Horthy – A koronázatlan Király - The Sunday Star (WASHINGTON, D. C. 1937. AUGUSZTUS 8.)
- v. Balázs Róbert
- 3 days ago
- 9 min read
A következő sorokban egy különleges történelmi dokumentumot mutatunk be. Lengyel Emil 1937. augusztus 8-án megjelent írásából idézünk, amely a washingtoni Sunday Star hasábjain látott napvilágot „Horthy – Uncrowned King” címmel. Az amerikai újságcikk korabeli szemmel mutatja be Horthy Miklós személyét és Magyarország helyzetét.
Magyarország kormányzója a magyarság szükségében az erős kezű vezetőnek bizonyult
Magyarország egészen 1937 június végéig király nélküli királyság volt. Ekkor a budapesti Országgyűlés az államfőt, nagybányai Horthy Miklós kormányzót olyan királyi jogkörökkel ruházta fel, amelyek címét leszámítva gyakorlatilag királlyá teszik. Senkinek sem tartozik felelősséggel önmagán kívül, és csak a halál választhatja meg magas tisztségétől. Az új törvény széles körű vétójogot biztosít számára a törvényhozással szemben, valamint feljogosítja arra is, hogy utódjára javaslatot tegyen.
Ez az intézkedés nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa szempontjából jelentős. Azt jelenti, hogy a Habsburg-ház elveszítette mindazt a reményét, amely még megmaradhatott számára a budai királyi palota trónjának visszaszerzésére.
Augusztus 20-án, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepén Horthy először jelenik meg a nemzet előtt Magyarország koronázatlan királyaként. Ő vezeti majd azt a díszes körmenetet, amelyen tízezrek róják le tiszteletüket a Magyar Királyság alapítója, Szent István előtt. Az ország minden részéből érkező hívők megtekinthetik majd a szent király mumifikálódott jobb kezét, amelyet vallási ereklyeként őriznek. Ezen a napon Magyarország egy új uralkodó előtt is tiszteleg.
Bár Horthy kormányzó a hetvenedik életévéhez közeledik, az idő mintha könnyedén suhanna el fölötte. Olyan ember magabiztossága sugárzik belőle, aki hozzászokott mások irányításához. Ránctalan arcának egészséges színe sportos életmódjának köszönhető. A külföldi előkelőségek, akiket vadászházába hív meg, kiváló vadászként beszélnek róla. Lovaglótudása ma is kiemelkedő. Szabadidejében zongorázik, vagy kedvenc időtöltésének, a rajzolásnak hódol. Megjelenése arisztokratikus.
Kiváló nyelvtudása
Angol és amerikai vendégeivel anyanyelvükön beszélget, méghozzá olyan kiejtéssel, amely a londoni Mayfair előkelő negyedének társasági világát idézi. Német nyelve szinte anyanyelvi szintű, franciául pedig aligha beszélhetne bárki választékosabban. Folyékonyan beszél olaszul, a Balkánról érkező vendégekkel pedig saját szláv nyelvükön is képes társalogni. Könyvtárának hadtörténeti és tengerészeti művei legalább fél tucat különböző nyelven sorakoznak.
Horthy hosszabb ideje áll egy állam élén, mint a világ bármely más koronázatlan vezetője – hosszabb ideje, mint Mussolini, és jóval hosszabb ideje, mint Sztálin. A budai Várhegyen álló királyi palotában eltöltött tizenhét év alatt szinte intézménnyé vált Magyarországon.
Élete kalandok sorozata volt. A világháború előtt a császári hatalom közvetlen közelében élt. Amikor Közép-Európa régi rendje összeomlóban volt, már az Osztrák–Magyar Monarchia flottájának parancsnoka volt. Ő volt az, aki a szövetségesek parancsának engedelmeskedve átadta a Monarchia haditengerészetét az ellenségnek.
