Nagypéntek
(keresztény ünnep)

Nagypéntek böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kiemelkedően fontos napja, amely a naptárban mindig a húsvét előtti péntek. Nagypéntek a keresztény világban Jézus Krisztus keresztre feszítésének a napja.

Isten Fia az emberekért érzett szeretetében vállalta a kínszenvedést és a halált, hogy húsvéti feltámadásával legyőzze a gonosz hatalmát, így váltva meg a világot. Jézus a virágvasárnapi bevonulástól kezdődően már öt napja Jeruzsálemben tartózkodott, bár sokszor kiment Betániába is. A nagypénteki események szorosan egybekapcsolódnak a nagycsütörtök esti, illetve éjszakai cselekményekkel. Jézus passiótörténetét a Bibliában a négy evangélista – Máté, Márk, Lukács és János – beszámolóiban olvashatjuk.

Jézus, miután csütörtök este tanítványaival együtt elfogyasztotta a húsvéti vacsorát, kiment az Olajfák hegyére, a Gecsemáné-kertbe. Tudta, hogy hamarosan elfogják őt, ezért imádkozással akarta eltölteni a hátralévő órákat.

Ezen a nagypéntekbe nyúló éjszakán azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” (Mt 26,36) Magával vitte Pétert, valamint Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, és arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. „Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,41–42) A tanítványok nem tudták, milyen szenvedés vár hamarosan Mesterükre. Fáradtságuk miatt nem is tudtak együtt virrasztani vele. Jézus háromszor ment oda hozzájuk, és mindhárom alkalommal alva találta őket.