1920, Június 3-4-5. – Gyászos Trianoni napok a korabeli sajtóban

A legfeketébb péntek "Holnapra gyászba borul a magyar égbolt és elhal a zene, elfullad a szó minden magyar ajkon. Holnap megállnak mindenüt az országban a vonatok és megáll a szivünk üteme a gyásznak komor ünnepén. Holnap azt várja minden fia ennek a földnek, hogy meghasadnak az ég kárpitjai és meg-,rendül a föld, az elrabolt magyar föld, az orgazdák lába alatt. Valami csodát várunk, valami hatalmas igazságtevést, melv az utolsó pillanatban meghiusitsa a szörnyű bűnt, amit földalatti hatalmak szőttek ellenünk és az egész emberiség ellen…” 

1920. VI. 4. "Harangok zúgása hirdeti holnap, pénteken reggel, hogy uj fejezet kezdődik a magyar nemzet történetében. Porig alázva, kifosztva és elhagyatottan, mint a megszedett fa, rongyokban járó koldusok lettünk, akik valaha parádés tiszttartói voltunk Európa kánaáujának. Szomszédaink, aki ket vérünk hullajtásával védtünk a középkor barbárságának pusztító dühe ellen, — akiket eltartottunk tulajdon kenyerünkkel és emberré neveltünk a saját kultúránk erejével — hálátlanul elárultak bennünket és végigrabolták országunkat, amelynek több mint kétharmad részét megszállva tartják még ma is. És ezt a betörést az entente tudtával követték el; ölbe telt kezekkel nézték pusztulásunkat az angolok, franciák és olaszok, — megfeledkezve arról, hogy azért fejlődhettek naggyá, hatalmassá és gazdaggá, mert ezer éven át eleven testünk volt a bástya, melyen megtörtek Kelet barbárságának rohamai...”

Néma tiltakozás "Urnapján sok millió magyar szív fel zokog, millió magyar kéz ökölbe szorul Magyarország Urnapján a keresztre feszitett Igazság képét mutatja fel. Az ünnepi áhítat összevegyül az elkeseredett nemzet lelkének lázongásával egy nappal azelőtt, ho|y a Trianonpalotában aláírják a magyarra hozott rettenetes Ítéletet. Ott Nyugaton, a- nyugati hatalmak kegyetlen itélőszéke hozta meg ezt az itéletét az ellen a Magyarország ellen, melynek leróhatatlan hálával épp a Nyugat lett adósává a történelmi idők rendjén...”

Ne örülj, ellenségem...! "Az ország néma tüntetése a békeszerződés ellen. — A pénteki demonstráczió. — Délelőtt zárva lesznek az összes üzletek és megállnak a vonatok.”„Június 4-én. Fájdalmasan de gyász nélkül virrad reánk junius 4.  A Trianonii nagy palotában megjelelik egy magyar miniszter s aláírja azt a békeszerződést, melyről már azok is lemondtak, a kik reánk erőszakolták. Aláírja abban a tudatban, hogy Magyarország minden vállalt pontot, a mit csak fizikailag teljesíthet, becsületesen végrehajt, de tiltakozik és nem nyugszik meg benne, a mint nem nyugodhatik meg benne egyetlen európai nemzet sem, a mely a világ békéjét szükségesnek tartja és azt megoltalmazni igyekszik...”

Harangzúgás "Megkondultak a magyar harangok abban a félórában, mikor a versaillesi Trianonpalotában aláírták a magyar békét. Consummatum est, — a magyar nemzet sorsa betelt a történelmi századok ama fordulóján, amely egy uj ezeresztendő felé visz bennünket. A nemzet  gyásza zug a harangokban és ez a harangi zugás azt a láthatatlan koporsót kíséri, melyben a régi Magyarország fekszik. A régi ország meghalt, komor arcával úgy nyugszik a koporsóban, mint egy utolsó földesur, akit a pusztuló udvarház leomló falai közül visznek utolsó útjára. Fekete fátyollal letakart lovait vezetik utána és meghordozzák a gyászmenetben rozsdás kardját és szeges buzogányát. A régi Magyarországot temetjük, a régi Magyarországnak szól a harangzúgás, a koporsó fölé ráfordítjuk a kripta ajtaját, de — a kardot és a buzogányt visszahozzuk! Akit eltemettünk: nyugodjon békével. Ne sirassuk és ne akarjuk feltámasztani: önön bűneink, kicsinyességünk, tétlenségünk, könnyelműségünk, ostobaságunk feküdt a koporsóban, az a Magyarország, amely Pato Pálokat termett s amely a nemzet ezeréves kincseit esztelenül tékozolta....”

A békeszerződést aláírtuk "Tíz órakor tíz perczre megdermedt ma minden élet. Utána megrázkódott, megindult és meg se is pihenjen, a mig az a világ, mely ínegdermesztette, fönnáll. A mi lelkiismeretünk tisztább, mint a győzteseké. Ma, az aláirás napján, mely mint egy pontot tesz a háborúnk után, kijelentjük: Magyarországnak nincs mit megbánnia és gáncs miért bűnhődnie. Igaz hittel és szent joggal védte országát, becsületes lélekkel és Istennek tetsző férfiassággal állta szavát. Nem pártolt el szövetségesétől a balsors órájában sem, nem szomjazta ellenségei vérét a kábító diadalok napjaiban sem. Vitéz volt a csatában és emberséges a fegyvertelennel szemben. Az a magyar, akit most az ellenség a béke idejében halálra kinoz, csupán mert magyar, a háború folyamán gyöngéden, kímélettel és lovagiassággal bánt azokkal, a kik kényre-kedvre ki voltak neki szolgáltatva....”

NÉMA "... az ajkunk. Csak a sziveink dobbannak fájdalmasan össze. Nagypéntekünk van ismét. A párisi itélők asztala előtt haláisápadtan ott áll egy magyar. Reszkető kézzel iktatja nevét egy rettenetes Írás alá. Amelynek ha minden betűje beteljesednék, elmondhatnék: — Nincs már Magyarország ! De nincs, nincs senki a világon sem jóbarát, sem ellenség, aki a Nagy-Trianonban 1920. junius hó 4-én tiz órakor végbemepő eseményt ne tekintené egyébnek, mint egy teátrális jelenetnek...”

Nemzeti egység „A fekete napon, amelyen ránk borult a békeszerződés sötétsége, örök mécsest kell gyújtani a nemzeti egység oltárán. Picinyke láng ez ma még, de messze világit, mint egy ; csillag a sötét éjszakában. Ezzel adunk jelet a távolba erőszakkal elszakitott testvéreinknek, aik könnyes szemmel tekintenek föl a kegyetlen égre. Ezzel jelezzük:, hogy ébren őrködünk fölöttük is. A nemzeti érzés lángjának állandó szitásával mutatjuk, hogy hivek maradunk hozzájuk, hogy testvéreinknek tartjuk őket s arra kérjük, ne feledjenek ők se minket s lelkük belső rejtekén maradjanak hivek a közös hazához, melyet jobb időben visszaad még nekünk a magyarok Istene…”

Alírták a békeszerződést „A főváros és az ország tiltakozása — Szent mise a Bazilikában és istentiszteletek — A menekültek néma tüntetése. A magyar távirati Iroda jelenti Párishól junius 4-én. Magyar békeszerződést ma délután 4 óra 30 perckor aláírták (Havas-ügynökség.)…”