Kerüli a nyilvánosságot
A háború után Horthy Miklós altengernagyra az a sors várt, hogy fél zsoldon élő nemzeti hősként feledésbe merüljön. Ő azonban megtalálta az utat a hatalom felé, és 1920 tavaszán Magyarország kormányzójává választották. Alighogy megkezdte fáradságos kormányzói munkáját, egykori ura, a király jelentkezett, hogy visszakövetelje koronáját, Horthynak pedig ki kellett utasítania őt a királyi palotából.
Azóta folyamatosan megszilárdította pozícióját. Miniszterelnökök jöttek és mentek, ő azonban hivatalában maradt. Noha immár közel húsz éve történelmi szerepet tölt be, jóval kevesebbet írtak róla, mint számos nála jelentéktelenebb államférfiról. Ő a világ egyik legkevesebbet fényképezett vezetője, és a sajtóhírekben is ritkábban szerepel, mint bármely más hasonló rangú államfő. Köztudott, hogy idegenkedik a nyilvánosságtól. Munkáját többnyire a háttérben végzi.
Ma Európa egyik kulcsfontosságú személyisége. Nemrégiben meglátogatta Hitlert, még később pedig az olasz király tett nála látogatást. Fogadta Közép-Európa vezető államférfiait. Úgy vélik, hogy országa Németország és Ausztria példáját követve a békeszerződés nyílt elutasítására készül. Magyarországnak már van hadserege, ezért a Kisantant államai aggodalommal figyelik a fejleményeket. Vajon Horthy valóban Hitler szövetségese? Háborúra készíti fel országát? Mi életének vezérelve? Mielőtt ezekre a kérdésekre választ adnánk, érdemes megismernünk életútját.
Horthy Miklós családi tragédia következtében választotta a tengerészi pályát. Miután bátyja, Horthy Béla, tengerészkadétként egy hadgyakorlat során életét vesztette, Miklós elhatározta, hogy a helyére lép. A fiumei Haditengerészeti Akadémia elvégzését és egy eseménydús csendes-óceáni útját követően a konstantinápolyi Aranyszarv-öbölben horgonyzó Taurus császári és királyi páncélozott jachton került a történések középpontjába.
Felkelti a király érdeklődését
A hajó az Osztrák–Magyar Monarchia konstantinápolyi nagykövetségéhez tartozott. Feladatai közé tartozott, hogy szükség esetén menedéket és szállítóeszközt biztosítson a nagykövetség személyzete számára. Erre gyakran volt is szükség. Horthy a Boszporuszon teljesített szolgálatot, amikor az ifjútörök forradalom 1908-ban történelmet írt. Az egykori császári és királyi Hadügyminisztérium tengerészeti osztályának titkos levéltára huszonnyolc jelentését őrzi a válságos helyzetről. Horthy pályafutása akkor vett döntő fordulatot, amikor Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya felismerte a jelentések szerzőjének kivételes elemzőkészségét.
1909 novemberében Horthyt Bécsbe rendelték, ahol a császár és király szárnysegédje lett. Ez rendkívül megtisztelő és vágyott tisztség volt, hiszen közvetlenül a nagy uralkodó mellett szolgálhatott, aki szinte minden kortársát túlélte, s már életében legendává vált.
A beosztás ugyanakkor rendkívül megterhelő volt. A szárnysegédnek télen-nyáron, esőben vagy napsütésben hajnali négy órakor talpon kellett lennie, mert az uralkodó már öt órakor megkezdte munkáját íróasztalánál.
Kevesen tudtak megfelelni ennek a feladatnak, és aki kudarcot vallott, annak pályafutása rendszerint véget ért. Egy forró nyári napon egy fiatal arisztokrata szárnysegéd elszundított a császár hintójában, amikor a schönbrunni kastély környékén tett szokásos napi sétájukra indultak. A császár ezt követően többé nem kívánta őt szolgálatában látni.
Népszerűsége feltűnést keltett
Horthy Miklóst azonban nem érte ilyen balszerencse. Testvére, Horthy István, gyakran mesélt egy történetet, amely jól mutatta, milyen kedvelt volt az uralkodó előtt.
