Az az átkos Horthy rendszer! - Magyarország aranykora
- v. gr. Molnár-Gazsó János
- jún. 19.
- 11 perc olvasás
Frissítve: jún. 28.
Számvetés - Egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről.
Tizenhét év…
Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.
Épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk.
... de sikerült:
Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett.
Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.
Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.
2628 km . elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk – magyar találmány alapján.
Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.
Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.
Budapest(gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.
Politikai téren önállóságra törekedtünk.
Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.
Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes korszakról szól az írás.
Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).
A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is.
Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén – a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult.
Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, (ez közel 400.000.-ft) Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét- ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.
Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát.
S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba – s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.
Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán – tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia.
Gyermekei pedig – óh, borzalom! – a hazáról tanultak az iskolában. - A hazáról!
Természetesen – mai szóval – „vesztesei” is voltak e kornak..
Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség- akciók, a tehetségmentő szolgálatok…
Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!
És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy- fasizmussal?
Mindenekelőtt szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt!
(Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60 évig nemzetellenes szocializmus dühöngött ).
Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban!
És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.
Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó.
A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!
A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett.
Tekintélyuralmi rendszer?
A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat – emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel!
A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető! Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.
(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották)
(forrás: Dobay Miklós, Magyar Tudat, Horthy Miklós)
vitéz nagybányai Horthy Miklós Kenderesen született egy középnemesi családban 1868. június 18-án.
A család őse, Horthy István 1635-ben kapott nemesi oklevelet II. Ferdinánd királytól. Az ekkor már Északkelet-Magyarországon élő, székely eredetű család nevéről azonban már jóval korábban, a 16. század végén említést tesznek Debrecen város jegyzőkönyvei. A nemesítésre Kolozs vármegyében került sor 1657. június 21-én.
Horthy Miklós apja, Horthy István (1830–1904) a magyar főrendiház tagja, egy 1500 holdas birtok tulajdonosa, igen szigorú ember volt – még saját gyermekeivel is.
1857-ben kötött házasságot dévaványai Halassy Paulával (1839–1895).
Apai nagyszülei nagybányai Horthy István (1795–1857), Szabolcs vármegye táblabírája, földbirtokos, és bizáki Puky Amália (1805–1839) asszony voltak.
Anyai nagyszülei dévaványai Halassy József (1810–1860), földbirtokos, és Gärber Erzsébet színésznő (1806–1882) voltak.
Horthy István és Halassy Paula frigyéből kilenc gyermek született: István, Zoltán, Béla (16 éves korában elhunyt), Paula, Erzsébet, Szabolcs, Jenő (aki kétéves korában elhunyt) és Jenő (1877–1954).
Horthy fivérei közül István (1858–1937) lovassági tábornokként szolgált az első világháború során és számos magas kitüntetést kapott.
Horthy Miklóshoz hasonlóan ő is a Mária Terézia-rend birtokosa volt.
Az ellenforradalom idején Székesfehérvárott szolgált és támogatta öccse törekvéseit, visszavonulásától haláláig pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának képviselője volt.Horthy Miklóst 1868. július 10-én a kálvinista felekezet szerint keresztelték meg Kenderesen; két keresztapja, bizaki Puky Miklós (1806–1887), Heves vármegye első alispánja és dévaványai Halassy Gáspár másodalispánja, két keresztanyja, okolicsnói Okolicsányi Menyhértné szolnoki Jármy Ilona asszony és Losonczy Izabella kisasszony volt.
Horthy Miklós 1901. július 22-én Aradon kötött házasságot a római katolikus jószáshelyi Purgly Magdolnával (1881–1959), jószáshelyi Purgly János (1839–1911), országgyűlési képviselő, Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak és Takarékpénztár igazgatója, földbirtokos, és kézdivásárhelyi Vásárhelyi Ilona (1841–1896) leányával.
Az egyik esküvői tanú dévaványai Halasy Pál (1846–1912), császári és királyi kamarás, tábornok, a másik, monyorói Urbán Iván (1846–1915), Arad vármegye főispánja volt.
Négy gyermekük született:
Horthy Magdolna (1902–1918), fiatalon meghalt vörhenyben.
Horthy Paulette (1903–1940), előbb vitéz Fáy László földbirtokos, majd gróf Károlyi Gyula neje.
