1456. július 22. Nándorfehérvár dicsősége - A déli harangszó, amelyért a keresztény Európa ma is hálával emlékezik magyar hőseinkre

A déli harangszó ma is minden nap megszólal, emlékeztetve bennünket Hunyadi János legnagyobb győzelmére. 1456. július 22-én Nándorfehérvár falai alatt Hunyadi János döntő vereséget mért II. Mehmed szultán seregére, arra az uralkodóra, aki alig három évvel korábban elfoglalta Konstantinápolyt, és akit Európa szinte legyőzhetetlennek tartott. A győzelem olyan jelentőségű volt, hogy III. Callixtus pápa elrendelte a déli harangszó megszólaltatását, amely máig ennek a diadalnak állít emléket.

Ami ezt a győzelmet igazán naggyá teszi, hogy Hunyadi János nem kedvező körülmények között vívta meg harcait. A Magyar Királyság gyakorlatilag egyedül állta útját az Oszmán Birodalomnak, miközben a nyugat-európai uralkodók saját háborúikkal és belső konfliktusaikkal voltak elfoglalva. A pápai felhívások ellenére nem érkezett olyan jelentős katonai segítség Franciaországból, vagy a Német-római Birodalomból, amely érdemben megváltoztathatta volna az erőviszonyokat.

Ebben a nehéz helyzetben Hunyadi legfontosabb támasza Szent Kapisztrán János volt, aki fáradhatatlan prédikációival tízezreket buzdított a haza és a kereszténység védelmére.

Az általa toborzott keresztesek, valamint Szilágyi Mihály várőrsége Hunyadi tapasztalt katonáival együtt védték Nándorfehérvárt. Míg Kapisztrán lelki erőt és hitet adott az embereknek, addig Hunyadi katonai zsenialitásával irányította a vár védelmét és a döntő ellentámadást. Együtt olyan győzelmet arattak, amely örökre beírta nevüket Európa történelmébe.

A nándorfehérvári győzelem nagyságát azonban csak akkor érthetjük meg igazán, ha felidézzük, milyen körülmények között kellett Hunyadi Jánosnak megvédenie Magyarországot és ezzel Európát. Nemcsak az Oszmán Birodalom addig példátlan katonai erejével kellett szembenéznie, hanem a keresztény világ megosztottságával, a jelentős nyugati katonai segítség elmaradásával és a déli határvidék bizonytalanságával is.

1417-től az ortodox Havasalföld már az Oszmán Birodalom hűbéres fejedelemsége volt, így annak az oláh vajdái a magyar korona és a szultán között egyensúlyozgattak, a történelmi források szerint gyakran az utóbbit választották... Vlad Dracul a várnai hadjárat után fogságba vetette Hunyadit, a második rigómezei csatában a havasalföldi erők oldalváltása hozzájárult a keresztény vereséghez, II. Vladislav pedig, akit korábban maga Hunyadi segített trónra, később Erdély ellen indított betöréseivel és portyáival fordult korábbi támogatójával szembe... 

Éppen ezért olyan páratlan a nándorfehérvári diadal. Nyugati katonai segítség nélkül, politikai elszigeteltségben, szövetségesei ismétlődő cserbenhagyása ellenére Hunyadi János és Szent Kapisztrán János áttörték a török ostromzárat, utánpótlást juttattak a várba, majd 1456. július 22-én döntő vereséget mértek II. Mehmed seregére. A győzelem évtizedekre feltartóztatta az oszmán előrenyomulást Közép-Európa felé, és örökre beírta a magyar hősök nevét Európa történelmébe. Hunyadi János és Szent Kapisztrán János története arra emlékeztet bennünket, hogy a legnagyobb győzelmeket sokszor nem a legkedvezőbb körülmények között aratják. 

A vitézség nem csupán a fegyverforgatásban rejlik, hanem a hűségben, a becsületben, az önfeláldozásban és a haza szolgálatában. Ezek azok az értékek, amelyeket a Vitézi Rend ma is őriz és továbbad a következő nemzedékeknek.

Mi, magyarok méltó tisztelettel emlékezünk Hunyadi Jánosra, Szent Kapisztrán Jánosra és mindazokra a hősökre, akik életüket áldozták Magyarország és Európa védelméért. Feladatunk, hogy a történelmi tényeket hitelesen ismertessük, hőseink emlékét megőrizzük, és példájukat továbbadjuk gyermekeinknek. Mert a történelem nemcsak arról szól, hogy kik vívták meg a csatákat, hanem arról is, hogy kik őrizték meg az emléküket.

Hunyadi János öröksége ma is arra tanít bennünket, hogy a hit, a becsület, a kitartás és a haza iránti hűség végül erősebb minden árulásnál és minden túlerőnél. Mert a jó végül mindig győzedelmeskedik.