A Schönbrunn közelében dolgozó borbély, aki felfigyelt a két testvér feltűnő hasonlóságára, megkérdezte Istvánt, ismeri-e Horthy Miklóst. Amikor igenlő választ kapott, elmondta, hogy a császár bizonyára nagyon kedveli haditengerészeti szárnysegédjét, mert vele mindig hosszasan beszélget, míg a többi tiszthez alig szól néhány szót.
Az első világháború Horthyt a Monarchia egyik kisebb hadihajójának fedélzetén érte az Adriai-tengeren. Később egy korszerű cirkáló, a Novara parancsnokságát kapta meg, és háborús pályafutása elsősorban e hajó nevéhez fűződik. A háború kitörésekor az osztrák haditengerészet az Adrián rekedt, miközben bizalmatlanul figyelte egykori szövetségesét, Olaszországot, amely ugyan még semleges volt, de bármikor csatlakozhatott az ellenfélhez.
1915, május 23-án az Olasz Királyság hadat üzent Ausztria–Magyarországnak. Ugyanezen az éjszakán a Novara kifutott pólai támaszpontjáról, több kisebb hadihajó kíséretében, és a sötétség leple alatt az olasz partok felé vette az irányt. Még hajnal előtt megkezdte Porto Corsini, Ravenna kikötőjének ágyúzását. Ezt követően azonban hosszú időszak következett, amelyet tétlenség jellemzett. Ez a várakozás nehezebben viselhető volt, mint maga a harc. Horthy ezért örömmel fogadta a parancsot, amely két évvel első tengeri ütközete után az Otrantói-szorosba, Olaszország és Albánia közé vezényelte. Itt a szövetséges hatalmak erős tengeri blokádot tartottak fenn.
Az otrantói csatában Horthy megsebesült, ennek ellenére továbbra is ő irányította a hadműveleteket, egy széken ülve. Hajói áttörték a blokádot, ám a túlerőben lévő ellenség heves tüzében végül kénytelenek voltak visszavonulni támaszpontjukra.
Néhány hónappal később lázadás tört ki az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének számos egységénél, ám a Prinz Eugen csatahajón – amelynek ekkor Horthy volt a parancsnoka – fegyelem uralkodott. Ferenc József utóda, IV. Károly császár és király, a teljes flotta főparancsnokává nevezte ki. Bírálói szerint a lázadást túlzott kegyetlenséggel verte le.
Ezután következett a Habsburg Monarchia dicsőségének vége. Horthy ekkor már altengernagyi rangot viselt. Életének meghatározó éveit a dinasztia szolgálatában töltötte. Az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjei nem egy országot, hanem az uralkodóházat szolgálták, amelynek nem volt saját nemzetisége. Ez természetesnek számított, hiszen a Monarchia mintegy tizenkét különböző népből állt; ha a Habsburgok bármelyiket előnyben részesítették volna, a többi sértve érezhette volna magát.
Ezért nevezték a hadsereg és a haditengerészet tisztjeit „schwarz-gelb” („fekete-sárga”) tiszteknek, a dinasztia színei után. Életüket a „legfelsőbb uralkodó” szolgálatának szentelték. Horthy is ebben a szellemben nevelkedett. Az a személytelen kötelességtudat, amelyet a német „Dienst” (szolgálat) szó fejezett ki, egész életének vezérelvévé vált, és alapvetően meghatározta a lázadókhoz való viszonyát.
A háború után Magyarország előbb gróf Károlyi Mihály liberális forradalmát, majd a Béla Kun nevével fémjelzett kommunista forradalmat élte át. Mindkét rendszer rövid életű volt. Amikor a kommunista uralom – éppen tizennyolc évvel e cikk megjelenése előtt – megbukott, az ellenkező politikai oldal egy olyan „vaskezű ember” után kezdett kutatni, aki feltétlenül hisz a fegyelemben, és véget vet annak, amit ők az anarchia korszakának neveztek.