Horthy István (1904–1942), a MÁV gépgyár főmérnöke, 1940–1942 között a MÁV elnök-vezérigazgatója, majd rövid ideig kormányzóhelyettes, hadirepülőgép-szerencsétlenségben halt meg a szovjet fronton. Felesége Edelsheim-Gyulai Ilona (1918–2013) volt.
Horthy Miklós (1907–1993), feleségül vette Károlyi Mária Consuelo grófnőt (1905–1976).
Gyermekkorát nyolcéves koráig a családi birtokon, Kenderesen töltötte. A családi visszaemlékezések szerint kalandszerető gyermek volt.
Emlékirataiban így ír erről:
„[Atyám] nem sok megértést tanúsított csínytetteim iránt sem, pedig élénk képzeletem és kalandvágyam el-elcsábított. Így történt aztán, hogy elnéző édesanyám vonakodása ellenére már nyolcéves koromban elszakadtam a meleg családi körből. Debrecenbe kerültem két bátyámmal közös szállásra.”
Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte Kenderesen (1874–1876), majd a Debreceni Református Kollégiumban (1876–1878). Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Lähne-tanintézetben (1878–1882) végezte, ahol németül oktatták.
Horthy Béla bátyja a fiumei tengerészeti akadémia növendéke volt. Hadapróddá avatása előtt két hónappal, hadgyakorlat közben halálos baleset érte.
A családi akarattal szembeszegülve 1882 őszén Horthy Miklós saját elhatározásból bátyja nyomdokába lépett a fiumei tengerészeti akadémián. A 612 jelentkező közül csak 42 nyert felvételt az akadémiára, köztük Horthy Miklós is.
Az akadémia szigorúságát az jellemezte a legjobban, hogy a hallgatók harmada kibukott vagy kimaradt.
Az akadémia során a matrózoktól megtanult olaszul és horvátul is.
Emellett németül, angolul és franciául is beszélt.
1886. október 7-én avatták az osztrák-magyar hadiflotta másodosztályú tengerész hadapródjává.
Tiszti karrier:
Szolgálatát a háromárbócos, segédgőzgéppel felszerelt vitorlás Radetzky fregatton kezdte meg.
1890-ben már sorhajózászlósként szolgált a Konstantinápolyban horgonyzó Taurus állomáshajó fedélzetén.
Horthy kiváló sportember volt és nagy tekintélyt vívott ki a helyi úri körökben. Kiválóan vitorlázott és eredményes középtávfutó volt.
Vívásban hadseregbajnoki címet nyert. Emellett kerékpárversenyzőként és teniszben is kiemelkedően teljesített (párosban legyőzte az angol hadseregbajnok párost), valamint elsőosztályú lovas volt.
Sporteredményei, jó tánctudása, megnyerő modora és az általa beszélt nyelvek a társasági körökben szívesen látott emberré tették.
Szolgálatában nem igen jeleskedett, feljebbvalói nem tartották tehetséges tisztnek.
Kadéttársai közül a kinevezéseket ő kapta meg utoljára.
1892–1894-ben mint beosztott tiszt vett részt a Saida kelet-ázsiai és óceániai útján, amelynek során érintette Indiát, Ausztráliát és Melanéziát.
Útja során csodálattal töltötte el a brit flotta nagysága: „Viktoria angol királynő uralkodása idején (…) korlátlanul érvényesült a büszke mondás: Britannia rules the waves, s ennek utunk folyamán számos mély hatást keltő példáját tapasztalhattuk.” – írta emlékirataiban.
1908-ban és 1909-ben sorhajóhadnagyként a Taurus parancsnoka volt.
1909 és 1914 között Ferenc József szárnysegédje volt – emlékirataiban hangsúlyozott tisztelettel emlékezett meg az uralkodóról.
1914. január 20-án érte el a sorhajókapitányi rendfokozatot, amely a szárazföldi hadseregben az ezredesinek felelt meg.
Az első világháborúban:
Az első világháború kitörése után
1914-ig a Pólában horgonyzó 8300 tonnás Habsburg csatahajó parancsnoka, majd a flotta egyik legkorszerűbb egysége, a frissen épült Novara gyorscirkáló kapitánya lett.
Az Olasz Királyság hadüzenete után a flotta olasz kikötők elleni
1915. május 23-ai támadásában a Novara vezette hajóraj parancsnokaként Porto Corsini bombázását irányította, majd több hasonló, kisebb akcióban vett részt.
