was not native to the Biblical lands, but quince, a fruit also known as the "golden apple" (as described by the Roman naturalist Pliny the Elder), was native to the region. Along with quince, other fruits mentioned in Jewish traditions also played a significant role in religious rituals.


December 24-e, Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának a neve napja és emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és az ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az "új Ádám" fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is. A Biblia nem árulja el, hogy a jó és rossz tudásának fája milyen gyümölcsöt termett, csak arról tudósít, hogy a bűnbe esettek fügefalevéllel takarták el fölfedezett szégyenüket. Az ókori zsidó szentírás-magyarázók óriás búzaszárnak, szőlőtőkének, ethrogfának (citrus medica), datolyapálmának hitték. A köztudatban mégis úgy él, hogy „annak a fának” a gyümölcse, amelybe harapva az első emberpár a bűnt is megízlelte, csakis alma lehetett. Ez az értelmezés jellegzetesen európai, csak hellenisztikus hatás alatt álló keresztény agyában születhetett. Az alma a Biblia földjén nem őshonos növény. A birsalma viszont igen (az idősebb Plinius, a legnagyobb ókori természettudós a birsalmát nevezi „aranyalmának”), és vele egyetemben mindazok, amelyeket a midrások említenek, úgyszintén, és ezek a kultuszban is jelentős szerepet töltöttek be.