A feladatra termett ember
Horthy ideális személynek bizonyult erre a szerepre, és egy esős novemberi napon kis hadserege élén bevonult Budapestre. Ezek voltak a fehérterror napjai Magyarországon, amikor a szocialisták, liberálisok, köztársaságpártiak, kommunisták, zsidók, szabadkőművesek és egyszerűen csak demokraták váltak a gyűlölet célpontjaivá. Mindez több mint egy évtizeddel megelőzte Hitler tisztogatásait, és még ma sincs pontos kimutatás arról, hány ember vesztette életét. Külföldi liberális körök bírálták Horthyt azért a kijelentéséért, amelyet egy angol vizsgálóbizottság előtt tett egy terrorcsapat parancsnokának ügyében: „Ő az egyik legjobb tisztem.”
A magyar fegyveres erők főparancsnokaként – amelyek ugyan még kicsik voltak, de folyamatosan erősödtek – Horthy valódi hatalommal rendelkezett a zűrzavaros Budapesten. A jobboldali politikai erők csaknem teljes egyetértésben úgy vélték, hogy ő az az ember, akinek a jövő Magyarországát vezetnie kell. Létrehozták a kormányzói tisztséget, miközben Magyarország továbbra is királyság maradt.
1920. március 1-jén Horthyt kormányzóvá választották. A megbízatást azzal a feltétellel fogadta el, hogy csupán a törvényes király helyetteseként szolgál mindaddig, amíg az uralkodó nem térhet vissza.
A Svájcban élő IV. Károly, Magyarország volt királya, arra várt, hogy egykori flottaparancsnoka visszahívja a trónra. Nyugodt természetű ember volt, aki minden királyi méltósága ellenére sem sietett. Felesége, Zita királyné, azonban türelmetlenebbnek bizonyult. Amikor Horthy részéről nem érkezett felkérés, úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a kezdeményezést.
A végzetes találkozás
1921 egyik áprilisi estéjén IV. Károly megjelent a budai királyi palotában, hogy visszakövetelje trónját. Megköszönte a kormányzónak hűséges szolgálatait, majd közölte vele, hogy ismét átveszi az uralkodást. Ha Horthy akár csak egy pillanatra elveszíti lélekjelenlétét, a Habsburg-ház sorsa egészen másképp alakulhatott volna. Vagy ha Károly határozottabban lép fel, talán nem engedelmeskedik kormányzója „kérésének”, hogy hagyja el a palotát.
Hat hónappal később Károly újabb kísérletet tett trónja visszaszerzésére, ezúttal Zitával együtt. Ismét rosszul mérték fel erejüket. Mire a királyi pár Budapest határába ért, ahonnan már látszott a Várhegy tetején álló királyi palota, Horthy katonái készen álltak arra, hogy tüzet nyissanak.
Horthy éppen a Habsburgoktól tanulta meg a „szolgálat” és a „rend” eszméjét – most pedig ezt a szemléletet egykori urai ellen fordította. A királyt és a királynét foglyul ejtették, majd Madeira szigetére szállították. A sziget ugyan az Atlanti-óceán egyik kedvelt üdülőhelye volt a turisták számára, számukra azonban olyan száműzetést jelentett, mint Napóleonnak Szent Ilona. Néhány hónappal később IV. Károly meghalt, sikertelen visszatérési kísérleteinek emlékétől gyötörve.
Megdönthetetlen érvelés
Károly hívei felháborodtak a kormányzó magatartásán, Horthy azonban azzal védekezett, hogy nem volt más választása. Mi más lehetősége maradt volna? A szomszédos államok semmilyen körülmények között nem tűrték volna el a Habsburg-restaurációt. Hadseregeik bevonultak volna Budapestre, hogy eltávolítsák a királyt, és rövid időn belül az egész ország újabb háborúba sodródott volna. Horthy ettől függetlenül továbbra is kerülte a nyilvánosságot. Fogadta a diplomatákat, előkelő vendégeket, vásárokat nyitott meg, hadgyakorlatokat szemlélt, kerti ünnepségeket adott, operába, hangversenyre és színházba járt. Nem igyekezett azonban utánozni a demokratikus államok vezetőit, akik feladataik részeként csecsemőket ölelnek magukhoz és kezet ráznak a tömeggel. Ritkán lehetett parasztok vagy munkások körében látni; valószínűleg azért, mert természeténél fogva távolságtartó ember volt. Felesége ezzel szemben szellemességéről és közvetlenségéről volt ismert, és még mindig rendkívül vonzó asszonynak tartották.