1916. július 9-én a Novara egymaga elsüllyesztett két felfegyverzett brit halászhajót, illetve kettőt megfutamított, kimentve a 9 túlélőt.
Itt kell megjegyezni, hogy Horthy a csata hevében is mentette a tengerbe került ellenséges katonákat. Ezért ellenfelei is tisztelettel beszéltek róla és lovagiasságáról.
1917. május 15-én vezetésével a Novara, a Helgoland és az SMS Saida cirkálók, valamint a Balaton és a Csepel torpedórombolók áttörték az otrantói záróövet, és 12 gőzöst süllyesztettek el.
A visszaúton megütközött az Alfredo Acton ellentengernagy vezette antant-hajórajjal (HMS Darthmouth és Bristol brit és a Marsala olasz cirkálók és 5 olasz romboló).
A harcban, amelyben az adriai hadviselés történetében először mesterséges köd bevetésével is próbálkozott a Novara-csoport parancsnoka, maga Horthy Miklós is fej- és lábsérülést szenvedett, 5 repesz fúródott lábaiba, de sebei ellátása után hordágyon a parancsnoki hídra vitette magát, ahonnan tovább irányította a csatát, amíg el nem veszítette eszméletét a vérveszteség következtében.
A több találatot kapott Novarát a Saida vette vontába, és a lassan haladó menetet csak a Budapest csatahajó valamint a SMS Kaiser Karl VI. és a SMS Sankt Georg páncélos cirkálók vezette erősítés megjelenése mentette meg.
Felépülése után, 1918. február 1-jén a Prinz Eugen csatahajó parancsnoka lett.
A cattarói matrózlázadás elfojtásában (a Sankt Georg, Kaiser Karl VI. és Gäia hadihajókon) a hiedelmekkel és pletykákkal ellentétben nem vett részt.
1918. február 27-én ellentengernaggyá és több, rangban felette álló sorhajókapitányt és tengernagyot megelőzve a császári és királyi flotta parancsnokává nevezték ki.
1918 júniusában a teljes flotta élén ismét kifutott, hogy az otrantói védőzárat megtámadja, de a – másik hajóegységet vezető – Szent István csatahajó megtorpedózásának hírére visszafordult.
1918. október 31-én végül IV. Károly király utasítására átadta a flotta hajóit a Szerb-Horvát-Szlovén Nemzeti Tanácsnak.
Az őszirózsás forradalom alatt a király még november 1-jén kinevezte altengernaggyá, ám a köztársaság kikiáltása után kenderesi birtokára vonult vissza.
A Nemzeti Hadsereg fővezére
A Tanácsköztársaság idején csatlakozott a francia megszállás alatt álló Szegeden zajló ellenforradalmi szervezkedéshez.
Először hadügyminiszter lett Gróf Károlyi Gyula szegedi ellenforradalmi kormányában,majd P. Ábrahám Dezső miniszterelnöksége alatt, bár a kormányból kimaradt, kinevezték a Nemzeti Hadsereg főparancsnokának.
A Nemzeti Hadsereg létrehozását még Horthy hadügyminisztersége előtt kezdte meg Gömbös Gyula honvédelmi államtitkár kommunistaellenes tiszti különítményekből, de ekkor már az antant is hozzájárult egy kisebb létszámú magyar fegyveres erőhöz.
A Tanácsköztársaságot az antant megbízásából a román hadsereg buktatta meg, amely a kommunizmus leverése ürügyén lépett át az
1919. márciusában a Vix-jegyzékben számára is előírt demarkációs vonalon, és így vonult be Budapestre 1919. augusztus elején.
A Nemzeti Hadsereg szintén 1919. augusztus elején főhadiszállását Siófokon rendezte be, miközben Horthy fontos tárgyalásokat folytatott Budapesten a román főparancsnokkal és az antant tábornoki bizottságával.
Román források szerint a Nemzeti Hadsereg még fegyvereket is kapott a románoktól az antant támogatásával és 1919. augusztus 22-én elrendelte a sorozást.
Horthy Miklós fővezérségét végül az a Lehár Antal ezredes is elismerte, aki eredetileg Szombathelyen önálló tiszti különítményt szervezett, mivel tudomásul vette, hogy Horthy altengernagyként rangban fölötte áll.
