Január 19.
A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja

„Isten veled, hazánk” (felirat a kitelepítetteket elszállító tehervagon oldalán)

Az emléknap története:

A Magyar Országgyűlés 2012-ben január 19-ét a Magyarországi Németek Elhurcolásának és Elűzésének Emléknapjává nyilvánította. 1946-ban ezen a napon indult el az első szerelvény Budaörsről, amely német nemzetiségű honfitársainkat szállította Németországba.

A II. világháborút követően a győztes nagyhatalmak a kitelepítéseket a potsdami konferencián tárgyalták. A megállapodás XIII. c. alapján a magyar kormány engedélyt kapott a német lakosság „rendezett, humánus módon „történő Németországba telepítésére.”

A magyar kormány a kitelepítési rendeletet a kollektív bűnösség elve alapján hozta meg. Eszerint: mindenki köteles volt áttelepülni Németországba, aki az utolsó népszámláson magát német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta és/vagy tagja volt a Volksbundnak, esetleg más német fegyveres szervezetnek.

Elvették a magyar állampolgárságukat, minden ingó- és ingatlan vagyonukat, egy élet munkáját. A kormány a gazdasági, etnikai, külpolitikai és belpolitikai problémáinak a megoldását a kitelepítésben látta, mindeközben a Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából tömegesen érkező magyar menekülteket a német ingatlanokba akarta betelepíteni.

Német ajkú lakosok már Szent István óta éltek az ország területén. Ők Bajor Gizella királynő udvartartásaként érkeztek és telepedtek le, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, fontos szerepük volt az ipar fellendítésében, a szabad királyi városok polgárságát alkották. Később, a XVI–XVII. században, a török hódítások miatt a Hódoltság területe elnéptelenedett.

A XVIII. században a Habsburg uralkodók és a földesurak is betelepítési politikát folytattak, létkérdés volt, hogy a hatalmas üres területeken újrainduljon a mezőgazdasági termelés és az élet. Ezt a feladatot kapták az akkor betelepített nemzetiségek, így a német ajkúak is, akik szorgos, hozzáértő munkával értéket teremtettek: virágzó falvak és városok épültek ujjá a török pusztítást követően. Sok száz év odaadó munkáját vették semmibe, s űzték el azokat a magyar állampolgárokat, akik német nemzetiségűek voltak.

Magyarország területéről 1946. január 19. és 1948. június 30. között 220 ezer német nemzetiségű lakost telepítettek ki.

A németajkú lakosság háromnegyede az Egyesült Államokba, míg egynegyede a Szovjetunió által megszállt területre került.