Magyarország mai arculatát nagyrészt Horthy formálta. Hogy valóban olyan vezetést nyújt-e az országnak, amilyenre szüksége van, arról továbbra is élénk vita folyik. Szíve a múlt felé húz, és a nemzeti nagyságot elsősorban a katonai erővel azonosítja. A demokráciát és a társadalmi haladást a magyar szellemtől idegen eszméknek tekinti. Ritkán szólal fel nyilvánosan, ezért személyiségét nem beszédei, hanem tettei alapján lehet megítélni – ezek pedig világosan kirajzolják jellemét.
Csodálja Hitler merészségét
Hitler azért gyakorol rá vonzerőt, mert Horthy nagyra értékeli bátorságát és rendíthetetlen céltudatosságát. Továbbra is úgy véli, hogy Németországot, Ausztriát és Magyarországot közös történelmi sors köti össze. Ugyanakkor felismeri, hogy a nemzetiszocializmusnak vannak olyan vonásai, amelyek nem egyeztethetők össze a magyar nemzeti karakterrel. Nem osztja Hitler megszállott antiszemitizmusát, és nem hisz a fajelmélet kizárólagosságában. Horthy nem fanatikus, mint Hitler. Vele lehet érvelni. Bár úgy véli, hogy korának diplomáciájában az erő alkalmazása gyakran elkerülhetetlen, sohasem emelte azt olyan ideológiai rangra, mint német szomszédja.
Néhány évvel ezelőtt Horthy még nem riadt vissza attól, hogy időnként megcsörtesse a kardját, ami nagy aggodalmat keltett Magyarország szomszédos államaiban. Az utóbbi időben azonban tartózkodott a provokatív kijelentésektől. Tisztában van azzal, hogy Magyarország nem elég erős ahhoz, hogy fegyverrel szerezze vissza elvesztett területeit. Ugyanakkor hiszi, hogy a sors menetét nem lehet feltartóztatni. Ha van is terve a tragikus dunai kérdés rendezésére, azt eddig sem közvetlenül, sem közvetve nem hozta nyilvánosságra. Irányítása alatt Magyarország megelégedett azzal, hogy alárendelt szerepet játsszon az elégedetlen államok táborában, amelynek vezető szerepén Németország és Olaszország osztozik.
Liberális gondolkodású miniszterelnök
Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Darányi Kálmán, liberális felfogású politikus, széles látókörű ember. Jól ismeri országa nehéz helyzetét, ahol parasztok milliói dolgoznak végeláthatatlan órákon át, alig többért, mint egy darab kenyér. Azt is tudja, hogy az ország szeretné visszanyerni a szabad önkifejezés lehetőségét az általános és titkos választójog révén. Az utóbbi időben ennek a jognak a kiterjesztésén dolgozik, amelyet korábban a vidéki lakosságtól megvontak.
Magyarországon azonban a valódi hatalom Horthy kezében összpontosul, és a miniszterelnöknek alkalmazkodnia kell hozzá, ha nem akarja elveszíteni hivatalát. Azok a magyarok, akik tisztán látják a helyzetet, tudják, hogy a kormányzó kezében van a lehetőség arra, hogy elhárítsa a közelgő tragédiát. Rámutatnak arra, hogy elődei, a Habsburgok, azért veszítették el hatalmukat, mert képtelenek voltak alkalmazkodni koruk szelleméhez.
A Habsburg-ház is meg volt győződve arról, hogy csak a múlt eszméi szerint lehet kormányozni, és sokan Horthyt is ennek a történelmi örökségnek a termékeként látják. Éppen kivételes képességei miatt még bírálói is remélik, hogy ezeket végül Magyarország javára fogja kamatoztatni. Nagymértékben rajta múlik, hogy a világ e nyugtalan térségében – amely sajnálatos módon a veszélyes gócpontok egyikévé vált – a jövő a háború vagy a béke irányába fordul-e.
Írta: Emil Lengyel (1937)
Comments