Horthy Miklós nem ismerte el az ország polgári közigazgatását irányítani kívánó budapesti Friedrich-kormányt aminek gyakorlatilag hatalma sem volt.
Horthy Miklós a Dunántúlon saját katonai igazgatást vezetett be, körzetparancsnokai teljhatalommal bírtak.
Ebben az időszakban kezdődött a Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván nevével fémjelzett “fehérterror”, ami csupán válasz volt a “vörösterrorra”.
Horthy Miklós ügyes politikusnak bizonyult:
A radikális különítményesek úgy gondolták, hogy eljön majd a katonai diktatúra ideje. S a fővezért csak az átmeneti körülmények kényszerítik engedményekre. A kormányzói ambícióval föllépő Habsburg József főherceg meg volt győződve arról, hogy Horthy Miklós nem akarja elfoglalni IV. Károly király helyét.
A Párizsi Békekonferencia által Budapestre küldött négytagú tábornoki bizottság tagjainak bizalmát is megszerezte. 1919. augusztus 18-án a Horthy Miklós bejelentette a bizottságnak, hogy ha arra engedélyt kap, képes négy napon belül hatékony haderővel rendelkezni.
A tábornokoknak ténylegesen meg kellett oldani, hogy legyen egy fegyveres erő, amely alkalmas a rend biztosítására a román hadsereg kivonulását követően.
A Nemzeti Hadsereg felkészültségét és kiképzését nem tartották megfelelőnek, de 1919. novemberre – más lehetőségek elvetése után – a bizottság elfogadta a tervet, hogy a Nemzeti Hadsereg vegye át az ellenőrzést Budapesten.
Ennek létszáma az egyéb karhatalmi egységeket, pl. csendőrséget is beleértve 1919. október közepén már meghaladta a 30 000 főt.
Ekkor érkezett Budapestre a brit diplomata, George Russel Clerk, aki ügybizottság részéről két feladatot kapott. Az egyik, hogy a megszálló román hadsereg kivonulását megszervezze, a másik, hogy tegye lehetővé végre egy olyan koalíciós kormány megalakulását, amely a győztes hatalmak részéről elismerhető, és amely a békeszerződést aláírja.
A Nemzeti Hadsereg Budapestre vonulásának híre kisebb pánikot váltott ki a zsidóságban. A Pesti Izraelita Hitközség delegációt küldött a főparancsnokság főhadiszállására, Siófokra, ahol barátságosan fogadták őket.
Horthy Miklós biztosította a küldöttséget, hogy nem enged Budapesten pogromot rendezni.
Nem csak a zsidók tartottak az atrocitásoktól, hanem az ellenzéki politikusok is (a polgári liberálisok és a szociáldemokrata párt).
Clerk kérte Horthyt, adjon biztosítékot, hogy csapatai rendet fognak fenntartani és semmiféle provokációt nem követnek el.
1919. november 5-én Horthy Miklós aláírt erről egy nyilatkozatot,
Az atrocitások ellenére, összességében, az antant elégedett volt a hatalomváltást követő Budapesten tapasztalható állapotokkal.
1919. november 16-án miután a román hadsereg távozott a kifosztott Budapestről, Horthy Miklós a viseletéről „darutollasnak” nevezett haderő élén – bevonult a fővárosba. Főhadiszállását a Gellért Szállóban rendezte be, a különítményesek pedig több saját központot alakítottak ki saját maguknak.
1920. márciusig a románok a trianoni országterület egészéről kivonultak.
1920. március 1-jén előzetes tárgyalások után a Nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta Horthy Miklóst (1920. évi II. törvénycikk).
Az államforma kérdésében a Nemzetgyűlés teljes egységben volt: mindenki elutasította köztársaságot.
A királyság egyöntetű támogatása mellett azonban nagy volt a megosztottság a IV. Károlyt támogató legitimisták és a velük szemben álló szabad királyválasztók között.
Az előbbiek ideiglenes államfőnek valamely Habsburg főherceget támogatták volna, az utóbbiak többsége viszont a Habsburg-házzal való teljes szakítást kívánta.
Az antant és a szomszédos országok háborús okként tekintettek IV. Károly esetleges visszatérésére, és még ideiglenesen sem támogatták volna egy Habsburg államfővé választását!!!
Ez tovább erősítette az antant által támogatott Horthy Miklós pozícióját.
Horthy Miklós nem kívánt király lenni. Elvileg elismerte IV. Károly trónigényének jogosságát és az ideiglenes államfői tisztséghez végül megszerezte a legitimisták egy részének támogatását is.
A Nemzetgyűlés 1920. februárban ült össze és egy közepesen erős köztársasági elnökökéhez hasonló jogkört adott a leendő kormányzónak. Horthy Miklós ezzel elégedetlen volt, ezért jelölésekor ragaszkodott a hatáskörök későbbi kiszélesítéséhez.
A választásra 1920. március 1-jén került sor.
A király nélküli királyság
Horthy Miklós kormányzósága kezdetén IV. Károly király kétszer is visszatért Magyarországra.
IV. Károly első visszatérési kísérlete 1921. március 26-án kezdődött: a Svájcba települt király néhány főnemesi támogatójával megjelent Szombathelyen, és tárgyalni kezdett Teleki Pál miniszterelnökkel.
A nemzetközi politikai helyzet, (bizonytalan francia támogatás, és a környező államok ellenségessége), továbbá a magyar ellenállás miatt - végül lebeszélték a restaurációról és ismét Svájcba küldték.
(Teleki Pál lemondott).
IV.Károly újra megpróbálja visszavenni a trónt:
1921. október 21-én már jelentős támogatói bázist tudhatott maga mögött.
Budapest felé menet több katonai alakulat, az ellenforradalom több vezetője (Ostenburg-Moravek Gyula, báró Lehár Antal, gróf Sigray Antal), valamint a magyar arisztokrácia helyi képviselői herceg Batthyány-Strattmann László vezetésével szintén felesküdtek rá.
IV. Károly saját kormányt is kinevezett, nagyrákói Rakovszky István vezetésével.
Horthy Miklós úgy döntött, hogy a csehszlovák külügyminiszter, Edvard Beneš azonnal intervencióval való fenyegetőzését komolyan kell venni.
S igen jól tette, mert a környező államok csak az ürügyre vártak, hogy újra támadhassanak!
Az uralkodó Ostenburg-Moravek Gyula és Lehár Antal által vezetett csapatai kíséretében 1921. október 23-án érkezett meg Budaörsre, ahol megkezdődött az ún. budaörsi csata.
A király látva az ellene kivezényelt diákcsapatokat és halottakat, beszüntette a fegyveres harcot. Másnap már vidéki alakulatok érkeztek a fővárosba és azonnal Budaörsre vezényelték őket, ahol bekerítették a királyhű erőket.
A király második visszatérési kísérlete is kudarccal végződött: előbb 1921.október 25-én Tihanyba internálták, 1919. október 31-én pedig családjával együtt a brit HMS Glowworm monitoron szállították el Madeira portugál kézben levő szigetére.
A Nemzetgyűlés 1921. november 6-án a magyar történelem folyamán 1620, 1707 és 1849 után negyedszer – kimondta a Habsburg-ház trónfosztását Magyarországon (1921. évi XLVII. törvénycikk).
Horthy Miklós kormányzósága végleg megszilárdult.
A bejegyzés idején már olvasható volt az a csoda, ami a béke 17 évében végbement a megcsonkított országban.
Horthy Miklós tisztában volt az ország lehetőségeivel és békés revízióra törekedett.
Ugyanakkor a harmadára csonkított ország a kor két legagresszívabb nagyhatalma között helyezkedett el.
Hitler úgy kebelezte be egymás után a területeket, hogy a nyugati országok csak hallgattak. Ausztria bekebelezése már előrevetítette a jövőt.
Ha akkor Horthy Miklós erélyesen lép fel Hitlerrel szemben - valószínű, hogy a német hadsereg Magyarországot is megszállta volna!!! Ezen érdemes lenne azoknak is elgondolkodni, akik a kormányzót okolják a háború veszteségeiért!!
Ha akkor bevonul a német hadsereg a zsidók deportálása azonnal megindult volna és sokkal többen kerültek volna a frontra.
A magyar vezetésnek nem volt választása. Háborúban játszott szerepét az bizonyítja leginkább, hogy Nürnbergben nem ítélték el. Élete utolsó éveit Portugáliában száműzetésben töltötte.
Szerző: v. gr. Molnár-Gazsó János (a Vitézi Rend főkapitánya)
Comments